Nem panaszkodhatunk a hétvégére. Kellemes időjárás, egy pihenőnap pluszban, sok-sok világbajnoki aranyérem a kajakos lányoknak köszönhetően, és még egy Vodafone Kupa a veretlen magyar vízilabda-válogatottnak.
Úgy látszik, a vízen ritka szerencsések vagyunk, mert a néhány hete Budapesten tartott úszó-Eb is felejthetetlen élménnyel gazdagította a drukkereket.
Nagy élmény ez a mindenképpen, akár tévéből, internetről vagy netalán újságból szerzi az ember az információt, de az igazi az, amikor ott ülhet a lelátón.
Mostanság úgy alakult, hogy ott lehettem Cseh László és Hosszú Katinka aranyérménél, Verrasztó Dávid és Jakabos Zsuzsanna ezüstérménél, valamint a vízipólósok utolsó kupameccsén, a Vodafone Kupán.
Nem nagyon lehet szavakkal leírni azt az érzést, amikor ütemesen szól a „Hajrá, Magyarország!”, mindenki egyként tapsol, szólnak a dobok, lengenek a nemzeti színű zászlók. Ha még a Himnusz is megadatik, akkor aztán hosszú időre feltöltheti magát az ember azzal az érzéssel, hogy jó magyarnak lenni. Ha bárkinek kétségei lennének, akkor nézzen ki jó előre egy magyar sikersportban itthon tartott nemzetközi viadalt, vegye meg a jegyet, és bátran üljön ki a lelátóra. Ott aztán üvöltsön, nemtől, társadalmi és politikai hovatartozástól függetlenül: Ki a legjobb? Magyarok! Hajrá, Magyarország!
Jó lesz, próbáld ki!
gyp