Az elmúlt években számtalanszor állapíthatta meg a magyar ember, hogy politikusaink megnyilvánulásai és ténykedései kabaréba illőek. Emlékszünk például, hogy Torgyán doktor földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztersége idején közpénzből többször is körberepülte a földet. Hogy miért, az annak idején sem volt világos, én csak arra emlékszem, hogy kolumbiai cseresznyét akart hozni télire a magyar piacokra.
Az abszurd kabaré világát idézte, amikor az MSZP
kongresszusán milliárdos szocialisták teli torokból azt énekelték, hogy „Föl,
föl, ti rabjai a földnek/Föl, föl, te éhes proletár”! (És a sort még hosszan
lehetne folytatni.) Ilyeneket még legjobb szerzőink, Nóti Károly, vagy a maiak
közül Bagi és Nacsa sem tudnának kitalálni. Igaz, ők a jó ízlés határain belül
mozognak.
A politikai hadszíntér és a közélet hétről hétre írja a maga kabaréját. A napokban interjút adott a Heti Válasznak Boross Péter, volt miniszterelnök, aki Orbán Viktor felkérésére részt vesz az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testületben. A Boross-kormány idején még politikai ellenfelek voltak, aztán 1998-ban már egy oldalon, a jobboldalon vették fel a harcot a szebb jövőért, és Borosst kinevezték Orbán miniszterelnök tanácsadójának. Azóta szent a béke.
Boross Péter az interjúban többek között azt mondta, hogy növelni kell a kormányfői pozíció erejét. Könyörgöm, még hová növelni? A jelenlegi miniszterelnök hatáskörét merre kéne még tágítani? Emlékszünk, hogy a rend- és fegyelempárti Boross regnálása idején legszívesebben a Horthy-féle Magyarországot hozta volna vissza. Szerinte a sok értetlen magyarnak egy erős kéz kell, ami mutatja a helyes utat. Az interjúban megemlíti, hogy hite szerint most már lehetnénk királyság is. Lehet, hogy most már megvan az erős kéz, van jelöltje az uralkodói posztra?
Szó se róla, felettébb szórakoztató lenne. Futballkedvelő királyunk letenné koronáját a felcsúti öltözőben, és magára öltené csapata piros-fehér színű mezét. Féltve őrzött országalmáját az öltözőszekrénybe zárná, és egy másik pompás gömbidommal, a focilabdával a hóna alatt felfutna a pályára az old boyok mérkőzésére. Az edző pedig meccs közben ordíthatna a középpályásnak, hogy Sanya, tedd ki jobbra, ott a király!
Boross Péter beszélt arról az ötletéről is, hogy a gyermeket
nem nevelők, a gyermektelenek fizessenek különadót. A meddő nők is. Mert, ahogy
fogalmazott, nem kell érzelmi kérdést kreálni az ügyből, a nemzet jövőjéhez
vagy gyerekneveléssel, vagy különadóval lehet hozzájárulni. Amúgy pedig ahol a
nő nem pótolhatatlan, az nem a munkahely, hanem a szülőszoba. Szavaiból úgy
veszem ki, hogy ezzel azt üzeni az emancipált magyar nőnek, hogy vissza te,
helyedre! Vagy fizess!
Nos, az exminiszterelnök ez utóbbi megnyilvánulása nem olyan mulatságos. De hát vannak rossz kabarétréfák is, amiken nem röhögünk, csak értetlenül állunk előttük. Na jó, persze, tudom, az elmúlt 20 év színe-javán sem kacagtuk szét magunkat, hiszen a bőrünkre ment. És a bőrünkre megy.
Egyszer talán unokáink vagy dédunokáink megérik, hogy lesz egy normális Magyarországunk. Jóllehet, a magyar emberöltők óta azt hallja az éppen aktuális vezetőitől, hogy csak még egy kicsit, csak még pár évet kell várni, és eljön. De hátha. És akkor utódaink már felszabadultan nevethetnek történelemórán, amikor az 1989 utáni fiatal demokrácia éveit vizsgálva szembetalálkoznak politikusaink alakításaival.
Kabai József