A vuvuzela, más néven darázskürt a vb kezdete óta minden szurkoló rémálmává vált. Aki eddig a napi két-három adag meccset rendszeresen elfogyasztotta, nagy eséllyel hallott álmaiban zümmögést a dél-afrikai fúvós hangszer hatására. Majdnem betiltották, aztán mégsem..., mert hát kikérik maguknak, hogy mi nem bírjuk az ő tradíciójukat elviselni. Na ja.
Nagyokat nevettem, amikor a közelmúltban az egyik reggeli rádióműsorban
azt ecsetelgették, hogy melyik nemzet milyen hasonlóan idegesítő zajkeltő
eszközzel, hanghatással tudna 2014-ben
előrukkolni.
A német ajkúaknál rendezett vb-n az állandó jódlizástól őrülnénk meg, Amerikában pedig végigrappelnék az összes meccset. A braziloknál valószínűleg a kongázástól menne szét a fejünk, a spanyoloknál viszont egy életre csömört kapnánk a gitárhúrok pengetésétől.
A latin-amerikai eredetű guiro
(radiátoron végighúzott evőkanál hangja) süketülésig sértené a fülünket, az ausztrál
őslakosok kürtféle didgeridooja a medveordításhoz hasonlít.
Bár mi nemhogy 2014-ben, de még 2200-ben sem számíthatunk a vb-házigazdaságra, véleményem szerint ennek ellenére a legfülsértőbb hangszerek versenyében is mi vinnénk a pálmát.
A kereplő, amit régen vadriasztásra használtak, 100 százalékig hungarikum és 20 másodperc után a pokolba kergetne minden focistát és szurkolót. De jó is lenne, ha ez egyszer bekövetkezne! Addig is hajrá, VUVUZELÁSOK! Én már így is élvezem a meccset.
Koncz Eszter