A Csernobilról szóló cikkeknek megvan a maguk jól bejáratott felépítése. Előzmények, a tragédia részletes bemutatása, a borzalmas következmények, és szinte kivétel nélkül mindenhol a végkicsengés: soha többet atomenergiát. Azt sem lehet állítani, hogy ne volna ebben semmi igazság. Azonban amikor már sokadik alkalommal ömlik ki a tengerbe elképesztő mennyiségű olaj, valahogy soha nem ilyen az erről szóló cikkek vége.

Csernobil értékelésénél általában szokás elfelejteni, hogy az egy egyszeri, sem előtte, sem utána nem tapasztalt baleset volt. Rettenetes volt, hatalmas pusztítást végzett, de ha összeadjuk, mekkora áldozatokat követelt az emberiségtől és a Földtől a többi, széles körben használt energiahordozó, akkor szinte biztos, hogy nem az atomenergia tűnne a legkárosabbnak.

Amitől nyilván még nem kell azt állítani, hogy az atomenergia jó. De azt sem, hogy a legrosszabb volna. Mindannyiunk szerencséjére 1986 óta minden tekintetben sokat változott a világ, ma már nehezen történhetne meg az akkorihoz hasonló katasztrófa. Lehet természetesen azon gondolkozni, mi történne, ha Pakssal fordulna elő egy hasonló eset (bár a kérdés igazán csak az, hogy Fehérvártól Pécsig halna meg mindenki, vagy még Pesten is), csak éppen nagyjából fölösleges, mert a mostani biztonsági szabályok lehetetlenné teszik, hogy ez megtörténhessen.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne kéne a veszélytelenebb energiahordozók kihasználásán gondolkozni. A hosszú távú megoldások között teljesen egyértelműen található rengeteg olyan, amit egyelőre az anyagiak miatt még a fejlett világ sem engedhet meg magának, de a technikai fejlődés néhány évtizeden belül elérhetővé teheti ezeket is. Addig pedig, amíg olyanokat használunk, amik potenciális veszélyforrások, figyeljenek csak a biztonságra a szakemberek – mi ne féljünk irracionálisan olyan dolgoktól, amiktől nem kell.

Iván

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!