A marketingpolitikájuk vezérelte szponzorok, továbbá az állami mecenatúra ide is csurrant meg oda is cseppent egy kis pénzt, ugyanis kellő önerő hiányában ez elengedhetetlen a fesztiválszervezéshez, hiszen minden ilyennek tetemes költségvonzata van. A rendezvények látogatói pedig – tisztelet a kivételnek – inkább élvezni szeretik a kapott élményeket, mintsem komolyabb összegű belépti díjakkal támogatni azok létrejöttét (gondoljunk csak a Balaton-felvidéki Művészetek Völgye sorsának alakulására.)

Ezen a sokszínű tablón próbálja megtalálni a maga helyét immár tizenkettedik éve a tiszadobi zongorafesztivál. A Tiszadobi Zongorafesztivál. Első olvasatban a brand kicsit ellentmondásosnak tűnik. Szinte olybá hat, mint a múlt század hetvenes éveiben népszerű Moldova-szatíra kitalációja: az abádszalóki rakétatámaszpont. Kapcsolj össze egy sokak által sosem hallott nevű magyar községet – egyet a sok száz poros és ismeretlen alföldi falu közül – űrtechnológiai csúcsprojekttel, s máris mosolyra lehet fakadni az abszurdumon. Persze, azután a Tisza-tó létrejötte egy csapásra ismertté tette a partján fekvő és üdülőövezetté avanzsált helységet, s ma már a szóviccet sem érti senki.

Tiszadob egyike a sok száz alföldi falunak. Szabolcs megye nyugati peremén, a Tisza partján, folyásirányban a bal oldalon fekszik. Fő- vagy legalább másodrendű országutak ide nem vezetnek, a folyó túlpartjára is csak egy pontonhídon lehet átmenni, amely jégzajláskor vagy árvizek idején nem üzemel. Igaz, a község megközelíthetőségén komolyan javított az M3-as autópálya, amelynek polgári lehajtójától már csak húsz kilométer a távolság. A társadalmi környezet viszont a „szokásos”: bár a nagy munkaerő-csábító Tiszaújváros (kőolaj- és vegyipari fellegvár) légvonalban viszonylag közel van, de oda csak kerülő utakon lehet eljutni. Ember legyen a talpán, aki innen tömegközlekedve normál időintervallumban megközelíti. Mezőgazdasági termelés némi falusiturizmus-próbálkozással, helyben munkalehetőség kevés, a népesség elöregedőben, növekvő létszámú roma lakossággal. Hát – ahogy mondani szokás –, le a kalappal az előtt, aki a „komolyzenei” csúcstalálkozót, frakkos-estélyi ruhás, nagyvilági zongoraművészek fellépését ide álmodta.

Tiszadobot bizonyos értelemben kiemeli környezetéből néhány történelmi körülmény. 1846-ban itt, Tiszadob határában kezdődött Vásárhelyi Pál tervei alapján a Tisza szabályozási munkálatainak több évtizedig elhúzódó folyamata. Alföldi kubikusok százezrei kézi erővel folyókanyarulatokat vágtak át, új mederrészeket mélyítettek, árvízvédelmi töltéseket emeltek végig a folyó mentén. Ennek állít emléket a falutól nem messze, a gát egy kiszélesített területén emelt Vásárhelyi-emlékmű. A töltések tetejének jelentős része ma már aszfaltozott, s a csekély forgalmú helyi utakkal együtt kiváló terep kerékpáros turistáknak ebben a szép természeti környezetben.

A másik történelmi eredetű nevezetesség a faluban található Andrássy-kastély. Valószínűleg Alpár Ignác tervei alapján épült 1880–1885 között. Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminisztere a francia kastélyok mintájára emeltette, s ő létesítette az épület háta mögötti angolkertet is, ami ma is szépen gondozott park. A neogótikus-romantikus, soktornyú, hatalmas épülettömb a Loire-völgyi kastélyokat idézi. Itt született és nyaranta itt gyerekeskedett Károlyi Mihályné Andrássy Katinka, az első Magyar Köztársaság miniszterelnökének felesége, a „Vörös Grófnő”. A kastélyban 1950 óta a mai napig gyermekotthon működik, érdekesség, hogy ebben az intézetben nevelkedett a roma származású Oláh Ibolya dalénekesnő, aki egy televíziós vetélkedőn (Megasztár) tűnt fel néhány évvel ezelőtt, s ért el sikereket a könnyűzene világában.

Nos, ez a kastélypark volt az elmúlt években helyszíne a minden év augusztus elején, a „Zongora ünnepe keleten” címmel megrendezett, világhírű művészeket felvonultató koncertsorozatnak. A tiszadobi zongorafesztiválnak. Bár nem biztos, hogy ez az esemény egy fesztivál minden jellegzetességének megfeleltethető, inkább egy több estéből álló előadás-sorozatnak lehetne nevezni, amely idén először – az épület kezdődő felújítása miatt – nem a kastély parkjában, hanem a falu református templomában kapott helyet. Egy fesztiválhelyszínnek elengedhetetlen része a közönség más irányú (éjszakai szállás, napközbeni táplálkozás) igényeinek kielégítésére létrejött vagy a helyszínen található szolgáltatói objektumok megléte. A faluban pl. vacsorázás céljára vendéglátó egység gyakorlatilag nem található – ez a rendezvény közönségét a helyszínen fogadó, jegyeladással foglalkozó csoport egyik tagjának volt szíves közlése egy koncertlátogató baráti csoport ezt firtató kérdésére. A falusi turizmus jegyében kialakított helyi szálláshelyek a 2-300 fős látogatói tömeg fogadására pedig az ágyszámot tekintve volt illuzórikusnak nevezhető. Igaz, erre igazából nem is lett volna szükség. A rendezői csapathoz tartozó két fiatal nőből álló kérdezőbiztosi csoport közvélemény-kutatást végzett a látogatók körében, azt tudakolván, ki honnan jött, s honnan értesült a fesztivál meglétéről. A lányok a Tiara Magazin helyszíni tudósítójának kérdésére elmondták, hogy a közönség túlnyomó része helybéli, illetve a szomszédos falvak, kisvárosok (Tiszavasvári, Tiszalúc stb.) lakói, és jöttek közelebb lévő nagyobb településekről is, mint Szerencs, Tokaj, Miskolc, Nyíregyháza. De a vendégek között akadt budapesti, de még soproni illetőségű is.

A tiszadobi zongorafesztivál megálmodója és idestova 12 éve lelke és alakítója az egykori Kocsis Zoltán-tanítvány, Hauser Adrienne zongoraművész. Időközben nemcsak a nemzetközi zenei élet elismerését nyerte el, hanem a Henry Ford-díjat is. A fesztiválnak jelenleg is művészeti igazgatója. Miért pont Tiszadobot választotta annak idején ennek a maga nemében egyedülálló produkciónak színteréül? Egyszer majd ez is kiderül. Egy biztos: évről évre meghatározó élményt okoz e tájék ilyesmire fogékony lakóinak életében.

Az idei, négynapos sorozat előadói Hauser Adrienne, Farkas Gábor, Nagy Péter, Kocsis Zoltán és Kelemen Barnabás, valamint a fiatal tehetség, Perényi Benjamin voltak. Az elmúlt évszázadok mestereinek (Bach, Bartók, Beethoven, Busoni, Chopin, Debussy, Liszt, Rachmaninov, Schubert, Schumann, Verdi, Wagner) szerzeményeit adták elő. A meleg ellenére részben ünnepélyes módon kiöltözött közönség megilletődött vevője volt az este fél nyolckor kezdődő előadások zenei hangulatának. A nyitó – csütörtöki – előadást maga a fesztivál spiritus rectora, Hauser Adrienne abszolválta. A könnyű estélyi ruhát viselő, csinos művésznő játékának egyik darabja, Rachmaninov Corelli-variációja akár még sokak számára ismerős is lehetett a középiskolai ének-zene órákról a maga lá-lá-ti-szi, lá-lá-szó-lá-ti, dó-dó-re-ti, dó-lá-lá-szi-lá szolmizációs hangokkal leírható dallamsorával. Másnap, a rendezvénysorozat egyetlen délutáni előadásán a jelenleg fiatal tehetségként számon tartott Perényi Benjamin Schubert B-dúr szonátáját adta elő, a templombelsőben rekedt meleg ellenére ő is a férfi zongoraművészek „kötelező” frakkos fellépti ruhájában. Játéka a pillanatnyi szüneteket kihasználó zsebkendős törülközések ellenére is pontosnak és belefeledkezettnek tűnt, a fiatalember vélhetően meghatározó tagja lesz a világszínvonalat képviselő magyar komolyzenei művészgenerációk következő nemzedékének.

A legnagyobb érdeklődést természetesen a világsztár Kocsis Zoltán és a hegedűművész Kelemen Barnabás vasárnap esti előadása váltotta ki. Bár a tiszadobi református templom padsorai ezúttal sem teltek meg teljesen, de a legtöbb hallgatót láthatóan ez az előadás vonzotta leginkább. Nyilvánvaló, nem véletlenül. Az egykori fiatal, a zenei életbe berobbanó tehetségként indult, mára egyre inkább deresedő hajú, beérett és meghatározó előadói művészi erejű Kocsis jó előadást tartott művészpartnerével az egybegyűlt közönség számára. S bár esetleg a zenében is a harmóniát jobban kedvelők nem feltétlenül osztoznak Kocsis Zoltán Bartók műveit illető lelkesedésében, a XX. század neves magyar zeneszerzőjének itt elhangzott darabjai végül is vastapsot érdemeltek ki, s a koncertet adó duó többszöri ismétlésre „kényszerült”.

A fesztivál szponzorai az állami NKA, valamint a MOL, a TVK és a Holcim voltak, s persze, a budapesti zenei csúcsintézményekéhez viszonyítva rendkívül olcsó (1500–3000 Ft) belépti díjak. A tiszadobi református templom kertjében a fellépésekre várakozó, vagy a szünetekben ott pihenő frakkos-nagyestélyis előadók szemmel láthatóan otthonosan érezték magukat. Hauser Adrienne mosolya az ismeretlenek felé is kedves, tekintetében ott a kérdés: mindenkinek tetszik-e, amit itt csinálunk? Kocsis Zoltán a nemzetközi reflektorfényekhez szokott sztárművész az előadás után felhangzó vastapsokra meghajolván láthatóan elégedett. Talán úgy érzi, hogy tudott adni, de kapott is ebben az elbújt vidéki közegben.

Jövőre is lesz Tiszadobi Zongorafesztivál. Nyilván változó szereplőkkel (Hauser Adrienne-t és talán Kocsis Zoltánt leszámítva, mint állandó előadókat). Élmény lehet azoknak, akik érdekes helyszíneken színvonalas komolyzenei élményekre vadásznak a budapesti műintézmények – a Zeneakadémia vagy a Művészetek Palotája – merev légkörén kívül. Tiszadob végül is gépkocsival könnyen elérhető. A vasárnap esti koncert után pl. kereken két óra alatt haza tudtak érni a fővárosból érkezettek. S ha a gödöllői csomópont átépítése miatt nincs forgalomlassítás az autópályán, akár még ötpercnyi idő is lefaragható lett volna ebből a menetteljesítményből.

Bálint István

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!