Az egységes gondolkodás jellemezte Heimann Zoltánt is, aki a Szekszárdi borvidék Hegyközségi Tanácsának elnökeként, de a Pannon Borműves Céh társelnökeként is korábban sokat tevékenykedett a hazai bormarketing jobbításán. Az ismert borász úgy látja: „Ha létre tudnánk hozni egy szakmaközi szervezetet, akkor nagy szakmai egységesség jöhetne létre. Az egész szakmát átfogó, elsősorban érdekvédelmi szervezetet kellene létrehozni, amely segítené a tisztánlátást, a közös gondolkodást. A hatóságok felé – egyfajta partnerként – megkövetelné egyenrangú szerepben a koordináció, a hivatali munka egyszerűbbé, tisztábbá tételét. Meg kellene találni a partnereket az EU-n belül, ugyanis Ausztrália és az Egyesült Államok erősen a szabad verseny felé nyomja a kereskedelmet. Az uniós regisztrációban és a világgazdasági folyamatokban – a WTO-ra gondolok – erőt lehetne képviselni. A tét óriási. A szakmának össze kellene fognia. A borászszakmának óriási az érdekérvényesítő szerepe, de eddig sajnos, egymást oltottuk ki különböző céljainkkal. A lényeg, hogy sikerül-e egységes irányban összeszerveződni. A szakmaközi szervezetnek az is lenne az egyik lényegre, hogy a bormarketingre szánt pénzt maga tudná begyűjteni, kezelni, nem kellene a bürokrácián átmenni, mert ez most hihetetlenül nehézkes.”

A szekszárdiak jól állnak az egységesség terén. Valamennyien három-három bort hoztak magukkal a szemlére, valamint azt a közös szándékot, amely nemcsak a pincészeteknek jelenthet előnyt, hanem a turizmus, a vendéglátás résztvevőinek, nem is beszélve a szaksajtóról.

A számos kiváló bor ellenére az egész bemutatót az egyetlen kakukktojással érdemes kezdeni, hiszen igaza lehet Módos Ernőnek abban, hogy közszemlére kitett borhűtője forradalmasíthatja a folyóbor forgalmazását. A Ferger-Módos Szekszárdi Borászat egyik fele két bor tárolására alkalmas, kocka alakú hűtőt mutatott be. Ebben kétféle – dobozos kiszerelésű – bor fér el, de lent is elhelyezhető még egy-két üveg. A csapolóval ellátott szerkentyű felső része az érdekesebb, mivel úgy engedi ki a bort a 3-, 5-, illetve 10 literes, belül fémpapír borítású dobozból, hogy az oxidációs folyamat nem indulhat be. A bor légmentesen kerül a csapolós dobozba, és ugyanúgy kerül ki belőle. Az igényesebb vendéglátóhelyeken már megkedvelték ezt a megoldást, hiszen helyettesíti a kannát, a PET-palackot. A tavaly novemberben indult vállalkozás mostanra már körülbelül 100 hűtőt helyezett ki. Minden termék egyben stabil forgalmazási pontot is jelent a – szakszóval – Bag-In-Boksz szállítójának, benne a középáras, 4-500 forintért kínált fehér-, vörös- vagy éppen rozéborokkal. Módos Ernő elmondta, hogy egyelőre Németországból hozzák be a hűtőt, de előrehaladott tárgyalásokat folytatnak hazai gyártásról. A Ferger-Módos borászat is háromféle borral érkezett a bemutatóra. Merlot (2007), cabernet cuvée (2008) és kékfrankos rozé (2009) szerepelt a kóstolás listáján, de szinte mindenki a borhűtő iránt érdeklődött.

A 2008-as boraival (Pinceátlag cuvée, bikavér és cabernet sauvignon) a középső belső teremben parádézó Eszterbauer János általánosságokról beszélt. „Elsősorban a következő évjáratokat mutatjuk be, továbbá az új, feltörekvő borászatokat. Szeretnénk megmutatni a szekszárdi borászok összefogását, és azt a szakmaiságot, amely mutatja, milyen széles a spektrum, milyen magas minőséget képvisel Szekszárd, és hogy a csúcsborászoktól legfeljebb csak egy hajszállal maradnak le a többiek, ugyanakkor valamennyien ott vannak a spiccen.

A feltörekvők között feltétlenül meg kell említeni a Posta Borászatot, amelyet Posta Gergely képviselt. Pincészete annyira új, hogy még címkét sem tudott tenni a palackjaira, mert – mivel az Országos Borminősítő Intézettől (OBI) nem kapták meg időben az engedélyeket – a nyomda sem tudott neki időben szállítani. Családja 2006-ban vásárolt először szőlőt a környéken; az első szürete 2007-ben volt. Mivel borai általában egy-másfél évig állnak hordóban, így a debütálásra csak most kerülhetett sor. Ő is azon kevesek közé tartozott, aki fehérborral is érkezett: 2008-as olaszrizlingje 1974-es telepítésű tőkéken nevelkedett, és teljesen reduktív technológiával készült. A vörösborok közül a 2007-es kékfrankos-merlot pinot noir cuvée (14,5°) került közszemlére, és egy 2007-es cabernet franc (15,5°); utóbbiak hordós érlelésűek. Posta Gergely – a kevésbé ismert borászok közül – Németh Jánost ajánlotta figyelmünkbe.

Németh János ugyan a fiatalabbak közé tartozik, mégis régi, tradicionális pincészetet képvisel, sokadik generációs tagként. Jelenleg 6,5 hektáron gazdálkodnak, ebből 2 hektár bérelt szőlő, és 2 hektárról vásárolnak termést. Körülbelül 400-500 mázsa közötti termésből dolgoznak, ami 20-22 ezer palackot jelent évente. A pincészet 30-40 hektó bort értékesít, ennek 95 százaléka vörösbor. Van egy kevés rozéboruk, ötféle fajboruk és kétféle házasításuk. A 2007-es évjáratú kékfrankos – ami egy harmincéves ültetvény termése – 16 hónapja volt palackban. A meglehetősen testes portéka mustfoka 22,5 volt, ebből 15 maligános bor lett. A késői szüretelés és a másfél kilós tőketerhelés eredményeit viseli magán. Az 1,3 hektárról 55-60 mázsát szüretelnek évente. A kékfrankosok között jól megállja a helyét, pedig nagy a mezőny: ebből termelik a legtöbbet az országos és a Szekszárdi borvidéken is. Kiváló rozét is lehet belőle készíteni, de jó alapanyaga a házasítással készülő boroknak, így a bikavérnek is. A 2007-es Porkoláb Cuvée cabernet sauvignon és merlot házasításából jött létre 60-40 százalékarányban. A termőhely megnevezése, a Porkoláb-dűlő szerepel a címkén. Sokszori kóstolás után döntöttek úgy a családnál, hogy a karakteresebb cabernet sauvignonból adnak 60 százalékot hozzá, a lágyabb merlot-val pedig kissé visszafogták a cabernet-t. Minden jobb évjáratnál elvégzik ezt a házasítást. 2006, 2007 is ilyen év volt, és már készül a 2008-as is. A 23-as mustfokkal szüretelt szőlőből lett a 15-ös alkoholfokkal rendelkező cuvée, amely gyümölcsösségét jól megőrizte. A cabernet sauvignon ritkább termék feléjük, mivel tízévente csak két-három olyan esztendő van, amikor önmagában készítenek bort belőle. A legkésőbben érő fajtát általában november első hetében szedik. A terméskorlátozás itt a legerősebb: egykilós tőketerhelés mellett készült. Tizenhat hónapot volt hordóban, ide frissen palackozva érkezett. Németh János úgy látja, nagy potenciál van benne. Még a palackban is tovább érhet: a piacra csak augusztus-szeptember körül viszik. A Károlyi-palotában debütált, de versenyekre már küldték; várják az eredményeket.

A sorsolás szeszélye folytán Németh Jánossal éppen szemben kapott helyet a Márkvárt Pince, amelyet szintén egy János képviselt. A sok vörösbor után itt is egyfajta felüdülést jelentett a késői szüretelésű olaszrizling. Termőhelye Baranyavölgy, a történelmi borvidék része, 3 kilométerre a városhatárról; löszös talajú, enyhe, északi lejtőről jött. Gazdája, mint mondta, nem kíván versenyezni más olaszrizlingekkel, egyszerűen csak meg akarja mutatni, mit is tud az ő száraz fehérbora. A kimondottan idős, ötvenéves ültetvény és a szaktudás is megmutatkozott a kellemes illatú, ütős olaszrizlingben. Márkvárték kadarkája fűszeres ital, amely kordonos szőlőn nőtt. Gazdái 8-10 szálvesszőt hagynak, és azokon általában két fürt terem meg – különösebb korlátozás nélkül. A bikavér is jó versenyző. Az ötkomponenses Márkvárt-féle változat 2000-ben a város legjobb bora volt, és maradt három éven keresztül; a 2003-as aranyat nyert Bordeaux-ban is és a Vinagora két nemzetközi versenyén is. Készült belőle 2006-os is: a fele kékfrankos, 30 százaléka cabernet sauvignon, és 20-20 százalékban, szinte egyenlő arányban tartalmaz zweigeltet, blauburgert és kadarkát.

Ha Heimannékkal kezdtünk, fejezzük is be az ő boraikkal, amelyekből először Ágnes asszony kínált kóstolót. A borásztechnikusi végzettséggel rendelkező hölgy előtt is állt egyfajta fehérbor, a 2009-es Viognet, amelyre Márkvárt János hívta fel a figyelmünket. Reduktív technológiával készült friss termék. Korábban megjelent náluk fahordós változatban is, de a mostani egy tudatos irányváltás eredménye. Egyszerűbb ízvilágú, könnyebben „érthető” bor lett belőle Heimann Ágnes szerint, mivel könnyebben kijönnek az aromái, nincs, ami elfedje őket. A 13,5 maligános nedű tavaly nem számított magas alkoholtartalmúnak. Savra szüretelték az akkor 19,2 mustfokú szőlőt, különleges, és nyilván a hideg erjedésnek köszönheti, hogy mégis ilyen magas lett az alkoholfoka. Semmiben sem marad le mögötte a 2007-es cabernet franc, amely  14,5 maligános új bor; most jelent meg először a piacon. Tavalyi palackozás, hordós érlelésű, még másod-, harmad- és negyedtöltésű is van benne, nem a barikra mentek rá, hanem arra, hogy a gyümölcsös íz kijöjjön belőle. A hosszú érlelés miatt a tanninok is megvannak benne. Érdekes portéka a Heimann-féle Birtokbor, amely 14,2 alkoholfokú cuvée. Fele cabernet franc, 30 százaléka merlot és 20 kékfrankos. Az érlelése hasonló. A birtokukra jellemző fajták válogatásából, házasítással jött létre. Jól kifejezi ezt a fanyar stílust, ami Heimannékra jellemző. A terméskorlátozást mindegyik szőlőnél alkalmazzák, ha nem is a végletekig. Keresik az egyensúlyt, hogy a bor ára és mennyisége visszahozzon valamit a befektetett munkából.

Nagy Ákos

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!