Völgy-rend-teremtés

Rendőrautók és rendőrmotorosok rendszeresen cirkálnak a falvakban, illetve az országutakon, éjszakánként gépkocsikat állítanak meg ellenőrzésre, a késő esti programokról autóstoppal szálláshelyükre igyekvő, gyanúsnak vélt gyaloglókat, kezüket a motorháztetőre téve megmotozzák. Külön biztonsági céget alkalmaztak a kritikus rendezvényeken a napi- vagy hetijegyként használatos karszalagok ellenőrzésére. A Tiara Magazin tudósítója, aki a karórát is nehezen tűri a csuklóján, ezért nem nyert bebocsátást Pulán a Porondsátorba, a Csínom Palkó című etno-operett-előadásra. A biztonságiak túl lazának ítélték a felhelyezett karszalagot – ami igaz is volt –, s azt vélelmezték, hogy a szalag a csuklóról a kézfejen át lehúzva kicsempészhető a sátorponyva alatt, így azzal mások is bejuthatnak. A feltételezés ugyan ebben az esetben sértő volt, viszont sajnos, az élet a gyanút a Völgyben hosszú évek óta igazolja. 2008-ban Márta István fesztiváligazgató egy völgyi közönségtalálkozón elmondta, hogy becslések szerint a potyázó magatartás miatt a rendezvényeken megjelenők mindössze 10-12 százaléka vált jegyet.

A fesztivál ideje alatt dolgozó biztonsági szolgálat egyik embere a Tiara Magazin tudósítójának kérdésére elmondta, hogy más problémák is vannak. Feladatuk a megrendelés szerint az is, hogy a Művészetek Völgyéből kiszorítsák azt a réteget, amely (főleg alkohol hatása alatt) a balhét keresi, pénztarhálással rendszeresen zaklatja a Völgy-vendégeket, sőt, rosszabb esetben előadásokat is megzavarnak. Egy ilyen esetnek egyébként a Tiara Magazin tudósítója is szem- és fültanúja volt, amikor például csütörtök délután, a szentesi dráma tagozatos gimnazisták előadását két, a sok fiatal „pipihusi” látványától, na meg a kezükben szorongatott üvegek tartalmától megrészegült, huszonéves fiú a kerítésen kívülről be-beszólva tartotta a maguk számára érdekesnek.

A rendőrség most a parkírozási katyvaszban is igyekszik rendet teremteni. A kijelölt fizetős parkolókat sokan igyekeznek elkerülni. Emiatt a Kapolcson átvezető Veszprém–Tapolca országút szélén, a fesztiválra érkező gépkocsik tulajdonosainak egy része, a tiltó táblák ellenére az évek hosszú során minden további nélkül leparkolt az útpadkára, az úttestre kiszorítva ezzel a fesztivál miatti óriási gyalogosforgalmat, így persze, tovább fokozva a dugókat. A rendőrség most rendszeresen végigjárja a Kapolcson átvezető főutat, s keményen bírságol. A tudósító tanúja volt annak, amikor egy Nagyvázsonyból érkezett középkorú hölgy azt panaszolta fel az intézkedő közegnek, hogy csak egy fagyira álltak meg, s egyébként máskor is megálltak itt. Mondta ezt 3 méterre a jól ismert „Megállni tilos” táblától, menetirányban.

Hogyan? Tovább!

Sajnos, az utóbbi években eldurvult társadalmi közegben feltűnt negatív jelenségek bevonultak a sokáig a béke szigetének gondolt Művészetek Völgye hétköznapjaiba is. Ma még nem számottevő és remélhetőleg a leírtak megmaradnak a periférián. A program a Völgyben most is élvezhető. A fesztiválon továbbra is a huszonéves korosztály jelenléte a meghatározó, de sokan vannak a harmincas éveiket taposó anyukák és apukák is, akik bölcsődés, óvodás és kisiskolás korú gyermekeiket már most igyekeznek hozzászoktatni saját, fiatalabb korú emlékeinek helyszínéhez, a Völgyhöz. Ebben messzemenően segítségükre van a programsorozat gyerekeknek szóló tekintélyes része, a kialakított játszóházak, a Csipszer-kerti mesék, vagy éppen a Völgy-vendég felvidéki színi társulatok gyerekeknek szóló taliándörögdi előadásai a Klastrom-színpadon. A nagyobb csemeték pedig akár fafaragást is tanulhatnak szakavatott, ősz szakállú mesterektől Kapolcson.

Kapolcsi hétköznapok

Galkó Balázs, a Völgy egyik lelke a megnyitón tett ígéretéhez híven, valóban ott bolyong a kapolcsi utcákon, közösségi tereken, hogy a hátán hordozott kapitális méretű Völgyvendégkönyvbe a vele találkozó boldogok és boldogtalanok beírják nevüket, mondataikat. Érdekes lenne tudni, kik és mit írnak be a Vendégkönyvbe. Vannak-e köztük laza huszonévesek, akik főleg a monostorapáti focipálya és Öcs kőfejtői koncertjeit látogatják, vagy népművészeti kerámiák lelkesültjei, esetleg a falvak templomaiban rendezett komolyzenei előadásainak látogatói? Bármilyen más prózai vagy zenei irányzat, stílus elkötelezettje, érdeklődője? Egyszer majd nyilván kiderül. Egy biztos. A különféle programok látogatottsága erősen eltérő. Míg az arra vállalkozó gépkocsivezetők tucatszám tudják szállítani az apáti focipályára vagy az öcsi kőfejtőbe az esedékes koncertre az úton stoppolókat, s míg mondjuk, Palya Bea előadásának helyszínei vagy a kapolcsi malom-szigeti népzenei rendezvények nézőterei rendre megtelnek, addig a környékbeli helyszínekre vezetett élményszerző túrák, a Zöldszigetek, a kiállítások vagy éppen a templomok klasszikus zenei koncertjeinek kevésbé ismert előadói kevesebb érdeklődőt vonzanak. Pedig érdemes meghallgatni olyan előadókat, mint Fekete Bernát Orsolya, az Operaház zenekarából önállósult hegedűművésznő, aki vigántpedendi előadásán a XVIII. és XIX. század mestereinek (Chopin, Schubert, Csajkovszkij, Rahmanyinov) legszebb, már-már szentimentális, sőt, érzelgős szonátáit intonálta, amelyek mondjuk, a popkultúrában a korai Bee Gees számaihoz hasonlíthatók.

A völgyi műsorszervezés lehetőséget adott a SzigorIgor nevű kezdő rockbanda bemutatkozásának is a petendi Tókertben. Az érdekes, inkább dünnyögős rock a sátor sörivóin kívül pluszban nem sok látogatót vonzott, pedig esetleg érdemes már most odafigyelni rájuk, zenéjük összecsiszoltsága már jó, szövegeik esetlensége pedig talán életkori sajátságaikra vezethető vissza. Életkori sajátosságra viszont panasza nem lehat a kapolcsi Kobuci Kert fellépőinek. A szerdán itt zenélő Bivaly zenekar harmincas és negyvenes éveiben járó tagjainak folkkocsma-műsora szinte a legvadabb igényeket is kielégítette. Kapolcsnak három híres iszodája van. Az egyik a Pokol-Lik, saját műsor híján mára csak egyszerű vendéglátóhely. A másik a Cili Néni Kocsmája, amely időről időre nagyon jó kis retró rockműsort produkál. Per pillanat azonban verhetetlen a Kobuci, melynek műsora hivatalosan is bekerült a fesztivál műsorfüzetébe. A Tiara Magazin tudósítója a késő esti Palya-koncertre igyekezvén, útközben kíváncsiságból betért a Kobuciba. Annyira tele volt, hogy az egyébként vendéglátó-ipari helyként működő üzemegységben a kiszolgálás gyakorlatilag megszűnt. A tudósító, kockáztatva az inzultusokat, mind mélyebbre igyekezett befurakodni a tömegbe, a megfelelő szögből elkészítendő fotó érdekében. A számok szövegét ordítva ismétlő közönség fiai és leányai végül is előzékenyen segítették a drága masináját sápadtan szorító fotóember munkáját, akinek a stressz miatt viszont nem volt érkezése odafigyelni, miről is szólnak a jelenlévők érzékenységét megrázó dalok. Egy közelálló személyiség utólagos megjegyzése szerint ez sajnálható, mert a duma, az „kurvajó”.

Persze, nemcsak a zene tudja megérinteni a fiatal közönség lelkét. A kapolcsi Faluház színpadán a Fészek Színház művészei korosztályos mondanivalójú darabot adtak elő. Egy fiatal pár variációs története volt az előadás témája, amely a mai huszonéves korosztály számára komoly mondanivalóval bírhat. A variáció az, hogy miképpen alakul a pár élete gyermekükkel, ha van, és gyermekük nélkül, ha nem születik meg.

Marketingpolitika Völgy-szereplő módra

Érdekeség lehet megfigyelni, hogy a Völgyben fellépők miképpen próbálják produkciójukat eladni a közönség számára. A korszerű marketing- és reklámfogások csak a legismertebbek számára adottak büdzséjük bevételei oldala alapján. A Völgyben viszont rengeteg az olyan fellépő van, akiknek megélhetési forrás minden fellépési lehetőség (többek között erről szól a Völgy kiadási oldala). Gyakori, hogy a műsorok végén a fellépők saját CD-jüket kínálják a hallgatóság számára. Ami akár természetes is lehet, hiszen a piacról élnek. Termékeik eladhatóságának érdekében viszont talán érdemes lenne figyelniük a részletekre is.

A taliándörögdi katolikus templomban tartja most már évek óta rendszeres koncertjét Róbert György és Szabó István blockflőtére és (24 húros) lantra fogalmazva. Marketingpolitikájuk rendkívül gyenge. Amit előadnak – a reneszánsz és barokk zene lantra és furulyára –, csak ők értik. De ki hívja meg őket, ha úgy néznek ki, ahogy? A lantos Róbert György a harmincas éveknek megfelelő férfidivatot követi, a maga mellényes öltönyével. Tömött bajsza akár még korszerűnek is nevezhető lenne, ezt viszont ellenpontozza művésztársa látványa. A furulyaművész leginkább a nyolcvanas évek slágerfilmjének egyik mellékalakjára, az Ágyúgolyófutam őrült doktorára emlékeztet. Amit ők ketten összehoznak, az egyébként tényleg nagyon jó, sőt, ők ennek a műfajnak az egyedüli képviselői, kár, hogy nem figyelnek a részletekre.

Öltözködésben talán a Voces Aequales Énekegyüttes tagjai sem figyelhettek a részletekre, mert a vigántpetendi katolikus templomban megtartott koncertjük gyönyörű énekhangjait, amely Beatrix és Mária magyar királynők tiszteletére íródott reneszánsz dallamokból állt, inkább utcai ruházattal kapcsolták össze.

Kellemes meglepetésként hatott Kapolcson a sokszor visszatérők sokasága között egy új arc, Juhász Ildikó feltűnése. A Miskolcon élő bábszínházi díszlettervező magánéleti hobbijának élve fest a díszleteire hajazó képeket. A kapolcsi Hangudvarban kiállított, tetszés szerint esetleg remekműveknek kikiáltható festményeket akár az otthoni gyerekszobába, akár csemeténk óvodájába vagy alsó tagozatos osztálytermébe szülői szponzorációként meg lehet vásárolni. A különleges világú képek vélhetően sok pénzt megérnek, egyedi darabok. Szándék kérdése, persze, hogy gyermeke(i) és saját környezetét ki milyen látvánnyal színesíti.

Meteorológia

A Művészetek Völgyének hétköznapjai meteorológiai szempontból vegyesek voltak. A kezdő hétvége esős vasárnapja után hétfőtől elkezdett melegedni az idő, nagyjából megszűnt a csapadék is.  Csütörtökön már majdnem harminc fok volt a hőmérséklet, estére viszont beborult, éjjel pedig elkezdett esni az eső. Hát így indul a Völgy záró hétvégéje, még ha „hát”-tal nem is kezdünk mondatot.

Bálint István

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!