Folytatódik Budapest elnémítása, ahogy haladunk, lassan este tíz után már a kijárási tilalmat is bevezetik a körúton belül. Terézváros után most éppen Erzsébetvárosban készül csendrendelet.
Az az igazán furcsa a témához érkező hozzászólásokban, hogy
aki támogatja az önkormányzatok tervét, az szinte kivétel nélkül vagy nem is
pesti, vagy nagyon távol lakik a hetedik kerülettől, vagy régen volt ott, de
már nem. És mindegyikük nagyon határozottan bizonygatja, hogy Erzsébetváros
lakhatatlan este tíz után, akkora zajt csapnak a részeg öntudatlanságban
dorbézoló állatok. Ami valóban egy nem túl tartható állapot, de a helyzet az,
hogy az igazság nem ez. Erre tanúként magamat tudom felhozni, aki a hetedik
kerületben lakom, és még soha nem kellett zajra felébrednem.
Ellenben például
egy emelettel alattunk egy lakásban laknak nagyjából tízen, reggel hétkor
elkezdik az ordibálást, estig nem hagyják abba, és ellenük nem akarnak tenni
semmit, igaz, ez nem olyan médiabarát, mint bezárni minden romkocsmát éjfélig.
Aztán ott az egyik fő ellenérv: akik ott laknak, korábban voltak ott, mint a szórakozóhelyek. Meg az ő őseik is. Igen, így van. Azoknak az embereknek az ősei jó régen épp azért költöztek oda, mert az egy élettel teli városrész volt. Erzsébetvárosban az emberek már száz évvel ezelőtt is későn mentek haza, itt voltak a legelső tiltakozások az előző század tízes éveiben az ötórai (igen, öt, és nem hajnal, hanem délután öt!) csendrendelet és az este tízes kötelező kapuzárás ellen. Igen, valóban furcsa lehet sokak számára a tény, hogy egy metropolisz közepén mindenhol a világban nagyobb a mozgás, mint máshol, de ez ilyen. Azok pedig, akik később költöztünk oda, azért is ezt a helyet választottuk, mert szeretünk fél órán belül gyalog is ott lenni mindenhol, ahol történik valami.
És persze, az egyik legfontosabb pont: emlékezni. Emlékezni arra, milyen volt ez a vidék tíz-tizenöt évvel ezelőtt, mielőtt elkezdték volna felfejleszteni, leginkább az éjszakai életet. Nem hiszem, hogy bárkinek is érdeke volna ezt visszacsinálni.
Iván