Paralimpia szubjektív – Vesztesek és nyertesek
Véglegesen kialudt az olimpiai láng szeptember 17-én a paralimpiai játékok zárultával. Legközelebb négy év múlva, Londonban találkoznak majd az egészséges és a fogyatékkal élő sportolók. Szeptember 6–17. között összesen húsz sportágban mérték össze tudásukat és kerekedtek felül saját magukon a világ legjobb sportolói. A végelszámolásban a 49. helyet szerezte meg a hazánkat képviselő 33 sportoló a nemzetek versenyében.
Nagyon sok volt a hasonlóság a magyar sportolók „1. és 2.” olimpiai
szereplése között. Mindkettő esetben nagyobb volt az előzetes elvárás, mint a
tényleges eredmény. Mindkét csapatban kimagasló teljesítményt nyújtottak az
úszók, és várakozás alatt teljesítettek a vívók. No és mindkét csapat vezetése
arról beszél utólag, hogy milyen méltatlan körülmények között készültek a játékokra.
Dicséretes volt a királyi tévé részéről, hogy minden nap bő félórás összefoglalóban tájékoztatta a sportszeretőket az aznapi történésekről. A paralimpián a sportolók húsz sportágban versenyeztek, nevezetesen: asztaliteniszben, vívásban, atlétikában, erőemelésben, teniszben, úszásban, erőemelésben, bocciában, kerékpározásban, csörgőlabdajátékban dzsúdóban, sportlövészetben, íjászatban, ülőröplabdában, lovaglásban, vitorlázásban, evezésben, kerekesszékes kosárlabdában, kerekesszékes rögbiben, valamint tíz- és tizennégy fős labdarúgásban.
Az
olimpia ezen az oldalán is voltak több mint meglepő eredmények, volt dopping
is, de csak a kevésbé fejlett országok sportolói között (!?). Persze, itt is taroltak
a kínaiak, és a britek nagy meglepetésre mindkét olimpián igen előkelő helyen
végeztek.
Ami átjött: már a paralimpia sem a versenyzés öröméről, hanem a pénzről, a profizmusról szól.
A magyar csapat egy arany- és öt bronzéremmel fejezte be a pekingi szereplést.
Szerencsére itt is voltak magyar hősök. A játékok két
kiemelkedő alakja Sors Tamás úszó és Szekeres Pál vívó volt. Sors
világcsúccsal nyert aranya mellé begyűjtött még két bronzot is.
Szekeres, aki '88-ban, Szöulban még az „egészséges” olimpián szerzett bronzot, most, 44 évesen hasonló színű éremmel tért haza. A tudósításokból kiderült, hogy Szekerest a kínai sajtó is nagyon szerette, több cikk, riport is megjelent az örökifjú sportemberről.
Már itthon van a paralimpiai csapat is. Lehet, hogy a tervezettnél kevesebb érmet szereztek, de minden sportolót, aki kiharcolta a részvételt, megilleti a tisztelet és a dicséret. Köszönjük, hogy mint nap megmutatják, hogy mit is jelent: „Nem adom fel!”
(Szy)
3 hozzászólás
-
idézem 2008.09.22. 15:37Szekeres Pált még balesete előtt ismertem. Tudni kell róla, hogy a sportág igazi nagy tehetsége volt, és szó szerint tört derékba a sportpályafutása. Azt, amit ő tesz, tett az nekem egy olyan példa, mely minden tiszteletet megérdemel! Természetesen ez a többi paralimpikonra is vonatkozik! Le a kalappal előttük!
-
idézem 2008.09.23. 14:15Azért a paralimpiai "kudarc" szerintem nem hasonlítható a "nagy" olimpiához, mert a paralimpián tényleg a részvétel a fontos, nem a győzelem.
-
idézem 2008.09.23. 18:36Látszik, hogy nem volt időd nézni. itt már kőkemény profizmus van és aki a részvételért megy, azt meg is kaphatja, amúgy voltak csodafutók, tömeges borulások,, nagy viták és még politika is: Irán kosárcsapata nem játszott az USA válogatottal, persze arra hivatkozva, hogy későn tudták meg az időpont változást. Izzasztó kvalifikációk előzik meg ezt is. Nem én neveztem kudarcnak hanem a magyar csapat főnöksége: ők 11 éremre számítottak a begyűjtött néggyel szemben. Amúgy akkora a premizálást, mint az 1-egy számúnál. Szerintem is le a kalappal.
