Fenyőfa-kiállítás a Nagytétényi Kastélymúzeumban
A karácsony a keresztény vallás (nagyjából a téli napforduló idejére eső) egyik legnagyobb, az alapítónak tekintett Jézus Krisztus születéséhez kapcsolt ünnepe. A karácsonyi fenyőfa-állítás és -díszítés szokása, mint annyi minden, nyugati irányból terjedt Európa ázsiai oldalának irányába. Magyarországra osztrák közvetítés hozta el ezt a régóta meggyökeresedett népszokást. A XVIII. századi magyar arisztokrata családok körében feltűnt újfajta módi először a terebélyesedő, soknyelvű hazai polgárság körében talált követőkre, majd lassan leszivárgott az egykori társadalom más rétegei felé is, míg végül a mély szegénységben élő nincstelen tömegek kivételével általánossá vált a XX. század elejére.
A XX. században kialakult fogyasztói társadalmak a keresztény világ országaiban átalakították az ünnephez kapcsolódó szokásokat. Tompult a vallási jelleg, s az esemény napjai belesimultak az év más jellegű ünnepeinek sorába – munkaszüneti nappá váltak. Ez a tény játszott szerepet abban is, hogy a keresztény valláshoz szorosan nem kapcsolódó vagy azt nem gyakorló csoportok is társadalmi ünnepként éljék meg ezeket, a naptárakban piros színnel megjelölt decemberi napokat. Keverednek a szokások is, jó példa erre a mai magyarországi helyzet, ahol a legtöbb európai országhoz hasonlóan korábban elválasztódott a hónap elejei Mikulás-nap és a hó végi Jézus-ünnep. Az utóbbi évtizedekben tapasztalható növekvő angolszász kulturális befolyás következtében mára már nálunk is a piros ruhás Mikulás kezd a karácsony főszereplőjévé válni, lassan visszaszorítva a történelemalakító Kisdedet a keresztény templomok és a tradicionális szokásaikat megőrizni próbáló közösségek, egyének és családok belső világába. Ezt a változást az elektronikus tömegmédia is generálja a maga műsorpolitikájával és látványelemeivel, a fogyasztást kiszolgáló kereskedelem pedig természetesen a változó igényeknek kíván jól felfogott gazdasági érdekéből kifolyólag megfelelni. A sokak által kárhoztatott globalizációs folyamat ebben a témakörben is megmutatkozik.
A keresztyén eredetű karácsony eszméjéhez sem politikai berendezkedésével, sem történelmi-vallási hagyományaival nem kapcsolható Kína ma már elárasztja a fél világot a tömegtermelési technológiával előállítható díszekkel és díszletekkel, amelyek az ezt az ünnepet megtartó országokban találkoznak is az olcsó árut kereső vásárlói tömegigényekkel. A Jangce vagy a Sárga-folyó vidékén előállított adventi koszorúk, angyalkák, betlehemek, műfenyőfák, gyertyák, karácsonyfadíszek, egyéb mütyürök nemcsak a minden országban megtalálható nemzetközi hátterű kereskedelmi üzletláncokban, hanem a kistulajdonolt apró boltokban is meghatározóak az árukínálat szempontjából, de még az olyan hagyományosnak mondott adventi vásárokon is feltűnhetnek, mint Budapesten a Vörösmarty térin, vagy Bécsben a városháza előtt (hogy most más európai városokat ne is említsünk). Hacsak az adott városok illetékesei ennek a folyamatnak nem próbálnak gátat vetni a hazai kézművesiparnak kedvező előírásokkal, bár nem biztos, hogy ez magasabbnak mondott művészeti vagy ízlésbeli szempontból is értékelhető színvonal-emelkedéssel jár.
A magyar főváros perifériáján található Száraz-Rudnyánszky
kastély, amely a barokk építészet látványos példája Nagytétényben, immár hatodik
éve ad otthont decemberként egy zseniális látogatószám-növelő
marketinghúzásnak, az adventi időszakban megtartott karácsonyfa-kiállításnak. Az 1948-ban alapított, majd az 1997-ben megkezdett felújítási
munkák után ismét megnyitott kastélymúzeum
vezetése azt az elképzelést ültette át a gyakorlatba, hogy a régvolt évszázadok
hangulatát visszaadó főúri kastély termei az itt kiállított, gyönyörűen
restaurált faragott bútordarabokkal méltó helyszínt adnak egy, a XVIII.
században Magyarországon is megjelent, majd meggyökeresedett népszokás
megjelenítésének, a karácsonyfa-állításnak.
Az idei kiállítás megnyitójára a
sokak által humoristának tartott, mások szerint viszont inkább a sértegetésben
és gyalázkodásban jeleskedő showmant, Fábry Sándort hívták meg, aki még a
Farkasházy Tivadar-féle Hócipőben közölt írásaival pozicionálta magát
dizájnszakértővé. Az első adventi teljes hétvége szombatján, délben pedig
megtartották a hagyományossá vált műtárgyárverést, amikor is az előző évi
karácsonyfa-kiállítás iparművészek alkotta díszei jótékonysági célra felkínálva
kerültek kalapács alá. A licitálást Novák Péter előadóművész-médiaszemélyiség,
a Kimnowak nevű formáció frontembere vezette rendkívüli empátiával és emberi
humorát is meg-megcsillogtatva. 
Az érdeklődők megtöltötték a kastély
dísztermét, a licitálásra azonban végül kevesen jelentkeztek. Ez meg is
mutatkozott az eredményen, hiszen a kikiáltott kb. száz műalkotás nagyjából
harmadára nem akadt vevő, a másik harmada kikiáltási áron kelt el, s csak a
tételek harmadánál folyt licitálás, többnél eléggé „vérre menő”. A kikiáltási
árak néhány ezer forintnál kezdődtek, a tétek 200 forintokként emelkedtek, s a
vélhetően boldog új tulajdonosok az elkövetkező években eldicsekedhetnek fenyőfájuk
fő díszelemével, egy eredeti nagytétényi karácsonyfadísszel.
A kastélymúzeum az idei adventi időszak minden hétvégéjére gondoskodik szórakoztató programokról. A délelőttök a gyerekeké, amikor is a Madárdal Zenekar, a Róka-Móka Mesetár, a Ziránó Színház, Környei Alice, a Bábakalács Társulat és a Ládafia Bábszínház programjára hozhatják apróságaikat a kisgyerekes családok vagy a nagyszülők. Délutánonként pedig a felnőttek számára mutatják be műsoraikat olyan előadók, mint a Szent Kristóf Régizene Együttes, a Custos Viola Consort, az Excanto Együttes, a Budafoki Mozart Ifjúsági Zenekar, vagy egyéni előadóként Vilmányi Alexandra és Gyurina Zsuzsanna, továbbá a megunhatatlan Sebestyén Márta, akit Andrejszki Judit kísér csembalón.
Természetesen a hét többi napján is meglátogatható a karácsonyfa-kiállítás, a kastélytermek labirintusában mindenfelé felbukkanó feldíszített fákon láthatók a magyar iparművészek ötletes vagy egyszerűen csak szép (esetleg kevésbé tetszetős) alkotásai. Hazafelé pedig a Tescóba betérve vagy másnap kilátogatva a Kőbányai úti piacra, össze lehet vetni az ott fellelhető kínálatokat a Nagytétényben látottakkal. S talán az idei látogatók némelyike az így átélt sokk hatására jövőre ismét felkeresi a Nagytétényi Kastélymúzeum karácsonyfa-kiállításának nyitónapját – egy kis licitálásra.
Bálint István
