A 41. Magyar Filmszemlén – társbérletben – elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. A Látogatás a díszbemutató napján versenyben van a moszkvai filmfesztiválon, és ugyanekkor Karlovy Varyban is jó eséllyel szerepel.

Pejó sokáig nem volt a hazai kritika kegyeltje, pedig egészen korán nagy színészekkel dogozhatott, és – mellékesen – fiatalon tudott külföldi produceri támogatást szerezni filmjeihez. A középkor felé ballagó, jobbára külföldön élő rendező – mondhatni – ezúttal is magyar filmet készített. Főszereplője, Gryllus Dorka, aki annak idején a Dallas Pashamendében, a 2005-ös filmszemle legjobb női alakítását nyújtva is mindent megtett a játékfilm sikeréért, operatőre, Pohárnok Gergely is a hazai mozi jeles képviselője, hogy a stáb – többségében – magyar tagjairól ne is beszéljünk.

De nem az adatok, nem az előzmények adják Pejó legfrissebb filmjének jellemzőit. A színészek már inkább. Gryllus Dorka mellett három másik – azonos mércével mérhető – társ főszereplő (Merab Ninidze, Ursina Lardi, Andreas Lust) viszi előre a történetet. Nincs a mozinak egyetlen olyan pillanata, amikor valami ne srófolná tovább a figyelmet. Az elején csak annyi a feszültség, amennyit az él meg, akit – egy kis meglepetés érdekében – bekötött szemmel visznek be egy helyiségbe, ott megforgatják, majd átengedik az érzékelés élményének. Majd a házigazda pár akkor szexel, amikor vendégeik érkeznek; idővel a féltékenység is felüti a fejét. Bizonyosság nincs, de a zöld szemű szörny ott lebeg a párkapcsolat felett. Később már a gyilkosság gyanúja is feszíti a húrt. Ki a gyilkos? Az egyik vendég? Az egyik házigazda? Ha egyikük sem, akkor az, aki a kismacskákat kiirtotta? A bűn ennél súlyosabb: három kisgyerek tűnt el. Kusza videó, bűnjelnek tűnő tárgyacska, meg nem vallott hiba, több át nem beszélt gond teremt dermesztő helyzetet. Egy pillanatra még azt is lehetne hinni, hogy a feloldozás megérkezett. Az sem lenne akármilyen fordulat, de nem itt van a film vége. Jön még egy csavar, és a vég, az igazi vég sem ereszkedő hanglejtésű, inkább auftakt. A zene csak ráerősít a feszültség fokozására. Betűhűen fel kell jegyezni Peter von Siebenthal, Daniel Jakob, Oli Kuster és az énekes, Nadja Stoller nevét. A fülünkön keresztül az agyunkba viszont David Yengibarian szerzeménye (Milonga Lento) veszi be magát. No és Egri János bőgőjátéka.

Nagy Ákos

1 hozzászólás

1. idézem 2010.06.15. 11:17
   • Tancsa
   Csak az az"auftakt", csak azt tudnám feledni!