Szavazás a gyerekek "nevében"?

23 feb, 2011

Na, akkor gondolkodjunk! Milyen alapelv mentén kellene valakinek szavazati jogot adni a gyermekei után? A fő érv nem lehet más, mint az, hogy akinek több gyereke van, azt jobban érintik a meghozott intézkedések, mint akinek nincs, vagy kevesebb van. Csakhogy: amikor a választáson egy pártra és egy helyi képviselőre szavazunk, nem szavazunk meg egyúttal minden intézkedést, amit az esetleg kormányra kerülő párt – vagy pláne az az egy szem képviselő – hoz.

Valójában a döntő többség vagy azért szavaz egy pártra és annak jelöltjére, mert az alapelvek szintjén egyetért az adott párt politikájával,  vagy azért, mert elege van az előző időszak kormányzásából (ez kétéves gyerek esetében furcsa lenne),  vagy azért, mert mindig is az adott pártra szavazott (szintén nem képviselhető érv kisgyermekeknél)– mert mondjuk egyszer köszönhetett nekik (vagy legalábbis „elődjeiknek”) valamit.  (Sokan még a Kádár-rendszerben kapott összkomfortos lakás miatt szocialista-szavazók). Konkrét pártprogramra vagy konkrét jelölt iránti személyes szimpátiából csak kevesen szavaznak.

Vegyünk egy példát. A Fideszre és helyi jelöltjére általában vagy azok szavaztak legutóbb, akik egyetértenek az alapvetően nép-nemzeti érdekeket szem előtt tartó gondolkodással (korábban ez nem így volt, de mondjuk 1998 óta nagyjából ez elmondható), vagy azok, akik kiábrándultak a Gyurcsány-Bajnai-kormányokból és tőlük várják a dolgok jobbrafordulását, vagy azok, akik esetleg 1998 és 2002 között valamilyen Fidesz-intézkedésnek köszönhetően jól jártak, és ezt most meghálálták.

Igen ám, de nagyon kevesen voltak azok, akik 2010 tavaszán azért szavaztak a Fideszre, mert pontosan tudták, vagy legalább erősen sejtették, milyen intézkedéseket várhatnak a kormánytól négy éven keresztül. Az addig rendben van, hogy választási kampányban a pártok fűt-fát ígérnek, de ez sokkal kevesebbet nyom a latba szavazásnál, mint az a választási programok készítői gondolnák. Ezt jelzi, hogy a legalapvetőbb tendenciák a pártszimpátiák esetében nem szoktak a választási kampány során döntően változni. A Gyurcsány-kormány iránti szimpátia 2006-ban már erősen lezuhant a 2004-es MSZP-szimpátiához képest, ahogy az SZDSZ sem 2010-ben vesztette el népszerűségét (lásd: EU-parlamenti választás, 2009).

Tehát: az emberek java részét nem annyira a konkrét várható intézkedések érdeklik szavazáskor, legfeljebb a mögöttük lévő egyszerű alapelvek, melyek alapján bizonyos várakozásokkal lehet élni általában a négy év intézkedéseire vonatkozóan. Például: aki a Fideszre szavazott, valamilyen formában azt várhatta, hogy az Orbán-kormány négy évig inkább a magyar államot erősíti majd a külföldi magántőkével szemben, a KDNP-vel való szövetsége miatt is keresztény egyház-barát politikát folytat, ennek folytán a hagyományos keresztény erkölcsi értékek mentén próbál meg bizonyos intézkedéseket hozni.

A probléma az, hogy mindezekből nagyon nehéz, szinte lehetetlen négy év konkrét törvényhozására vonatkozó következtetéseket levonni. Alapvető keresztény érték – és nem vallásos oldalról sokat vitatott – például az élet fogantatástól történő védelme. De vajon, aki nem pártolja az abortuszt, biztos lehetett-e abban, amikor a Fidesz-KDNP jelöltjére szavazott, hogy kormányra kerülvén eltörlik majd az abortuszt? Még most sem tudnánk erre vonatkozóan semmit kijelenteni. Rengeteg hasonló példát hozhatnánk, csakhogy ez azt is jelenti, hogy attól, mert ismerjük egy párt által képviselt alapvető értékeket, még nagyon nagyot csalódhatunk négyéves kormányzásukban.

Márpedig, ebben az esetben milyen alapon szavazunk a gyermekeink „nevében” (mert valójában erről van szó)? Őket ugyanúgy kitesszük a „csalódásnak”, miközben nem is mentek el szavazni… Az rendben van, hogy minden családos ember a gyermekei középtávú érdekeit is megpróbálja szem előtt tartani szavazáskor: de ez nem azonos azzal, mintha a gyerek is az adott pártra szavazna. Ha viszont a gyerekért plusz szavazati jog jár, az olyan, mintha maga a gyerek szavazna az adott pártra és jelöltjére. Ha nem jön be a várakozás, olyan, mintha a gyermekeinket is jól becsapták volna, mi meg többszörösen szívhatjuk a fogunkat.

Most arra nem térnék ki, mi mindenért járhatna még plusz szavazati jog: az ápolásra szoruló, magatehetetlen, szellemi fogyatékos rokontól kezdve, szélsőséges zöldek esetén akár a kutyánkig is… És mi lesz a határon túl élő kettős állampolgáraink gyermekeivel? És mi van azokkal, akik majd ne adj’Isten pénzért adják akár öt-hatszoros szavazataikat az arra éhes pártoknak? És mi van az elvált szülőkkel, stb., stb. Jó-jó, hogy világelső magyar törvény lenne a gyermekek után járó szavazati jog, de az 1849-es világelső kisebbségi törvényünk azért kevesebb kérdést vetett fel…

GB

1 comment

Tweet