1 2 3 ... 62 63 64 előző következő
E-mail postámba jött egyhírlevél. Tartalma akciót, és hatalmas kedvezményt kínált egy balatoni szállodában, és miután közeledett a pünkösd, ezért utazásra invitáló konjunkció bontakozott ki előttem. Különben is, ha már piros betűs ünnep, akkor lazulás, amúgy is ránk fért már egy kis „csapatépítés”.
„Való igaz, hogy a hetvenes években a társadalom sokkal szélesebb rétegei olvastak regényeket, mint ma. Nem kellett ahhoz egyetemi végzettség, hogy valaki a kezébe vegyen egy Moldovát, egy Örkényt, egy Asimovot, pláne egy Rejtőt. Ma a villanyszerelők, szobafestők vagy parkettázók egy fáradságos nap után talán inkább tévéznek vagy neteznek, mint regényt olvasnak – ugyanakkor megsokszorozódott a főiskolások, egyetemisták száma, akik már nemcsak magyarul, de angolul is szívesen olvasnak klasszikusokat.”
Gyerekkorom nyarai elképzelhetetlenek voltak a Balaton nélkül. Persze akkor még voltak szakszervezeti és vállalati üdülők, és kéthetes turnusokban váltották egymást a pihenni vágyó családok. Ma már se hírük, se hamvuk nincs ezeknek az intézményeknek, de azért a Balaton mégis csak Balaton, mindig jólesik a hazai vizekben hűsölni egy kicsit.
Tavaly még „Szekszárd bemutatkozik Budapesten” címmel tartották meg ugyanezt a rendezvényt a Károlyi palotában, és már akkor felmerült a kérdés, hogy be kell-e mutatkozniuk a szekszárdiaknak. Ha nekik nem is, az új boroknak mindenképpen.
"A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja." Juhász Gyula. Tegyék meg, hogy a gyerekeknek szentelik ezt a napot. Nem várnak sokat tőlünk, hiszen felnőttek vagyunk... ölelés, beszélgetés, közös séta, közös főzés, szabadtér, szabad gondolatok.
Elképesztő, mennyire el tud uralkodni egy divat a magyar társadalomban. Lényegében 2011 tavaszán, ha valaki társadalmi életet akar élni, az felmegy erre a Zuckerberg alapítású virtuális közösségi házra, és rögtön megtudja, mivel is tölti a napját az állítólag rendkívül elfoglalt katonai ügyész, divatdiktátor, vagy egyszerű irodai dolgozó…
Ez olyan amerikaiasan hangzik, és az is. A meglehetősen furcsa nevű Ogi Ogas (a név tényleg nem tréfa, hiszen Bostonban élő Ph.D. aspiránsról van szó) minden idők legnagyobb felmérését készítette a szexről, Alfred Kinsey híres és bizonyos mértékig mára hírhedtté vált tanulmánya óta. BTW a Kinsey-jelentés a második világháború utáni - akkor is prűd (álprűd?) - Amerikában jelent meg, következtetései hatalmas vitákat eredményezve máig hatnak, és a mai napig – kiegészítve a 70-es évek elején statisztikai módszerekkel megvalósított részletes elemzésekkel – forrásmunkának, hivatkozásnak számít a tárgykörben.
Idén tavasszal összetorlódnak az ünnepek, és még a „beosztás” sem túl kegyes hozzánk. Nem elég, hogy május elsejének nem sikerült (legalább) hétfőre esni, de még a Magyarországon hagyományosan első vasárnapot birtokló anyák napi ünneplésbe is belecsúszik.
A FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezete szerint a „fejlett” országokban is át kell térni a sertés- és marhahúsfogyasztásról a kevesebb energiát igénylő állatok, illetve a növények fogyasztására. Értsd: no pig, no beef, legnagyobb luxus a csirke, de hétköznapokon inkább egyél fűt-fát, tücsköt-bogarat…
2011-1956=55... ötvenöt év és lehet, hogy megint megismétli magát a történelem. Van, aki szerint erős dolog párhuzamot vonni a mi ’56-unk és a mostani líbiai forradalom között, szerintem nem. Nagy vonalakban megegyezik. Miért? Mert a nép, főleg a fiatalok változást akartak, bármi áron.