A gyerek jókat röhög – mit szépítsem, egy „fostál mogat?” kérdés reggel valóban megalapozhatja a vidám napot. Mára azonban eljutottam abba a fáradtság, vitaminhiány, téli álom közeledtével lassuló szájmozgással spékelt állapotba, hogy már felnőtt ismerőseim, neadjisten interjúalanyaim, vagy mondjuk bolti eladók előtt is bekeverem magam. Mentségemre váljon: ők mindezt élvezni szokták. Én már csak legyintek.

Valamelyik nap az általános pénzügyi helyzetet és a külföldre menekülő, korosztálytól független sztorik mesélése közben freudi elszólásom lett. Lett, mondom, mert már szimptómaként kezelem mindezt, na szóval: nagy elánnal közöltem, hogy meg lehet nézni a roppantnyugdíjasokat is. Fél másodperc csend után kirobbant belőlünk a nevetés.

Ezúton bocsátom szíves felhasználásra másnak is, adományomat a magyar állapotokra tekintettel díjmentesen bocsátom igazmondó beszélgetések részévé, biztosítva mindenkinek azt a jó magyar szokást, ami szerint sírva vigadunk, és röhögve pusztulunk.

Csókolom.

opal

3 hozzászólás

1. idézem 2011.09.22. 11:30
   • gy
   Tudnám ezeket szép sorban gyarapítani saját forrásból is. Talán a legemlékezetesebb a ...szeretkeznék olajcserére bejelentkezni ...kezdetű telefonom volt. No comment! :-)
2. idézem 2011.11.21. 03:23
   • sac longchamps
   A legnagyobb magyar szerint legalábbis
3. idézem 2011.11.21. 03:24
   • NFL Jersey Wholesale
   Illyés Gyula ugyanakkor azt találta