Vigyázó szemetek Berlinre vessétek – írták négy éve, és az, ami Németországban történt akkor és történik most, valóban különösen tanulságos lehet minden magyar számára. A német és a magyar történelem elég furcsa módon fonódott össze erősen a huszadik században. Úgyhogy ha van nép, ami megértheti, mi zajlik le ilyenkor a németekben, azok mi vagyunk. És nemcsak lehet látnunk és értenünk, hanem kell is.

Sajnos, annak pont szenvedő alanyai voltunk, ahogy az 1954-es vébén megtették a németek az első lépést, hogy visszajöjjön a régi önértékelésük. Aztán szereztek még két világbajnoki címet, de a helyszíni beszámolók szerint olyanra soha nem volt példa, ami 2006-ban történt, és ami most is zajlik. Azaz minden meccsük alatt több százezren gyűlnek össze szurkolni, és egyébként is nemzeti színekbe van öltöztetve az egész ország.

Látni kell, persze: ez a teljesen normális. Minden jó focival bíró országban ez történik, a németek voltak mindeddig a kivételek. Ez pedig ott van a történelmünkben. Hetven-nyolcvan éve sok volt a németkedésből, mostanra jutottak el odáig, hogy újra nem furcsa érzés egy hatalmas tömegrendezvény, ahol mindenki büszke arra, hogy ő német. Egy igazi európai kultúrnemzet tagja, amelynek történelmében vannak sötét foltok, de azok az idők visszavonhatatlanul elmúltak.

És nemcsak ez a pont az, amire érdemes odafigyelni. A német nemzeti egység ugyanis egy olyan csapat mögött sorakozott fel, aminek alig több mint a fele német. Lengyel emigránsok, tunéziai bevándorlók, török és ghánai vendégmunkások gyerekei, mellettük a tipikus szőke, kék szemű, kiejthetetlen nevű németek, az egész csapat mögött mellesleg egy német–zsidó szövetségi kapitány – ma már ez (is) Németország. És ezt a csapatot így szeretik, így fogadják el a magukénak, így tekintik igazi németnek. Ahogy egy igazi kultúrnép befogadó.

Nem véletlen, mondta Kennedy, hogy erős Németország nélkül nincs erős Európa. Több évtized túlzásba vitt vezeklése után akármi történjen a vb hátramaradt négy meccsén, egy nagy, büszke népet már mindenképp nyertünk.

Iván

6 hozzászólás

1. idézem 2010.07.07. 09:08
   • Lavinia
   Ahhoz, hogy megismerd önmagad, szembe kell nézned a démonjaiddal nyíltan, húsbavágó őszinteséggel. A németeknek ez szerintem is sikerült. És nekünk?
2. idézem 2010.07.07. 15:12
   • gleccser
   Sztem normális embernek nincsenek démonjai, ha van akkor nem egészséges. És általában a 'démonosok' nem ismerik el, hogy ilyenek vannak nekik. A magyar nemzetre egész más jellemző. Nincs politikai kultúra, nincs meggyőződés, mindig valami ellen szavaznak. Ilyen magatartással nem lehet történelmet írni. Egypárt rendszert építeni, azt lehet, és úgy látszik nekünk ez kell...
3. idézem 2010.07.08. 05:41
   • Szofi
   Na eljutottunk ám a lényeghez: mi az, hogy normális?
4. idézem 2010.07.08. 08:28
   • gleccser
   Jó, ez igaz! Nem tudni mi a normális....
5. idézem 2010.07.08. 09:15
   • lantos
   Elvált levélen lebeg a világ, de hol az ág, de ki az ág?
6. idézem 2010.07.08. 09:46
   • Inverz Midas
   De azért Margaret Thatcher teljes erejéből tiltakozott a német egység ellen!