Szent Márton kultuszának így a libák meghatározó szereplői lettek, számukra végzetes történelmi következményekkel. Hiszen Szent Márton napja évszázadok óta minden évben a mezőgazdasági munkálatok zárónapja, ekkor általában hízott liba került a sütőbe vagy a fazékba ünnepi eledelül. Ebből az alkalomból szólások is keletkeztek: „Aki Márton-napon libát nem eszik és újbort nem iszik, éhezni fog egész évben”, vagy „Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bőrig áznak”. A hagyományos bortermelő vidékeken ezt a napot eleve így is kezelték: „Mire Márton megérkezik, a must borrá érik.”

November tizenegyedike (Márton neve napja) idén november hetedikére és nyolcadikára esett országszerte. Legalábbis ami a Márton-napi rendezvényeket illeti. Magára valamit is adó étterem a hónap első hétvégéjén nem tehette meg, hogy vendégei részére ne kínálja fel valamilyen gasztronómiai formában a hagyomány tisztességében megboldogult libák földi maradványait. Az önkormányzatok – ahol tehették – lakosságuk számára mai közösségi élménnyé formálták a naphoz kapcsolódó hagyományokat, sőt, az ambiciózusabb helyi vezetők turisztikai eseménnyé szervezték településük rendezvényeit. Idegenforgalmi kiadványok sora hívta fel a figyelmet a Márton-napi programokra: Újborköszöntő és Libaételek Fesztiválja (Villány), Szent Márton-napi túra (Kercaszomor-Őrség), Nagyrédei Újbor Ünnepe (Nagyréde), Táncház a Márton-nap jegyében (Karcag), Márton-napi libasütés és újbormustra (Palóznak), Márton-napi Vigasságok (Nyíregyháza-Sóstói Falumúzeum), Márton-napi libator (Balatonkenese), Szent Márton Újborfesztivál és Libator (Szentendre-Skanzen), Szent Márton-napi Országos Nagyvásár (Szombathely), Márton-napi Újborünnep (Sopron), Márton-napi libalakoma egri borcsillagokkal (Debrecen), Márton-napi Borünnep (Szekszárd), Márton-napi Vigasságok (Zalaegerszeg), Márton-napi újborvacsora (Balatontördemic) stb. S ha az olvasó még nem kapott tengeribetegséget ettől az információhullámtól, akkor bónuszként még egy: ezen a hétvégén tartották Bogácson is a IX. Márton-napi Vigasságokat, a Cserépi úti pincesoron.

Van, aki tudja, hol van Bogács, esetleg ismeri is, van, aki nem. Nos, Bogács nyolc kilométerre északi irányba található Mezőkövesdtől, ott, ahol a Bükk hegység súlyos tömbje kinyomja maga alól az Alföld irányába a begyűjtött és termálvízzé melegedett ősmélyi karsztvizeket. A térség neve Bükkalja. Az archaikus néprajzi vonatkozásairól ismert mezőségi fővároson kívül ide sorolható települések saját nevezetességei is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Mezőkövesdre látogatónak érdemes legyen körülnéznie a környéken. Bükkzsérc a riolittufába vájt sok évszázados pincesoráról vagy a közel eső, terepjáróval is megközelíthető középkori Ódorvárról ismert. Cserépfalu, amelynek határából indul a történelmi, Hór-völgyi útvonal keresztül a Bükkön Miskolc felé, ahol a völgybejáratnál megtalálható a világhírnévre szert tett ősember-lelőhely, a Subalyuk. Cserépváralja, ahol a geológiai unikumok, a kaptárkövek találhatók. S természetesen Bogács, ahol sok éve már, hogy kiaknázzák a helyben fakadó hévíz áldásait, s egész évben nyitva tartó fürdőt telepítettek. 

A termálfürdő sok vendéget vonz az ország különböző szegleteiből, akik a Márton-napot ajándékba kapják az üdülés mellé, s együtt szórakozhatnak a helybéliekkel. A község vezetése a libaételek és az újbor mellé programot is szervezett a bogácsi pincesorra, a Márton-napi vigadalom megszokottá vált helyszínére. Ez a hétvége pénteken este egy komolyzenei koncerttel kezdődött volna a bogácsi közösségi házban, de ez kideríthetetlen okokból elmaradt. Szombaton viszont egész nap tartott a műsor.  Délelőtt a Bogácsi Szent Márton Borlovagrend megtartotta ünnepi közgyűlését, hogy kora délután egy egészen más tevékenységet végezzenek. A község északi kijáratánál, a pincesor mellett ebben az évben egy emlékligetet alapítottak, mégpedig a Nemzet Színészeinek Ligetét. Az államalapítás millenniumi évfordulójakor létrehozott díj és cím viselői tiszteletére fákat ültettek, amelyek mellé vörös gránit emlékköveket helyeztek el, rajta a színészek neveivel, s a cím elnyerésének évszámával. Berek Kati (2000), Máthé Erzsi (2000), Sinkovits Imre (2000), Raksányi Gellért (2000), Zenthe Ferenc (2005), Király Levente (2006), Lukács Margit (2000), Darvas Iván (2000), Avar István (2001), Agárdy Gábor (2000), Bessenyei Ferenc (2000), Garas Dezső (2000) neve olvasható a kövekre erősített fémlemezeken. Ezen a szombati kora délutánon a borlovagrend tagjai látványos formaruhájukba öltözve kivonultak az emlékligetbe, ahol nagymesterük ünnepi köszöntőt mondott, majd Kovács István színművész, a nagy sikerű magyar történelmi filmeposz, az Egri Csillagok Bornemissza Gergője, egykori kollégái tiszteletére Shakespeare Ahogy Tetszikéből idézte az ehhez az alkalomhoz illő, idevágó gondolatokat. Végül a lovagrend tagjai egy-egy pohár borral öntözték meg a gránitoszlopocskákat.

A pincesoron eközben folyt a libaételek kóstolója. Nagy választék ugyan nem volt, a néhai szárnyasokkal leginkább szívósra sült libacombok formájában vagy ludaskásaként lehetett találkozni, bár ez utóbbi talán nem annyira kása volt, mint inkább rizses hús, amelynek egyik alkotóelemét ez alkalommal a libák adták. Sajnos, „filézetlenül”, így kényszerítve kotorászásra a habzsolni vágyókat. A libaételek leöblítésére a pincék saját újborukkal rukkoltak elő, ezek mindegyike itt, a kevésbé ismert bükkaljai borvidéken érlelődött.

A pincesor előtt műsorhelyszínül kialakított, lebetonozott területen az ebédidőt követően a helyi Bükkalja Általános Iskola alsós lánykái, majd (a fiúk hangos tetszésnyilvánítását kiváltva) Bogács község lassan nővé érő nagylányainak mazsorettcsoportjai tartottak bemutatót. Rögtön utánuk a mára már kissé háttérbe szorult, egykor még televíziós műsorokban is szerepelt humorista lépett a színre, akit Ayala néven ismert meg jó néhány évvel ezelőtt a nagyközönség. Poénjai a leghétköznapibb élet helyzeteire alapozódtak, miután gyorsan váltott, mert észrevette, hogy a közönség nem vevő a politikai témájú élcelődésre. A legnagyobb nevetéseket az anyóshelyzet boncolgatásával vagy a házasságok sokéves egyhangúságában kialakuló kétértelműségek elemzésével váltotta ki, a közönség túlnyomó része által pontosan értve, hogy miről beszél.

Frenetikus sikert váltott ki a műsorfolyam következő produkciója, a Dupla Kávé elnevezésű, a lakodalmas rock műfajában jeleskedő duó előadása. Alig adott elő egy-két számot az együttes frontembere, amikor gyorsan megtelt körülötte a betonplacc a táncolni vágyókkal, s a köréjük gyűlt emberek sokasága kórusban énekelte a zenészekkel együtt a jól ismert számokat. Érdekes volt megtapasztalni ezt a kialakult tömeghangulatot, s érdemes elismerni a Dupla Kávé szórakoztatásban megmutatkozó tehetségét. Nem politikai vagy gazdasági kapcsolataik révén váltak ismertté, hanem valódi teljesítményükkel a maguk kategóriájában, minden nap megküzdve a sikerért, s persze, azokért az érzésekért, amelyek hallgatóságuk lelkében (talán életre szólóan) megmaradnak.

A mulatós zene (no meg a már elfogyasztott borok) által kialakult mámoros hangulat után a Márton-napi megszokotthoz képest egy kissé műfajidegennek ható műsorszám következett a lassan alkonyba boruló bogácsi pincesoron. A Gyöngyösi Játékszín fiatal előadóművészei olyan világhíres musicalekből adtak elő részleteket, mint a Kabaré, a Hegedűs a háztetőn, a Hair, a Macskák stb. S bár a nézősereg az előzőekhez képest megfogyatkozott, de azért elegen maradtak ahhoz, hogy az előadást ne tegye lesajnálhatóvá az érdeklődéshiány. Az első szám, a Kabaré invitáló dala ugyan kissé hamiskásan szólt, de utána belendült a társaság, egyre jobban megnyerve a hallgatóság tetszését, amelynek soraiban talán a nagyvilági nőknek öltözött szereplők látványa különféle emóciókat okozhatott. A helybéli lányok és fiatal nők kigyúlt tekintete láthatóan távlatossá (esetleg elvágyódóvá) tette emberi érzéseiket, s lopva körbe-körbe tekingetve próbálták kifürkészni, hogy mások is olyan jól érzik-e magukat, mint ők.

Utolsó műsorszámként a rendezők meggyújtották a jó előre odakészített máglyát, hogy a felcsapó lángok látványa tegye emlékezetessé a napot a tüzet körbeállók számára. Búcsúzóul még elhangzott az ígéret: jövőre is megtartják Bogácson a Márton-napi Vigasságot, sorrendben immár a tizediket. Új ünnep új élményeinek megtapasztalására.

A tűz hamvadtával azután végleg megteltek a borozóhelyiségek, a leszállott est pedig jótékony sötétséget teremtett a további eseményekre. S az egyik pincében az alábbi, elköszönésnek is beillő sorokat olvashatta az ide tévedt kedves vendég:

„Bogácsi üzenet

Hallod-e Vándor, vidd hírül a brüsszelieknek,
Nemcsak a bor jó itt, s nemcsak a birkagulyás!

Ömlik a hévíz, isteni gyógyszer a sok nyavajára:
Estefelé már dalra fakadnak a némák,
S táncol a sánta, a béna, a Csáter apó őspincesorán.

Szorgos az ember meg csupa szív. Nem álnok a jó szó!
Nyitva az ajtó, mert őket is várja Bogács.”

(Szabó Bogár Imre)

Bálint István

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!