Egy átlag (nem politikus vagy politika közelében tevékenykedő) állampolgár a balatoni nyaralása idején, augusztus első napjaiban szinte semmit nem érez abból, hogy október 3-án ismét az urnák elé járulunk. Külföldön meg pláne nem. Ugyanakkor a felszín alatt már a tavaszi választás óta folyik a készülődés az új megmérettetésre.

A készülődés, persze – a parlamenti pártok részéről –, egyelőre elsősorban taktikázás. A Fideszt például nyilvánvalóan egyetlen cél vezérli: megőrizni a tavaszra megszerzett előnyt, a kétharmados többséget. Nem véletlen, hogy adósak maradtak szinte minden olyan intézkedéssel, ami szükséges lenne, de esetleg „fájna” a lakosságnak. Inkább elvitatkoznak az ország tartozásairól (és a törlesztésről) bárkivel a világban (EU, IMF), csak október 3-ig hagyják őket békén. Ha megnyerik az önkormányzati választást is, különösen Budapesten, akkor jöhetnek a megszorítások – de addig legyen béke, nyugalom, egyetértés. Ezt lehetőleg függesszék is ki a közhivatalokban.

Az MSZP ehhez képest lázasan készülődne, csak hát elfogyott a hit, remény,… Hit nélkül pedig nincs győzelem, úgyhogy borítékolható is az újabb megalázó vereség. Marad a parlamenti pártok közül még a két kispárt, az LMP és a Jobbik (a KDNP-t itt és most sem érdemes külön kezelni), és ők, bizony, számos meglepetéssel szolgálhatnak. A legmeglepőbb az lenne, ha komoly áttörést érnének el az önkormányzati választáson. Ehhez ugyanis az kellett volna, hogy az elmúlt hónapokban szinte csak az ő frappáns és előremutató javaslataiktól zengjen a magyar média. Hogy ez nem így történt? Hát, ez nemcsak a nagypártokra fókuszáló média hibája.

Azt gondolhatnánk, ezzel el is dőlt a választás. Tarlós megnyeri Budapestet, az MSZP megtartja Angyalföldet és Újlipótvárost, aztán slussz. Mindenhol győz a Fidesz, sőt, nagy többséget szerez a képviselő-testületekben. Kivéve, ha.

Kivéve, ha egy-egy kistelepülésen, kisvárosban vagy budapesti kerületben nem jelentkezik olyan helyi erő, olyan helyi polgármesterjelölt, aki személyes varázsánál fogva, lokálpatrióta üzenettel veri vissza a nagy országos párt-úthengert. Kistelepülésen erre számos példa volt már, de előfordulhat, hogy most először egy kisvárosban vagy akár egy budapesti kerületben is megmozdul valami, ami a valódi önkormányzatiság felé mutat. Ahol ráébred a lakosság, hogy az önkormányzati választáson nem az országos pártpreferencia alapján kell szavazni. Ahol sikerül megértetni az emberekkel, hogy az önkormányzatiság nem azt jelenti, hogy ön szavaz, mi meg kormányzunk, hanem azt, hogy a helyi testületben helyi érdekeket képviselő civil (nem pártember) politikusok ülnek.

Ezt a nyugati demokráciákban már nagyon régen megértették. Húsz évvel a rendszerváltás után talán Magyarország is felébred.

2 hozzászólás

1. idézem 2010.08.04. 15:30
   • Hitetlen33
   Kedves cikkíró
   
   Nagyon megható az írás, de assszem itt és most ( 2010. Magyarország) sajnos még nem aktuális. Kívánom mindenki érdekében ,hogy Neked legyen igazad
2. idézem 2010.08.04. 18:48
   • hivő 66
   Sztem meg kellene már hinni benne! Különben marad az egypárt rendszer...