Szívrablók – Főszereplők: Romain Duris, Vanessa Paradis.
Alex, az osztályon felüli sármőr úgy udvarol a legkülönbözőbb korú és nemzetiségű hölgyeknek, hogy azok fagylaltként olvadnak el és azt hiszik, a mesebeli herceg jött el értük. Csak épp a fehér lovát hagyta el valahol. A pasi hódításainak azért van egy szépséghibájuk: nem a szerelmes szív vezérli, hanem busás összegeket hozó megbízások motiválják.
Alex és két segítője (nővére és sógora) olyan szolgáltatást
kínál, ami a társkeresők és randiguruk tevékenységének kifordított változata.
Boldogtalan párokat választanak szét azok tudta nélkül. Mert mindig akad egy
rokon vagy egy barát, aki jó pénzt fizet megromlott kapcsolatok
szétrobbantására.
A zseniális előkészítő munka után jön Alex, és magába
bolondítja a nőt. Eljátssza, hogy azonos az ízlésük, ugyanazt gondolják és egy
húron pendülnek, majd lelép, hiszen teljesítette feladatát.
Romantikus komédiáról lévén szó, a fősodor nem lehet más, mint az, hogy akasztják a hóhért. Alexnek Monacóban egy milliárdos francia apuka lányát kell az esküvő előtt lecsapnia angol vőlegénye kezéről. (A pár ugyan boldog, de a felbérelt Don Juan anyagi zűrjei miatt vállalja.) Testőrnek adva ki magát, a nő közelébe férkőzik és pechére jól beleszeret. Dupla balszerencse, hogy az arisztokratikus babánál az eddig bevált udvarlási fortélyai csődöt mondanak. A helyzetkomikumok egyre sokasodnak, ugyanis beköszön a történetbe egy gengszter, a menyasszony Alexre hajtó barátnője és a vőlegény is.
Az egymást kergető abszurd szitukba játszi könnyedséggel tudjuk beleélni magunkat. Hogy miért? Mert az alkotók cseppet sem veszik komolyan történetüket, miközben a szereplők olyan igazi hús-vér figurák, akikbe nap mint nap beleütközhetünk. (Már, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a fényűző Monte Carlo tengerpartján és luxushoteljeiben flangálhatunk.) Talán csak a borítékolható happy end sikeredett kissé érzelgős laposra, de nem baj. Ha már az életben kevésbé van részünk benne, legalább a moziban elandalodhatunk rajta.
Kabai József