Bőszénfa nagyjából félúton fekszik Kaposvár és Szigetvár között, a 67-es jelzésű országút mentén. Ez a főút kerékpározásra kevésbé alkalmas, még hétvégén is hatalmas forgalom zajlik rajta, s a gépkocsik keltette lárma, valamint a benzingőz gyorsan feledtetni tudja a kerekezés örömeit. Viszont, ha letérünk a mellékutakra, a Zselic dombjai közé, csend és nyugalom fogad, egy olyan érintetlen, civilizációtól mentes világ, amelyet egy városi ember esetleg nyugtalanítóan békésnek érez. A végtelenbe nyúló zöld dombhátak közötti völgyekben csak elszórva találunk kisebb településeket, még vasút sem vezet erre, amelynek

zakatoló kerekei felvernék az erdők csendjét. A nagyobb, összefüggő erdőségek és az erdőlakók védelme érdekében – a lakott települések kikerülésével – 1976-ban létrehozták a Zselici Tájvédelmi Körzetet, amely számos védett fajnak biztosít természetes élőhelyet.

A kerékpározók, ha legyűrték Kaposvárról jövet a 67-esen a Bőszénfa előtti több kilométeres kaptatót, jutalmul kapják a dombtetőn felépített faszerkezetű kilátót, amelyről északi irányba nézve jó időben még a Badacsony is látható, dél felé pedig már a horvátországi hegyek magasodnak a távolban. Azután, a domb másik oldalán a hosszú lejtőn sokszor és erősen kell fékezni, hogy a bicikli ne gyorsuljon fel kezelhetetlen sebességre. A lejtő alján pedig már ott van Bőszénfa, amelynek határában egy gondozott partvonalú, mesterséges tavacska fogadja az ide érkezőket.

Szeptember harmadik szombatján tartották Bőszénfán az idei fesztivált. Ez az esemény valójában nem sokban különbözik egy falunaptól, de a lecsófőzési viadal egyedivé teszi. Maga a verseny nemcsak a helyi társaságokat vonzza, hanem a környékbeli települések csapatait és kapcsolt részeit is, így az esemény tulajdonképpen helyközivé válik. A politika értékeli ezt a nagyobb közönségnek szóló bemutatkozási lehetőséget, ezért anyagilag támogatják a rendezvényt, amelyen a kormány a vidékfejlesztési programját igyekszik népszerűsíteni.

A verseny menete roppant egyszerű. Minden csapat három főből áll, az étel előkészítési munkáihoz, valamint tartózkodási helyül a versenyzők kapnak egy elszáradt kukoricaszárakból és favázból eszkábált kutricát, melyek előtt felállítják a bográcsokat. Ezeknek délelőtt tíz órakor alágyújtanak, s a tűzön rotyogni kezdenek a fantáziadúsabbnál fantáziadúsabb receptúrájú ételköltemények. Álljon itt két példa a lecsókészítői kreativitásra:

„CSÜ-CSÜLÖK A LECSÓBAN”

Hozzávalók:

50 dkg zöldpaprika, 50 dkg paradicsom, 1 kg vöröshagyma, 20 dkg csípős füstölt kolbász, 15 dkg füstölt szalonna, 1 db füstölt hátsó csülök, 2 gerezd fokhagyma, 1 tk. édes-nemes paprika, csípős paprika, só ízlés szerint.

Az elkészítés módja:

„A füstölt szalonnát felkockázzuk, mérsékelt lángon üvegessé olvasztjuk. Ekkor hozzáadjuk a finomra vágott vöröshagymát és megpirítjuk. Ráhintjük a piros paprikát, hozzáadjuk a meghámozott, negyedekre fölvágott paradicsomot, és mellétesszük a karikára vágott zöldpaprikát és az összetört fokhagymát is. Ízlés szerint megsózzuk (vigyázzunk, mert a csülök is sós!), és addig pároljuk, amíg levet ereszt. Ekkor hozzáadjuk a kockára vágott, előfőzött csülköt, és azzal együtt addig főzzük, amíg a csülök csaknem teljesen megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a karikára vágott csípős kolbászt. Néhány percnyi további fővés után, azon frissiben tálaljuk.”

LECSÓ STRUCCHÚSSAL

Hozzávalók:

80 dkg strucchús, 15 dkg húsos szalonna, 40 dkg hagyma, 1,2 kg zöldpaprika, 40 dkg paradicsom, 1 ek. pirospaprika, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 kk. cukor, só

Az elkészítés módja:

„Kevés olajon elősütöm a húst. A paprikát kicsumázom, karikára vágom, a paradicsomnak lehúzom a héját, nyolcadolom. A szeletelt szalonnát kiolvasztom, az apróra vágott hagymát aranysárgára pirítom rajta. Megszórom pirospaprikával, majd azonnal rádobom a paprikát és a paradicsomot, valamint a zúzott fokhagymát. Hozzáadom a már elősütött húst. Sózom, majd fedő alatt puhára párolom. Szükség esetén cukorral ízesítem. Puha kenyérrel tálalom.”

Természetesen az itt közölt receptek bográcsnyi mennyiségre vonatkoznak. A magyar ételkészítési gyakorlatban eddig kevésbé ismert strucchús-felhasználás érdekessége, hogy az ezt készítő csapat fontosnak tartotta árpádsávos zászlóval jelölni kutricáját.

A bográcsokban készülő lecsóváltozatok mellett más módon is készültek ínyencségek. Az egyik csapat például lecsókrémtortával rukkolt elő, egy másik pedig az általa készített tojásos lecsóval palacsintatésztát töltött meg, és úgy kínálgatta vele a nagyérdeműt.

Amíg a tűzön rotyogtak az ételek, addig sem unatkoztak a fesztiválvendégek. A háttérben felállított színpadon egymást érték a népzenei és más jellegű előadások, bemutatók. A kísérő programok között pedig a gyerekeknek szóló megszokott légvárazás mellett szarvasfarm-bejárás vagy zselici festő- és képzőművészek kiállítása is szerepelt. Persze, mindenki a lecsóételek elkészültére várt, hiszen a verseny zsűrijének beszolgáltatandó adagok kiporciózása után a látogatók számára kimérték a bográcsok tartalmát. Alig harangozták el a delet, a zsűrizés nehéz és felelősségteljes munkálata elkezdődött egy félreeső sátorban, miközben a kutricasorok előtti gyepre kitett padok megteltek a lecsókölteményeket kanalazókkal.

Az eredményhirdetés időpontját a szervezés délutánra tette, ezt azonban a Kaposvárról idelátogató kerékpáros túracsoport már nem várta meg. A hazafelé vezető út a festői Surján-völgyben vezetett. A Surján-patak egész vízfolyása mentén végig lakott területeket talál az utazó. Gálosfa, Hajmás, Kaposgyarmat, Cserénfa, Szentbalázs, Sántos falvak találhatók errefelé. A völgy kiváló életteret nyújt az itt megtelepedőknek, akiket páratlanul szép természeti környezet vesz körül. A Zselic Surján-völgyi erdeiben ma is megtalálható az őshonos, ám másutt ritkán előforduló ezüsthársas-bükkös növénytársulás, mint ahogy megél a cser és az erdei fenyő is. Errefelé nem számít különlegesnek, ha a turista szeme védett növényeken akad meg, gazdagon nyílik a tavaszi kérics, a kakasmandinkó, a kontyvirág és a szakállas szegfű. Vadban rendkívül gazdag a vidék, olyan védett állatfajok élnek errefelé, mint a nyest, a nyuszt, a borz, a hermelin és a vidra. A dombok között kanyargó patakot több helyen felduzzasztották, magántulajdonú tavacskák sora keletkezett a völgyben a rendszerváltást követően, vélhetően haltenyésztési célokból.

A Surján-völgy északi kijáratát elhagyva, a kerekezők Kaposvár irányába fordították a kormányt. A városba visszaérve, a megfáradt résztvevők elköszöntek egymástól, valamint a Budapestről jött vendégtől. A Tiara Magazin tudósítójától, aki a megszerzett benyomások alapján csak javasolni tudja az olvasóknak, hogy élményszerzés végett keressék fel ezt a hangulatos tájat, szelíd, beerdősült dombjaival, csöndes falvaival. Látnivaló van errefelé bőven, s az itt található tiszta természet bejárása akár kerékpározva, akár gyalogosan segít az egészség megőrzésében is. Jellemzője ennek az országrésznek, hogy (talán a messze északra található Lappföld kivételével) a Zselicséget tartják Európa legkevésbé fényszennyezett területének (ahol nyári éjszakánként rendszeresen szerveznek csillagnéző túrákat). Ahogy mondani szokás: azért ez se semmi.

Bálint István

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!