Szlovákia szombaton választott. A kormányalakítás még tart, és valószínűleg nem lesz konfliktusmentes, de néhány nagyon fontos tanulságot már most is levonhatunk.
Az örömteli kijelentéssel, hogy a Fico-kormány megbukott,
egy kicsit még várjunk. Elviekben sok esélyük nincs, de tény, hogy megkapták
a felkérést a koalíciós tárgyalásokra az elnöktől, és ha a
kereszténydemokratákat meggyőzik, övék a többség. Azonban ha bejön a
tárgyalások papírformája, akkor a Smer éveinek vége. Ezt pedig nem is kell
nagyon magyarázni, miért jó mindenkinek Magyarországon is.
Aztán ott az elképesztő adat, hogy a liberális SaS tizenkét százalékot szerzett. Valahol persze, érthető is: ahol nagyon erős a nacionalista populizmus, ott előbb-utóbb meg fog jelenni ellenpontként egy liberális párt. Az igazán súlyosan megdöbbentő nem ez, hanem az, hogy mennyire keményen liberális párt kapott ennyi százalékot. A Szabadság és Szolidaritás nem játszik kompromisszumokra, az ultraliberális jelző valóban nem túlzás rájuk.
Richard Sulik pártelnökről azt kell tudni elsősorban, hogy eredendően nem politikus, hanem gazdasági szakember. A Dzurinda-kormány alatt ő volt az, aki rendbe rázta a szlovák gazdaságot, ezt élték fel Ficóék, de az emberek emlékeznek, és az emlékek 12 százalékban mutatkoznak meg.
És ami számunkra a legfontosabb: a két magyar párt közül a
Híd bejutott és kormányra kerülhet, az MKP kiesett. Különösen azért fontos ez,
mert itthon a Fidesz mindig is az MKP-t támogatta, úgyhogy a felvidéki magyarok
most a mi kormányunk nemzetiségi politikájáról is igencsak markáns
véleményt mondtak.
Romániában és Szlovákiában is kettészakadt a magyar képviselet, mostani kormányunk mindkét helyen egyértelműen az egyik pártot támogatta, és a választók mindkét helyen csúnyán leszavazták őket. Nagyon súlyos tanulság ez. Nem szabad, nem lehet Budapestről meghatározni, mit gondoljanak a magyarok Csíkszeredán vagy Dunaszerdahelyen. Nem lehet pártpolitikai vélemények alapján kiválasztani egyetlen magyar pártot, hanem együtt kell működni a helyiekkel. Egész egyszerűen azért, mert ők jobban tudják, mi a jó nekik. És az igazán nagy államférfi az, aki ezt képes tudomásul venni saját szimpátiája ellenében is.
I.