Aktív eutanáziáról akkor beszélünk, ha a gyógyíthatatlan és kibírhatatlan fájdalmaktól gyötört beteget kérésére orvosa a halálba segíti. A passzív eutanázia azt jelenti, hogy a beteg lemond az életét meghosszabbító gyógykezelésről, amelyet az orvos a beteg akaratát tiszteletben tartva nem folytat. Hazánkban ma egyik formája sem engedélyezett.

A magyar lakosság 39 százaléka csak a passzív kegyes halált tudja elfogadni, míg a felnőtt társadalom 27 százaléka az aktív eutanáziát is támogatná. 31 százalék teljesen elítéli a kegyes halált – derült ki egy felmérésből.

Németországban múlt péntektől nem tekinthető bűncselekménynek, ha beszüntetik az életfenntartó gyógykezelést, amennyiben a haldokló erre – akár korábban is –  kinyilvánította akaratát. Ezzel legalizálták a passzív eutanáziát.

Ezt az ítélethozatalt egy bírósági ügy generálta, amelyben egy lány gyógyíthatatlan beteg, öt éve kómában fekvő anyja életben tartó csövét vágta el, az ügyvédje javaslatára.

A még eszméleténél lévő anya korábban lányának már kinyilvánította akaratát, miszerint egy ehhez hasonló, súlyos és visszafordíthatatlan állapotban nem kívánja az életben tartását.

Az aktív eutanáziát az emberölésnél mérsékeltebben ítélik meg – többek között – Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, Dániában és Svájcban, ahol a törvény ismeri a „halálba segítést”. Hazánkban viszont súlyos bűncselekménynek számít.

Engem a magas vérnyomásban szenvedő édesapám pár éve megért, hogy ha valaha hosszan tartó kómába kerül, segítsek neki eltávozni. Lelkileg megviselt a kirohanása, és nem hiszem, hogy képes lennék megtenni vagy bárkit is felhatalmazni erre a „feladatra”.

Mert minket, embereket, akármennyit is szenvedünk és panaszkodunk a világról, jó esetben hajt egy erős életösztön. És bármilyen elveszettnek tűnik egy helyzet, mindig ott van egy aprócska reménysugár, hátha egyszer jobbra fordulnak a dolgok.

Ahogy a mondás is tartja: „A remény hal meg utoljára.”

K. Eszter

7 hozzászólás

1. idézem 2010.07.12. 11:30
   • Frici
   Nagyon nehéz kérdés! Szerintem ember tervez, Isten végez...
2. idézem 2010.07.12. 13:19
   • Veraaa
   én engedélyezném az aktiv eutanáziát is itthon
   annyi szenvedő van, hogy hjaj
3. idézem 2010.07.12. 13:55
   • Szofi
   Ezt a súlyos problémát boncolgatja a Mégis, kinek az élete c. színdarab, melyet nemrégiben a Centrál Színházban láttam. A súlyos autóbalesetet szenvedő főhős szellemileg teljesen ép, fizikailag mozgásképtelen. A passzív eutanáziát azonban elutasítja az őt gyógykezelő professzor, mert nem hajlandó felfogni, hogy értelmes, gondolkodó ember hogyan dönthet úgy, hogy eldobja magától az életét. /+ a kórházi statisztika!/ Hát nagyon felkavart a történet... pedig ez még nem is a kegyetlen valóság volt!
4. idézem 2010.07.12. 15:10
   • lélek
   Annak idején én is láttam a "Mégis kinek az élete" c. darabot a Madáchban (hát, több, mint 30 éve volt, ez azért rémes! :-) Na, szóval, nem sokat haladtunk ezzel a kérdéssel előre! A gond az, hogy amivel vissza is lehet élni, azzal ugye az emberek vissza is élnek. Itt viszont a következmény, nem visszafordítható!
5. idézem 2010.07.12. 16:14
   • mumus
   Hát szerint annyira különbözöek vagyunk. Ha valaki olyan helyzetben érzi magát igenis legyen hozzá joga.
   
   Amúgy meg el fog jönni annak az ideje, hogy egy agyhalott akár egy fél évszázadra életben tartsanak. De minek.....
6. idézem 2010.07.12. 17:03
   • Reni
   Akkor mi van, ha az agyhalott előzőleg balesetet szenvedett, és ő maga már döntésképtelen. Dönt a hozzátartozója, aki az örököse is egyben?
7. idézem 2010.07.13. 11:47
   • Sydy
   Rendkívül érdekes vitaindító cikk!!!!!