Hollywoodi szuperprodukciókban szemtanúi lehettünk már annak, hogyan használják fel/ki a fogyasztói társadalom „mindent megeszünk” habitusát a gonosz terroristák, világuralmi céljaik eléréséhez. Élelmiszer, ivóvíz, levegőszennyezés – baktériumok, vírusok, általában emberi gondatlanság vagy kapzsiság felhasználásával.
Mára világossá vált, hogy ehhez elegendők a segítőkészen lapuló hivatali
szervek és a sokszor megalkuvó médiumok is, aztán az önálló életre kelt
miazmákkal elintézzük mindezt terrorizmus nélkül.
Van azonban egy határ, amikor a józanság megköveteli a nyílt színi harcot, a rendelkezésre álló fegyverrel – esetünkben a nyilvánossággal. A sokszor csak blogokon, magánfórumokon terjedő jelentések, hírekké fogalmazott laboratóriumi anyagok sok emberhez eljutnak, de nem mindenkihez. Hogy miért nem? A fogyasztók még mindig csak egymásra számíthatnak, mert sajtószabadság ide, tájékoztatási kötelezettség oda, bárki pikk-pakk beperelhető a „jó hírnév megsértésére” való hivatkozással.
„Az a jogi személy, akiről azt állítják, hogy terméke vagy szolgáltatása nem jó minőségű – figyelembe véve az állítások súlyát is – széles körű jogvédelemben részesülhet. A jogsértés bekövetkezhet szándékosságból vagy gondatlanságból. A polgári törvénykönyv szerint a jó hírnév megsértése akkor valósul meg, amikor valaki egy jogi személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A hírnévrontás nyíltan, célozgatás formájában, vagy akár elhallgatás útján is megvalósulhat. A jó hírnév megsértése – eltérő rendelkezés hiányában – felróhatóságtól, jó- vagy rosszhiszeműségtől függetlenül megállapítható. Valótlan tény híresztelésekor az elkövető mástól szerzett információt ad tovább. A híresztelő ilyenkor nem védekezhet azzal, hogy a mástól szerzett információt változatlanul vagy jóhiszeműen adta tovább. Mindenkinek meg kell győződnie ugyanis arról, hogy az általa továbbított tények, adatok valósak, ellenkező esetben jóhiszeműsége ellenére is jogsértő lehet… A jogsértő általában arra hivatkozik, hogy „csak” elmondta a saját véleményét. Ha azonban a közlés nem egyedi véleményt, illetve valótlan tényt, körülményt vagy adatot tartalmaz, akkor a hírnévsértés megállapítható. A kifejezetten hamis állítások tilosak, de a valóságnak megfelelő információk is csak úgy közölhetők, hogy azok ne legyenek félreértésre alkalmasak, illetve – különösen a szövegkörnyezetet, de egyéb körülményeket is tekintve – ne tűnjenek fel hamis színben. Fontos, hogy a jogsértésnek csak alkalmasnak kell lennie az érintett személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, nincs szükség arra, hogy a hátrányos eredmény (a személy negatív megítélése) be is következzék.” Ez az ügyek körüli csendet biztosító törvényi háttér, röviden.
És a ránk, a sajtóra vonatkozó rész: „Sajtó-helyreigazítás: a személyiségi jogok „általános” megsértésénél súlyosabban ítéli meg a polgári törvénykönyv azt az esetet, ha a jó hírnév sérelme a sajtó nyilvánossága révén valósul meg. Ha valakiről napilap, folyóirat, rádió, televízió vagy filmhíradó közöl vagy híresztel valótlan tényt, illetőleg tüntet fel valós tényeket hamis színben, még akkor is felléphet a jogsértővel szemben, ha ezek az állítások őt nem sértik… Fontos leszögezni, hogy a véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja.” Ezennel kijelentem, hogy ez a cikk a mi véleményünket tükrözi, egyben tudományos alapokra épülő társadalmi vitát kíván indítani.
Az interneten villámgyorsan terjedő lánclevelek között szép
számmal akadnak kamu hírek is. De amikor egy szakértő, kutatásvezető,
vagy élelmiszer-ipari ellenőr ír levelet hasonló ügyben, azt nem
érdemes figyelmen kívül hagyni.
Nagy port kavart a nem is olyan régen kivégzésekkel végződött kínai tejporfertőzés, mégis hasonló gyorsasággal el is feledkeztünk róla. Vagy vegyük a német idősek körében halállal végződő listeriás sajtos fertőzést. Idén februárban azt olvashattuk, hogy Magyarországra nem szállítottak abból a sajtból, ami kiváltotta mindezt.
Most éppen csak egy saját terméket is értékesítő láncról (REÁL) derült ki, hogy halálos adag listeriafertőzéssel tették a polcokra párizsi- és szeleteltsonka-csomagjaikat. (Ez ugyanazt a kórokozót hordozza, mint a német sajt.) Először is nézzenek be a hűtőbe, dobják ki, ha találnak ilyet, aztán olvassanak tovább.
Az általa okozott tünetek akár hetven napig is lappanghatnak, aztán akár agyhártyagyulladás formájában is előjöhetnek.
Az igazsághoz nagyban hozzátartozik, hogy bár a gyártó (Pick) önként jelentette és záratta be a gyárat a fertőzés megszüntetésének érdekében, valamint a fertőzött termékek megsemmisítésének idejére, a fogyasztók – legalábbis én – csupán olyan körlevelekből kaptam információt, amiket általában ki is dobok azonnal. Most is így tettem első lépésként, de aztán megkaptam azt a bizonyos szakértői magánlevelet is – azt hiszem, ezen már érdemes elgondolkodni.
Felmerül a kérdés, hogy ha már mindent beismertek, mi a fenének rágódni ezen? Hát mert ez az eset kb. három hete történt, és én fel sem figyeltem rá. Valószínűleg szerencséjük volt, a parlamenti választások mindenkinek elvették a józan eszét... Viszont az, hogy az elfogadott dózis mintegy 220-szorosa volt mérhető egy adag felvágottban, és egyértelműen halálos adag is lehet a legyengült emberi szervezet számára, nem nagyon hangzott el. Ezért. Hogy többször ne sikkadjanak el, vagy egyáltalán napvilágra kerülhessenek a szakértői tények. A fogyasztók, a mi védelmünkben.
Vitaindítónak, figyelemfelkeltőnek egyelőre ennyi. A következőkben foglalkozunk a kínai gyártmányú élelmiszerekkel, a „mikor milyen mérget eszünk?” kérdéskör boncolgatásával, az élelmiszer-ipari kódok jelentésével, és reményeink szerint elkapunk néhány szakértőt, reális kép alkotása céljából.
Figyeljenek, és szánjanak időt a polcok előtt a válogatásra. Ma már nemcsak egy kis hasmenés lehet a rosszul választott felvágott következménye…
bsze