A jubileumi huszadik

22 év telt el a kezdetek óta, ez a mostani esemény azonban csak a huszadiknak számít.  2008-ban a szűkösre sikeredett költségvetés egy fékezett habzású rendezvényt engedett megtartani, emiatt a fesztivált szervező Márta István és csapata Bűvészetek Völgyére keresztelte a programsorozatot (merthogy kevés pénzből azért sikerült valamit összebűvészkedni), de történelmi sorszámot nem adtak neki. 2009-ben pedig teljesen elmaradt a fesztivál, csak a Völgy falvai hoztak össze önerőből és külön-külön valami halvány utánzatot.

Nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan, mi módon sikerült 2010-re összehozni a megfelelő nagyságú pénzalapot. Az eseménynek számos szponzora és támogatója akadt, de ezek közül Márta István a fesztiválnyitó ünnepségen különösebben nem emelt ki senkit, viszont hosszan sorolta a fesztivál anyagi alapját összehozó közületeket és cégeket, valamint a médiatámogatókat. A lényeg az, hogy valóban sokszínű és bőségesnek mondható programkavalkádot sikerült összeverbuválni az idei tíz napra, legalábbis akkorát, hogy kiérdemelje a jubileumi XX. Művészetek Völgye megszólítást.

A megnyitó

Július 23-án, pénteken, délután 5 órakor ismét a szokott helyen, a kapolcsi Malom-szigeten tartották az ünnepélyes megnyitót. Az újdonság a színpadi kialakításban az volt, hogy hosszú évek hősokkja után a nézők idén idén enyhületben részesülhettek, ugyanis megfordították az egész színpadot, így a nézőtér az addigi tűző napsütés verte fátlan térségről átkerült a korábbi hátoldalra, egy kis ligetes részre. Innen figyelték az összesereglettek, ahogy a magabiztos Márta István és Galkó Balázs megnyitja a huszadikat. Bemutatták az idei Völgy fő arcává tett Palya Beát, aki már a korábbi rendezvényeken is feltűnt, meghatározó szerepet viszont most kapott. Az énekesnő egy saját maga által „előállított”, a Muzsikás Együttes kísérte, népzenei ihletésű fesztiválindulóval lepte meg a közönséget, melynek előadásába a lábával ütemesen dobogó Márta István mellett Galkó Balázs is besegített.

Csigadíjazás

A fesztiváligazgató azt is bejelentette, hogy ezentúl minden huszadik fesztiválon Csiga-díjban (másképpen: csigarendben) részesülnek az arra érdemesek. Első ízben tehát most kerül sor a különböző kitüntetések átadására:

„A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet a 20. Művészetek Völgye Fesztivál megrendezése alkalmából VÖLGYCSIGADÍJAT alapított, mellyel el kívánja ismerni az elmúlt idők kiemelkedő művészi, műszaki, szervezői teljesítményeit.”

A Völgycsigadíjnak műszaki és művészeti tagozata is van. A díjazásban részesültek sorában természetesen ismert nevek is vannak: az Amadinda, a Gryllus testvérek, Hobó, Jordán Tamás, a Muzsikás együttes, Sebő Ferenc... Közülük többen nem voltak jelen az átadásnál, mert éppen vagy máshol, vagy már egyenesen a Völgyben voltak, fellépésük helyszínén.

A Csiga Munkatárs–Támogató Tagozat kitüntetettjei azok a helyi és vendég munkatársak, akik az évek során munkájukkal hozzájárultak a sikerhez, vagy ingatlantulajdonosként a Völgy meghatározó helyszíneit bocsátották rendelkezésre (pl. kapolcsi Szárító).

Völgytelepülési Csiga-Tagozat elismerésben részesültek a helyi szervezők, például Szőke András és Hoffner Tibor.

Az Elöljárócsiga Tagozat kitüntetéseivel a Völgy-települések regnáló polgármestereinek érdemeit ismerték el.

Végül, de nem utolsósorban Pallagi Anikó, a Művészetek Völgye műsorigazgatója a Völgycsigadíj Aranyszalagokkal Ékesített Ezüstszarvacskájú Díját kapta. Persze, nagy vidámkodások közben, de azért a jutalmazottakon érezhető volt némi meghatottság is. Galkó Balázs minden díjazottal aláíratta azt a termetes Vándor Vendégkönyvet, amellyel elmondása szerint a következő tíz nap során – egy faszerkezettel a hátára erősítve – végigjárja a helyszíneket, hogy mindenki tetszése szerint beleírhassa nevét, mondandóját.

Az első hétvége

Megkezdődött tehát a tíz nap. A program olyan bőséges, hogy ha valaki az egyiken részt vesz, óhatatlanul lemarad más rendezvényekről. Ezért a beszámoló csak szubjektív tud lenni, arról szól, ahová a tudósító eljutott.

Péntek délután, a kapolcsi templomban az 1987-ben alakult nemzetközi hírű magyar régizene-együttes, a Musica Profana koncertje várta az érdeklődőket. A Kájoni Kódex c. korábbi előadás-sorozatuk sikere után ezúttal XVI. századi népszerű spanyol dallamokkal, reneszánsz francia és itáliai zenével rukkoltak elő, egyiket-másikat ráadásul „poposított” változatban mutatták be egy, a dzsessz világából érkezett ütőjátékos segítségével.

A dzsessz egyébként meghatározó a taliándörögdi programkínálatban. Péntek este az orgonavirtuóz Kaltenecker Zsolt nyomatta együttesével, majd a C. A. Jazz Trió követte őket Tony Lakatos, világhírű szaxofonos vendégszereplésével. Ezt a pénteki kánikula estére alig csökkenő forróságában még a Klastrom-színpad szabadtéri nézőteréről élvezhették a dzsesszrajongók. A koncertek elmúltával azonban egyre növekvő erősséggel kezdett fújni a szél, amely azután viharrá fokozódott. Megérkezett a beharangozott időjárási front, a várva várt enyhüléssel.

Az enyhülés azonban szombatra már kissé soknak is bizonyult. Előkerültek a hosszúnadrágok, a pulóverek. A tartósan erős szél azonban nem zavarta ezen a napon a látogatók hadait, akik tömegével lepték el Kapolcsot, s bár kisebb létszámban, de jutott belőlük a többi településre is. Öcsön, a református templomban a Völgy-vendégek előtt egy fiatal lányokból és fiúkból verbuválódott, Keresztmetszet nevű együttes mutatkozott be saját szerzeményekből álló örömzenéjével. Az akusztikus gitárokkal, basszusgitárral, elektromos orgonával és esetenként furulyával felálló formáció dalainak szövegei, bevallásaik szerint személyes élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket fogalmazzák meg. A hallgató számára gyorsan kiderült, hogy a szép és érzékenységet tükröző dallamokhoz kapcsolódó mondanivaló egy erős istenhiten alapszik. Nem véletlen, hogy az előadásra az öcsi református templomban került sor, amelynek parókiáján ezen a nyáron is teológushallgatók csoportja vendégeskedik. Közülük került ki természetesen a zenei csemegének bizonyuló előadás közönségének egy része is.

A taliándörögdi Klastrom-színpad szombat estére beköltözött a mellette álló büfésátorba, mert annyira viharos volt a szél, hogy a szabadban nem lehetett megtartani a Kaláka együttes koncertjét. Az alapításának 40. évfordulóját tavaly megünneplő együttes a dugig telt sátorban a jól ismert számokat, XX. századi magyar költők megzenésített verseit adta elő. A közönség első soraiban feltűnően nagy számban voltak óvodás és kisiskolás korú gyerekek. Igaz, a nekik szóló dalokból ezúttal nem sok hangzott el, de a zenélő bácsik látványos előadása nagyjából őket is lekötötte, bár a szövegek mondanivalóját nyilván inkább a velük lévő, a Kalákán felnőtt anyukák és apukák nemzedéke érthette meg.

Szombat éjjel megjött az eső is. Vasárnapra a Völgyből eltűnt a látogatók egy tetemes része. Akik maradtak, azok a hátizsákokból, a táskákból előkotorták a dzsekiket és az esőernyőket. A vigántpetendi Tókert vigasztalan képet mutatott. A rét szélén körben a korábbi rendezvényeken megszokotthoz képest is kevesebb kézműves kiállító fázósan kucorgott az asztalok fölé kifeszített esőponyvák alatt, várva, hogy az a kevés nézelődő némi érdeklődést mutasson portékái iránt. A középen felállított sátorban üresen tátongott a színpad egész délután, s a büfések sem voltak elájulva a napi bevételtől. Némán ázott az itt kissé tájidegennek ható vurstli eszközállománya is: a kisvonat, a körhinta és a céllövölde.

Jó hír viszont a dekoratív fotótémákra vágyók számára: ismét napraforgóval van bevetve a katolikus templom alatti terület, a parkoló mellett. Sokan szeretik megörökíteni az aranysárga szirmú napraforgótányérok sokaságából kiemelkedő, fehérre mázolt, karcsú templomtornyot.

A meteorológiai előrejelzések szerint a hét elejétől-közepétől javulni fog az idő. Átautózva a völgyi falvakon hétfőn délelőtt, úgy tűnik, vannak jó páran, akik ezt itt a helyszínen kivárják.

Bálint István

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!