Kis csapattal minket, magyarokat  is képvisel Vancouverben néhány lelkes sportember, és megvan az első pontunk a gyorskorcsolyázó Huszár Erika  jóvoltából, aki 1500 méteren a hatodik helyre csúszott be.

Éghajlati viszonyainkat ismerve, a magyaroktól a tisztes helytállás az elvárható, és ez eddig nagyjából sikerült is. Gyorskoriban még okozhatunk meglepetést, akár jégtáncban a magyar–orosz kettős. Nap mint nap avatnak újabb bajnokokat. Általában nem is egyet; nekünk az élvezet marad, az örömkönnyeket más népek sírják el... De majd Londonban...

Érdekesek ezek a téli játékok, hiszen a legtöbb sportágban „állig beöltözött”, sőt, sapkába, sálba, kesztyűbe bújtatott fiatalemberek mérettetik meg magukat, így fontos szerepet töltenek be a színek, hogy egy-egy versenyen tudjunk szurkolni kedvencünknek. Ez persze, a fehér hóban jól mutat. Kivételt képeznek a műkorisok és a curlingesek, mert ott látni verseny közben is a fiúk-lányok orcáját. A curling az a lélegzetelállítóan izgalmas sport, ahol háziasszonynak látszó asszonykák és nem túl kigyúrt férfiemberek távolba révedve bámulják a búgócsigára emlékeztető sporteszköz elcsusszantását, majd élénk kiabálások közepette, seprűvel finoman és hevesen cirógatva a jeget, igyekeznek eszközüket nyerő pozícióba juttatni. Hát igen... A sport szerencséje, hogy teremben űzik, így az enyhe időjárás nem befolyásolja a versenyeket.

Téli tavasz, hómentes lejtőkön

Nem úgy, mint a sízőket és a snowboardosokat, akik Vancouver Cypress Mountain nevű hegyén készülnek egymás ellen diadalmaskodni. Itt olyannyira nincs hó, hogy a szervezők speciális talaj készítésére kényszerültek  a snowboard- és a síakrobatika-versenyek helyszínén, hogy az amúgy is messziről odaszállított hóréteg ne olvadjon el. A férfiak lesiklóversenyében az erős napsütés annyira tönkretette a pálya alsó felét, hogy még a sokáig részidőn belül maradó versenyzők is teljesen esélytelenek voltak a jó helyezés elérésére.

A női lesiklás a sérült Lindsay Vonn győzelme mellett a bukásokról híresült el. A nehéz vonalvezetésű, ugratókkal tarkított pályán heten estek ki, közülük a romániai Miklos Edit mentőhelikopteren került kórházba,  a svéd Anja Pärson pedig 58 méteres repülés után csapódott a pályára.

A futóléccel közlekedők pedig gyakran érezhetik, érezhették úgy, hogy vízisíre csatoltak, de volt olyan verseny is, ahol a rajtkor még napsütéses idő volt, enyhén szemerkélő esővel, majd hatalmas hózápor kerekedett, és sokan nem találták el kellően a lőtáblát. Így enyhén szólva is felborult a papírforma.

A játékok kritikával való illetése folyamatosan fellelhető a nemzetközi sportsajtóban, ahol élen járnak a brit sajtómunkások, akik a hibák láttán saját 2012-es olimpiájuk miatt aggódnak. No, nem arra gondolnak, hogy a szánkóversenyen tragédia történhet, de közlekedési káosz, tüntetések, szervezési megcsúszások Londonban is előfordulhatnak.

A Times patetikusan Calamity Gamesnek, azaz Balsors Játékoknak kiáltotta ki az olimpiát.

Hokiban a csoportmeccsek zajlanak. Megkezdődött a műkorcsolyázók viadala is.

Még Putyin is beszállt

Az olimpiai éremosztás talán eddigi legnagyobb botránya a férfi műkorisoknál robbant ki. A korit valamennyire is ismerő rajongók érdeklődéssel várták, hogy az orosz  Pljuscsenko négyévi visszavonultság után ismét felállhat-e a dobogó legfelső fokára. Nem így történt, az orosz, ha hajszállal is, de végig vezetett, azonban a szabadkorcsolyázásban orrhosszal megelőzte az amerikai versenyző. Nem ott volt a gond, hogy nyert, hiszen pontozásos sportágban a szubjektív megítélés és az aktuális trendek is fontos mérlegelési szempontot jelentenek. Inkább ott volt a kifogás, hogy a nyertes amerikai egyetlen négyfordulatos ugrás nélkül kapta meg az aranyat. Így érthető, ha edzője szerint Pljuscsenkótól elrabolták az aranyérmet, és a férfi műkorcsolyázók versenyén a zsűriben küklopszok ültek. Az orosz közvélemény nemtetszésének adott hangot, még Vlagyimir Putyin kormányfő is megszólalt az ügyben. A pontozók döntése a közvélemény mellett a szakembereket is megosztja:

„Négyfordulatos ugrás nélkül nincs férfi-műkorcsolyázás” – mondta Pljuscsenko, aki valóban kevesebb tűzzel ropta a jégen mint annak előtte, de az „anyag” benne volt...

Tény, hogy utoljára 1994-ben, Lillehammerben lehetett négyfordulatos ugrás nélkül is olimpiát nyerni.

Pljuscsenko az eredményhirdetés után azt mondta:  „Azzal, hogy a pontozók Lysaceknek adták az aranyérmet, a huszonöt évvel ezelőtti időbe vitték vissza a férfi-műkorcsolyát, és jégtáncot csináltak belőle.” A műkori kedvelőinek talán jó hír, hogy az elégedetlen orosz az ezüst miatt nem vonul vissza, és indul a jövő hónapban  a torinói vb-n is.

Álljon itt végül egy semleges szakértő, a kanadai kétszeres olimpiai ezüstérmes és háromszoros világbajnok, Elvis Stojko véleménye, aki  a Yahoo! Sports oldalán így ír, „Az éjszaka, amelyen megölték a műkorcsolyát” cím alatt: „Bocsáss meg nekem, Evan Lysacek! Remek korcsolyázó vagy, ragyogó munkát végeztél, de te nem vagy olimpiai bajnok!” Majd arról ír a szakértő szerző, hogy felfoghatatlan történet, hogy négyfordulatos ugrás nélkül olimpiát lehetett 2010-ben nyerni.

A bajnok Evan Lysacek csak ennyit tett hozzá a történethez:  „Ez nem ugróverseny volt, amelyen adnak tíz másodpercet, hogy mutass valamit. Négy perc negyven másodperc alatt egy előadással kellett kirukkolnom, és nekem a négyfordulatos ugrás nélkül is erős programom volt.”

Február végéig, még egy hétig zajlanak a téli játékok, remélhetőleg diadalokról és nem botrányokról szólnak majd a hírek...

(Szy)

1 hozzászólás

1. idézem 2010.02.24. 21:37
   • Sportos
   Úgy tűnik, hogy a műkorcsolya bírák és az orosz nemzet közötti csatározás tovább folytatódik. A favorit orosz jégtáncospárt a sportpolitika a harmadik helyre sodorta, Tanulság: olyan sportot űzzünk, ahol a célszalag dönt az első helyről és nem bal lábbal kelt bírák, és bíránék,mert a hatalom mindenhol édes, és nagyon könnyű visszaélni vele