Hogyan kerül a csizma…?

– A poén legfontosabb tulajdonsága, hogy meglepjen, de ez nem minden. Attól, hogy valami váratlanul történik meg, még nem nevetünk rajta. Lehet valami a váratlanságon kívül, ami humorossá tesz dolgokat.

– Itt van, mondjuk, három váratlan dolog: baleset, lottóötös, csoda. Ezek egyike sem humoros…

– Attól függ. A baleset néha tragikus, néha viszont nagyon jót nevetünk rajta. Gondolj csak bele, hány hasra esés történik egy burleszkfilmben, de az interneten is tele vannak a „fun”-oldalak ilyen videókkal. Nem mindegy, kivel történik a baleset. Például, ha egy idős néni esik el az utcán, azon eszünkbe sem jut nevetni, de ha a főnökünk vagy az iskolaigazgató, az már más. Vagy a kisbaba tipegés közben átesik a macskán…

– Jó. Akkor a lottóötös.

– Emlékszel a „Mese a tizenkét találatról” című filmre? – Nem emlékszel, mert legalább ötven éve láttam én is (1954, rendezte: Makk Károly). Olyan sok telitalálatos volt, hogy szinte semmit sem nyertek, miközben vagyonokról álmodtak a film hősei. Sokat nevettünk rajta. De képzeld el azt az esetet, hogy egy király, egy pénzügyminiszter vagy mondjuk, az OTP vezére nyerne a lottón. Ez is nevetséges eset lenne.

– Sejtem már, mit fogsz mondani a csodáról. Nevetséges például, amikor valaki azt hiszi, hogy csoda történt, pedig csak érzéki csalódás volt, vagy amikor a csoda olyan kicsi volt, hogy még véletlen szerencsének is kevés lenne. Például egy ember, aki anyagilag teljesen leégett, azt mondja: Csoda történt! Találtam egy húszast!

– Karikaturista vagyok, és informatikát tanítok a Közgázon. (Régebben fordítva fogalmaztam: a Közgázon tanítok, és karikatúrákat rajzolok – de akkor még többet kerestem a tudományommal.) Azóta foglalkoztat az a kérdés, hogy mitől lesz valami nevetséges, amióta Kiss Imre, egykori tanszékvezetőm, az információelméletről beszélgetve, ezt mondta nekem: „Figyeld meg, hogy a viccekben, a poén előtt van egy előkészítő szakasz, aminek az a lényege, hogy elterelje a figyelmet, és az ember egész mást várjon, azután egyszer csak lecsap a poén, ami annál nagyobbat csattan, minél váratlanabb.” Azóta tartottam egy-két kiselőadást is a humorról – egyszer még egy hermeneutikai (megértés-tudományi) konferencián is –, sőt, ifjúi hévvel nekiláttam, hogy tanulmányt, esetleg könyvet is írok. Aztán, persze, minden csak terv maradt, mert … És arra is rájöttem, hogy nem találtam meg a humorcsinálás algoritmusát, sosem fogok karikaturista-programot használni a számítógépemen, legföljebb néhány érdekes összefüggésre jöttem rá a humor kibernetikus vizsgálata során.

A humor és a kibernetika kapcsolata első ránézésre legalább olyan nevetségesnek tűnik, mint a csodával határos húszforintos. Komoly könyv helyett most mégis erről írok egy-két cikket, lazán összefüggő sorozatot arról, hogy hogyan látja a nevetést egy kibernetikus karikaturista.

Halász Géza

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!