Hol az otthon?
A Margit híd budai hídfőjénél különös falragaszra lettem figyelmes. Eltűnt, és a családja keresi Szabó Gábor ötvenvalahány éves budapesti lakost. Azt írják, hogy a férfi előszeretettel veszi fel a hajléktalanok életvitelét. Két fotó is van a plakáton. Az egyiken (képaláírás: „Ilyen volt”), átlagos külsejű, ősz hajú férfi néz a kamerába. A másikon („Ilyen lehet mostanában”), megint ő, kötött sapkás, szakállas, cigarettázó férfi bámul gondterhelten maga elé.
Tehát arról van szó, hogy Szabó Gábor már többször is
hajléktalannak szegődött, szerettei rendre összeszedték valahol, és hazavitték.
Vajon mi motiválhatja a palit abban, hogy időnként a híd alá költözik? Lehet,
hogy odahaza nem becsülik eléggé, nem kap elég szeretetet, és kartondobozokon
héderelve talál megnyugvást. Vagy az is lehet, hogy valami súlyos bűn terheli a
lelkét, és így vezekel. Persze, a legvalószínűbb, hogy Szabó úr mentális zavarokkal
küzd, és nem érdemes elcsavargásainak okait keresni. Illetve dehogynem! Mert, ha
beteg is lehet, tettének okai akkor is ott vannak a pszichében elrejtve.
Én az ő helyében a gazdagok életvitelét venném fel előszeretettel. Szarvasgombás bélszínt ennék a legjobb helyeken, aztán szeretteim jönnének, kifizetnék és hazavinnének. De nem jó! A harmadik alkalommal már nem jönnének, mert kiürült a családi kassza, engem pedig letartóztatnának a New York-i Ritzben. Szabó úr drága, mindkettőnkre nézve mégiscsak az a legjobb, ha nem megyünk sehová.
Kabai József
2 hozzászólás
-
idézem 2010.08.22. 18:32Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
-
idézem 2010.08.23. 07:01Az otthon benned van, ott legbelül!
