Szombaton – kiváló művészettörténészi segítséggel – újra felfedeztük a reneszánsz korabeli pompa maradványait, a rekonstruált vagy helyreállított építészeti és művészeti remekeket. A kirándulás pluszértékét az az előzetes tudás adta, amit Réti Mária igyekezett áttölteni a mi memóriánkba – szerintem sikerrel. Ezzel egyébként hatalmas előnyre tettünk szert a hamarosan megjelenő, Mária húszéves, Visegrádon végzett feltáró és helyreállító munkásságát bemutató könyv áttekintéséhez. Az album – köszönhetően az ő csodálatos alkotói tehetségének – rajzain keresztül mutatja be a több száz éves töredékek megújításának folyamatát. (Kiadó: Tiara Kiadó, tervezett megjelenés: 2011. január)

Fantasztikus élmény volt látni a „régiek” magabiztos építési módszereit, azt a magától értetődően alkalmazott pompát, ami Mátyás király uralkodásához illően bizonyította a korban elfoglalt helyét: a reneszánsz minden alkotóelemét felhasználó, mégis mai szemmel is giccstelen, díszes faragványok, aprólékosan megmunkált kályhacsempék, monumentális, mégis élhető terek, fantasztikus leletek fogadtak minket – még ha a kert egy része vízben állt is. Ráadásul mindehhez csodás kirándulóidő kényeztette a csoportot, az ajándékba kapott langyos melegben élmény volt végigjárni a szobákat, termeket.

A palota legszebb látványa – na jó, legalábbis számomra – vitathatatlanul a Herkules-kút volt. Természetesen a teljes egészében látható alkotás nem az eredeti vörösmárvány kút, de utóbbi töredékeit, megfelelően összeállítva láthatjuk egy külön helyiségben. Így is, úgy is hatalmas! Közben belestünk egy hálóterembe, fogadószobába, beszagoltunk a konyhába, sőt, a kápolnába is beengedést nyertünk. Napoztunk a teraszon, gyönyörködtünk a csodás panorámában (ez közhely leírva, de menjenek, „ellenőrizzék” – másképp nem lehet fogalmazni…), azután az információk feldolgozása közben – vagyis folyamatosan beszélgetve – elindultunk ebédelni.

Miután a kirándulóknak kell az energia, elköltöttük háromfogásos ebédünket a zöld erdő közepén található Hotel Silvanusban, közbeiktattunk egy rövid pihenőt (ismét a panoráma), és jött a következő program: borkóstolás!  Ezt a pontot legalább annyira vártuk, mint a palotabéli sétát, hiszen itt is olyan információkhoz jutottunk, amit „amúgy” sosem tudhattunk volna meg. Míg Réti Mária a művészettörténet titkaira csodálkoztatott rá miket, addig Neszmélyen, a Hilltop Borászatban minket fogadó kedves fiatalember a borkészítés titkait osztotta meg velünk. Na, nem mindegyiket…

Jártunk a szőlőszemet kocsányától megszabadító szőlőszem-előkészítő (repesztő-) és a préselőhelyiségben, megnéztük, hogyan lesz a mustból bor – óriási hordók között hallgattuk meg a reduktív technológia kis csavarjait. Végigkísértük elméletben a bor palackba kerülését, már azt is tudjuk, hogy palackozás közben olyan nagyon meg van szűrve, hogy egyszerűen lehetetlen küldetés a piszoknak bekerülni… Már tudom, hogy tényleg van zacskós bor – nézzék el, nekem ez újdonság volt, a borfogyasztás élményéhez valahogy mindig kell az a kis dugó, és a vele való küzdelem. Persze, a nagy kiszerelésű borokat inkább a rendezvényeket kiszolgáló nagykereskedések vásárolják, de egy-egy hipermarketben akár találkozhatunk is velük.

A palackok után nagyon érdeklődtünk a bennük rejlő érték iránt is, éppen időben, mert a lépcsőkön fel- és levezető utunk végállomása a pince volt. Itt óborok, különleges palackok között kóstoltuk végig a HillTop Prémium borokat, nagy hümmögésekkel, illatokra és ízekre csodálkozással – és némi sikongatással, mert néha megadta magát az áram az utóbbi idők beázásainak. A kezünkben szorongatott pohárnak hála, azért inkább humoros, mint ijesztő élmény volt.

Kellőképpen elpilledve, még mindig csodás időben ültünk vissza a buszra, épp jókor, mert így maradéktalanul átadhattuk a helyünket az érkező násznépnek, akik itt ünnepelték friss házas családtagjaikat/barátaikat/kollégáikat.

Köszönet az Eurohand Travelnek és Papp Gabriellának, aki megszervezte (és betartatta velünk) a programot! Szívesen megyünk máskor is, és ajánlom mindenkinek nagy szeretettel a Duna menti látogatást.

bsze

4 hozzászólás

1. idézem 2010.06.21. 09:14
   • RM-fun
   Imádtam ezt a kirándulást is ! Örülhetünk,hogy olyan kivételezett helyzetben vagyunk mint kevesen : Réti Mária vezetésével járhattuk végig a palotát!
   A finom ebéd, a fantasztikus panoráma , na és a jó idő mind-mind csak ráadás !
   Nem tudom ki fotózott, de gratulálok ! Nagyon jó képek születtek!
2. idézem 2010.06.21. 12:52
   • Bellatrix
   Szerencsénkre jó fotósokkal Dunát lehet rekeszteni. Már aki szeretne!
3. idézem 2010.06.21. 13:00
   • apród
   Olyan szép a királyi palota, és a Herkules kút. Alig várom, hogy ezt könyvben is megnézhessem, mert azt ígértétek, hogy az is lesz ! :-)
4. idézem 2010.06.22. 06:17
   • matiasz
   Szerintem a legszebb a szentségház volt, amit maga Réti Mária rekonstruált.
   Nagyon izgalmas volt, hogy olyan területre is bejuthattunk, ami éppen le volt zárva, mert felújítják.
   Ami még aranyos volt, hogy a múzeumban vetítettek egy dokumentumfilmet, ahol Mária is beszél és rajzol!
   Jól éreztem magam!
   Jó kis csapat volt, mint mindig!
   Köszönöm