Legalább minden ötödik ember szenved az allergiától hazánkban. Kétmillió honfitársunkból nagyon sokakat gyötör meg a mostanság virágzó parlagfű. Ez a makacs és „gonosz” gyom majd két hónapig keseríti meg kicsik és nagyok életét. Sok-sok ember két hónapig alszik rosszul, eldugult orral, begyulladt szemmel, pocsék hangulatban éli mindennapjait. Pedig csak egy kis odafigyelés kéne, hogy nyugodt álmuk legyen...
Minden évben beindul a propagandagépezet, és a nagy
bírságokról szóló fenyegetések is nyilvánosságot kapnak. Van már zöldszám is és
kényszerkaszálás, mégis, ahogy átlépjük Hegyeshalomnál a határt, újra támadnak a
pollenek. Itt biztosan jobban érzik magukat...
A parlagfű elleni védekezés közös ügyünk. Nagy a felelőssége azoknak, akik olyan ingatlannal, földtulajdonnal rendelkeznek, amelyen gondoskodni kell az allergiát okozó növények eltávolításáról, és ebből a szempontból mindegy, hogy magáningatlanról vagy közterületről beszélünk.
Sajnos, a parlagfű kezelésével kapcsolatban a kerttulajdonosok általában több hibát vétenek, ami nagymértékben akadályozza az ellene való hatékony védekezést. Sok esetben a védekezés legegyszerűbb módja az lehetne, ha egyszerűen lehajolnánk és kihúznánk a parlagfüvet a földből tövestől. A parlagfű, mint minden más növény, csak virágzási időszakában szennyezi pollenjével (virágpor) a levegőt, és csak ez a pollen okoz allergiát. Ez az időszak általában augusztusban kezdődik, kivételes esetben már július végén, és kb. szeptember közepéig tart, időnként tovább. Ha – mint ahogy a jogszabály is pontosan megfogalmazza – ezen időszak előtt figyelünk arra, hogy a növényt lekaszáljuk, meg tudjuk akadályozni a virágok kinyílását és a pollen kiszóródását, tehát az allergizáló okot meg tudjuk szüntetni.

Azonban a parlagfű nagy túlélő, ezért fontos betartani ezt
a szabályt, mivel ha jóval előbb, például májusban elkezdjük a kaszálását, két-három
alkalom után terülővé válik, virágát a talaj felszíne felett hozza, tehát a
kasza éle már nem éri el a virágot, ami így elkezdheti ontani pollenjét. Ebben
az esetben kemény munkával „sikerült” előállítani egy 3-5 cm magas, kaszálhatatlan parlagfűtenyészetet,
ami pollent termel, és fejlődési szakasza végén természetesen elszórja magvait.
Ezek a magok a mi éghajlatunkon már akkor is fejlődésnek indulnak, ha a talajt
megbolygatjuk, vagy ha a területet nagyon alacsonyra kaszáljuk. Emiatt a
kaszáláskor nem szabad torzsára vágni a növényeket, eredeti növénytársulás esetén
célszerű 5-10 cm
magasra hagyni a szárakat. Csak ezzel a módszerrel lehet megakadályozni a
parlagfűmagok aktivizálódását. Ha már megtörtént a baj, a nagy területen
lehetetlen kézi húzkodás helyett nincs más megoldás, mint a kaszálás. A lényeg
az, hogy virágzás előtt feltétlenül vágjuk le a növényt, és semmiképpen ne
teremtsünk lehetőséget arra, hogy a többi növény fölé kerekedjen.
A parlagfű az amerikai kontinensről behurcolt növény, amely kiváló élőhelyet
talált többek között hazánkban, mivel a meleg, nedves nyarakat szereti. Nem
véletlen, hogy nem hallunk rémisztő híreket a parlagfűszennyezésről északabbra
fekvő, illetve hidegebb éghajlatú
országokból, például Németországból, a skandináv országokból stb., mivel ezeket
az országokat ez a növény nem tudta meghódítani, éppen melegigénye miatt.
A parlagfű nagy túlélő, magja akár ötven évig is elfekszik, a megfelelő időjárási viszonyokra várva. Az a baj, hogy a pollen igen messzire képes szállni.
Így aztán, mikor a Budapest és Velence környéki napraforgó- és kukoricatáblákból kimagasodik a parlagfű, akkor nehéz elhinni, hogy a megoldás már a kapun zörget. Jó lenne, ha a problémát mindenki nagyon komolyan venné!
(szOsz)
(A kaszálási útmutatóhoz az infókat Újbuda Önkormányzata szolgáltatta, ahol a híradások szerint kiemelt feladatként kezelik a parlagfű-mentesítést.)