Október az év azon hónapja, amikor még reménykedve az esőmentes, enyhébb nappali hőmérsékletekben szabadtéri rendezvényeket lehet tervezni. Most nem a politikai zászlólobogtatásos utcai megmozdulásokra kell gondolni, vannak ennél komolyabb témák, amelyek százezreket képesek megmozgatni az országban mindenfelé, mint például a szellemi és testi táplálékszerzés, a kulturális élmények és a gasztronómia örömei, melyek nem egy helyszínen össze is kapcsolódnak.
A kulturális jellegű fesztiválokon túl a különféle tájegységekhez köthető, a jóízű evés-ivás gyönyöreit népszerűsítő rendezvények arra is jók, hogy egy kicsit még növeljék a belföldi turizmus eredményeit. Ezekből a fesztiválokból nincs is kevés. A hagyományos borvidékeken megtartott szüreti vigasságokon túl olyan gasztronómiai rendezvények vonzzák a helyiek és az odalátogatók áradatát, amelyeken egy-egy konkrét élelmiszerfajta a fesztivál névadója és főszereplője. Ilyen például a Rácalmási vagy a Délegyházi Tökfesztivál, a Siófoki Tojásfesztivál, a Hajdúhadházi Torzsás Napok, a Budavári Pálinka- és Kolbászfesztivál, a Tihanyi Gardanapok, a Fertőhomoki Diófesztivál, a Szarvasi Töltöttkáposzta-Verseny, a kőszegi Natúrpark Ízei, a csabai kolbászfesztivál vagy a Szigligeti Süllőfesztivál (a teljesség igénye nélkül).
Csabai kolbász és sertéstöpörtyűvel töltött csokoládé
A kolbász sokfelé központi eleme a gasztronómiai látványosságnak, de igazán az ez irányú hagyományokkal is rendelkező Békéscsaba városa tette saját rendezvényének főszereplőjévé, immár 1997 óta. Évekkel ezelőtt akkori miniszterelnökként a most is hatalomba készülő Fidesz-pártelnök, Orbán Viktor és marketingstábja használta ki a rendezvény populáris jelentőségét egy kis népszerűségszerzésre. Ebben az évben országosan ismert politikus célzatos szándékkal nem mutatkozott a négy napon át tartó fesztiválon, de valószínűleg ez nem taszította búskomorságba az idelátogató tízezreket. Látni- és főleg kóstolnivaló enélkül is volt bőven. Tudni kell, hogy az évről évre megrendezett békéscsabai versenyen sütni való kolbász készítésében csapatok mérkőznek meg, mégpedig a városi sportcsarnok küzdőterén. A nevezési díj befizetéséért cserébe 10 kg húst, a töltéshez belet és helyet kapnak, a darálót, a töltőt, a fűszereket (no meg a kötelező fehér kötényt) maguk viszik. A pályaműveket a zsűri helyben meg is sütteti, ennek alapján értékel, s ítéli oda a díjakat.
Gasztronómiai jellegű eseményhez képest szokatlan látványosságelem volt az idei kolbászfesztiválon néhány népszerű magyar könyvíró részvétele is a programforgatagban. Nagy Bandó András exhumorista, Moldova György, Nemere István írók és Nagy Natália meseszerző csinált csinos kis forgalmat a rendelkezésükre bocsátott szabadtéri könyves standon. Eközben a sportcsarnokban fölállított színpadon vagy a vendéglátós sátrakban egymást érték a különféle zenekarok fellépései is. S persze, kolbász kolbász hátán, mindenfelé hústermékhegyek, a feldolgozottság számtalan állapotában. Olyan extrém formában is, mint a fesztivál egyik meglepetésterméke, a mangalicatöpörtyűvel töltött étcsokoládés drazsé.
Balatoni fesztivál tiszai hallal
Szeptember végére, az enyhe kora őszi napok múltával rendre kiürül a Balaton partja. De az októberi szüreti napok, a különféle ürügyekkel kitalált fesztiválok még errefelé is idevonzanak pár ezer embert, belföldit és külföldit egyaránt, akikre a víz közelsége nem feltétlenül fürdőzésre csábítóan hat. Akik beérik a csöndesen fodrozódó Balaton tükrének látványával, a nyári zsivaj elmúltával beköszönő tóparti csenddel, a hulló falevelek színes kavalkádjával, a víz színén ringatózó hattyúcsaládok etetésével. Ezt a melankóliába hajló hangulatot törte meg idén a szigligeti önkormányzat egy tiszai hal, a süllő tiszteletére elnevezett fesztiválon, a Balaton-parti helyi strand területén. Magyarországon egy őshonos halfajtának két elnevezése is létezik. Amit a Tisza táján süllőnek hívnak, azt a Balaton környékén fogasnak nevezik. Lehet, hogy a fesztivált szervező agytröszt nem szerette volna, hogy a gyér magyar nyelvtudással megáldott német és osztrák látogatók a ruhafogasra asszociáljanak, s ezért vették kölcsön a Tiszánál honos megnevezést? Ennek kielemzése meghaladja az írás kereteit, de ez nem is olyan nagy baj. Mert maga a rendezvény nem volt rossz, abban az értelemben, hogy célját elérte: egy hűvöskés-szeles októberi hétvégén szórakozási lehetőséget, közösségi élményt adott, s pluszbevételhez juttatott önkormányzatot és néhány helyi vállalkozót egyaránt. Szereplési lehetőséget kaptak a szigligeti hagyományőrzők, akik produkciójukat a középkori törökellenes harcokhoz, a szigligeti vár aranykorához igazították. S volt még horgászverseny, gyerekműsor, operett- és musicalgála. De a főszereplő természetesen itt is a fesztivál névadója, a hal volt átsütve vagy sűrű lé formájában, és persze, a badacsonyi borvidékhez tartozó Szent-György hegyi és szigligeti nemes fehér borok minden mennyiségben.
Bálint István