Kovács Szabolcs Gergő a mai üvegművészet mestere, akitől megtudtam többek között azt is, hogy az üveg egy környezetbarát „természetes műanyag”, és amúgy cseppfolyós a halmazállapota, csak szobahőmérsékleten szilárdul meg. Sőt, arról is beszéltünk, hogy a ma embere nem vigyáz a környezetre – amit unokáinktól kaptunk kölcsön –, és a többség nem számol azzal, hogy az általa végzett tevékenység feltehető pillanatnyi hasznossága mellett mennyi kárt okozhat a természetben.

Sok minden szóba került, de hogy az elején kezdjem, a cikkben szereplő fiatalemberről hamar kiderült, hogy kézügyessége, rajzkészsége fejlettebb társaiénál. Ez feltűnt a közgazdász mamának és a mérnök-közgazdász édesapának is – hiába, a közgazdászoknak is van szépérzékük... Így szinte egyenes út vezetett az ún. kisképzőbe, ami a képző- és iparművészeti egyetemek előszobája.

A középiskolában sok, már ismert művész gyermeke is járt, akik az otthonról kapott útravalótól sokkal magabiztosabbak, céltudatosabbak voltak, mint a közgazdász-otthonból érkezett gyermek.

Azonban az üvegműves szakon eltöltött két év, a sikerélmények, a megnyert pályázatok megerősítették abban, hogy mégiscsak jó úton jár. Az egyetemen már magától értetődő volt a szilikát szak. Közben azonban sohasem szakadt el másik nagy szerelmétől, az irodalomtól és a történelemtől sem.

Mire a diplomát kézhez vehette, addigra hazánkban gyakorlatilag megszűnt az üvegipar, az üveggyártás. Ott volt egy iparművész ipar nélkül.

Az üvegben azonban sok varázslatos tulajdonsága mellett az is csodálatos, hogy kicsiben és nagyban is van létjogosultsága. Így aztán Kovács Szabolcs Gergő is felépítette tevékenysége főbb ágait, hogy több lábon állva, életben tarthassa álmait, a mesterséget.

Profiljában fontos terület az építészeti üveg, a belsőépítészet, a világítás. A kifogyhatatlan kreativitást igénylő tervezés és kivitelezés mellett talán ez tevékenységének legiparosabb része.

Ez igényli a társalkotókkal a legnagyobb együttműködést is, hogy a különböző művészeti ágakból érkező használati eszközök egymással élhető harmóniába kerüljenek.

Valamint e munkái során is élhet azon szenvedélyével, hogy az üveget ötvözheti más, számára kedves anyagokkal, például rozsdamentes acéllal, gránittal, kovácsolt vassal vagy éppen polikarbonáttal és plexivel.

Az egyedi formatervezett tárgyak, a palackok, kelyhek, üvegpoharak pedig mindig egyfajta kihívást jelentenek, hogy az alkotói fantázia határtalansága ne menjen a használhatóság rovására. Ezek mellett gyakran tervez és készít megrendelésre díjakat is, többek között az HBO-nak, a CTAM Europe-nak, a Café Creative Csoportnak...

És végül, de nem utolsósorban ott vannak a plasztikák és a kisplasztikák, ahol a művész és az anyag kapcsolatában nem létezik akadály, szárnyalhat a képzelet, feszegethetők az üvegmegmunkálás határai, és különböző megfogalmazásokban ölt testet az ezerarcú üveg. Ilyen alkotói folyamatnak köszönhető diplomamunkája is, egy optikai elven működő, gránittal kombinált üveg napóra, amely a Budai Gyermekkórház parkjában lett felállítva.

Kovács Szabolcs Gergő azt is elmesélte, hogy Kecskeméten építettek egy kemencét, „üveges nyelven” hutát, ahol 1400°C-on születhetnek meg a csodák, s hogy a színes üveg különböző oxidok hozzáadásával készül. Azt is megtudtam, hogy az anyag faragható, pattintható, bár ez az eljárás igen rusztikus felületet ad, de mechanikus és kémiai úton is finomítható, simítható, csiszolással fényesíthető a felülete, akár a márványé.

Arról is beszélt, hogy az üveg cseppfolyósságára a leglátványosabb bizonyíték, ha régi katedrálisok üvegablakait hosszan nézzük. Hiszen ekkor észrevehetjük, hogy a századokkal dacoló, ólomsínekbe foglalt színes síküvegek oldalnézete a gravitáció hatására egyre inkább cseppformát mutat.

Sajnos, szóba jött az is, hogy a kreativitást a mai kor nem értékeli. Azt gondolják, hogy az ötlet bármikor úgy pattan ki, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, az nem munka, ott nincs érték. Zavarja, amikor az emberek nem gondolnak bele, hogy az őket körülvevő használati tárgyak mindegyike egy-egy kreatív ember elméjében született, melyet azután rengeteg tervezési munka követ, míg a tárgy/termék eljut az ipari gyártásig, s onnan az üzletekbe. Olyan ez, mint a balett, ha jól csinálod, rém egyszerűnek látszik, egészen addig, míg meg nem próbálod utánozni.

 Kovács Szabolcs Gergő nem megkeseredett ember, boldog, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret, amihez ért.

Nemrégen tervezett a Royal vodka számára új palackokat. Most pedig egy enteriőr teljes világításának megálmodása a feladat.

Emellett még tanít is. Úgy gondolja, hogy a benne felgyülemlett tudást tovább kell adni művészettörténet-, környezetkultúra- és rajzórákon a fiataloknak is.

Nem mellékesen háromgyerekes apuka, aki azt vallja: a gyereket engedni kell, hogy maga találja meg a saját útját, hogy majdan azzal foglalkozhasson, ami sikert és örömet jelent neki, hiszen nincs annál jobb, mint amikor valakinek a hobbija a munkája. És ha ebből még meg is tud élni, az maga az öröm, a szerencse.

(Szy)

További képek:

http://www.glassmithdesign.com/magyar/palackpohar.htm

1 hozzászólás

1. idézem 2009.01.02. 11:12
   • Katus
   Gergővel és igényes, szép üvegtárgyaival többen is találkozhattatok a Tiara Klub karácsonyi vásárán.
   Nagyon szerény, tiszta gondolkodású, szimpatikus srác.
   Különleges karácsonyi ajándéknak bizonyultak egyedi és gyönyörű munkái!