Bibliothéque Pascal
Hajdú Szabolcs új filmje a 41. Magyar Filmszemle fődíjasa.
A rendező, aki a Magyar Filmszemlén 2001-ben első filmes, 2006-ban pedig rendezői díjat kapott, a Bibliothéque Pascalról leginkább azt tudta mondani, hogy végig izgult, úgy érezte, nem fog összeállni a film. „Egy-egy ilyen díj, persze, kellemes visszaigazolása a munkának, de nem szeretem a nosztalgiát, elkeserít. Valójában a jelen az egyetlen nyugvópont, amiben jó lennem, a jövőtől félek” – hangsúlyozta.
A filmet meghívták a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Berlinale Forum szekciójába, ahol szintén figyelemre méltó sikert aratott.
Akik ismerik Hajdú alkotásait, azok most sem fognak csalódni az alkotóban. Néhány éve a Fehér tenyér című filmje borzolta a kedélyeket, olyan kérdéseket boncolgatva, hogy vajon az esetleges eredmény érdekében meddig és mit kell elviselni az olykor embertelen versenysportból?
A Bibliothéque Pascal szintén napjainkban játszódik, és szintén aktuális problémával próbál szembenézni. Meddig tart a küzdelem a felszínen maradásért? És mikor merülsz el végleg? Nos, ezekre a súlyos kérdésekre egyszerűen el lehet kerülni a választ. Nem kell semmi mást csinálni, mint meg kell alkotni a saját képzeleted világát. Ott válaszokat kaphatsz!
Ahhoz, hogy a semmiben fennmaradj, hogy a kilátástalan mindennapokon úrrá légy, kompromisszumokat kell kötni. Kinek mi a kompromisszum, és mi a megalkuvás?
Miről szól a film? Egy lányról, aki egy játszótéren lefekszik egy jöttment sráccal, akitől aztán gyereke lesz. Később a gyereket hátrahagyva, elmegy Angliába, szexuális munkára. Mire visszatér, a kislánya már állami gondozásban van.
A gyámhatóságon megkérdezik, mit csinált az elmúlt két évben? Mivel az igazságot nem mondhatja, elindul a képzelet...
A film valamilyen elementáris őszinte hangvétellel készül, amire talán azt kell mondani: Hajdú Szabolcs-os. Van benne gyermeki őszinteség, egy kis naiv butaság, kemény valóság és mese, olykor fájdalmas mese. Olyan szemet gyönyörködtetően, fájdalmasan igaz. A rendező meséje komótosan, szépen lassan meséli el nekünk az egyáltalán nem szívderítő valóságot. Azaz ez csak mese, de a szomorú valósághoz vezet.
Mivel a főhős (helyesebben főhősnő) romániai származású magyar, a film szinte végig román nyelven játszódik. A gyermekével azonban konzekvensen magyarul beszél az anya. Egyébként a film kiválóan ötvözi az európai szubkultúrákat, olyan természetesen benne van a mi kis Európánk, olyan egyedien nemzetközi.
A főszerepet Török-Illyés Orsolya játssza olyan őszintén, ahogy azt a film megkívánja. Iszonyú alázatos a szereppel. Sodródó áldozat, aki egy személyes álomvilágba menekül, a gyermeke aztán ráébreszti, hogy élni a valóságban kell.
Már előkészítés alatt áll a rendező új filmje, amely egy Tarr Sándor-novellákból tervezett trilógia első része lesz.
Petre Gyöngyi
1 hozzászólás
-
idézem 2010.02.22. 10:57Hajdú olyan hangulatot tud teremteni, ami csak rá jellemző. Drukkolok neki, remélem a Tarr novellából is elkészíti a filmjét!
