Ez nem a reklám helye, úgyhogy nem nevezném meg a pincét, de aki egyszer lebotorkál a meredek lépcsőn, soha nem fogja elfelejteni a feelinget. Először is borillat van. Pedig a hely dohányzó, így lehetne éppen cigarettaszag is, de nem: átható tokaji illat lengi be a pincét, szinte csak a muslicák hiányoznak hozzá. Mert kaja van, nem is akármilyen. Lehet kapni borfalatként például lepcsánkát (máshol tócsninak is hívják, de hallottam már burminak is a burgonya miatt), természetesen van zsíros kenyér hagymával, fasírt, miegymás. A borokat háromféle „kiszerelésben” fogyaszthatjuk. Kimért változatban kapható a tokaji furmint és sárgamuskotályos, üvegből mérnek ki szamorodnit és egri vörösborokat, egész üveggel vásárolhatók az aszúk. Hát igen: fröccsnek való, minőségi és különleges minőségi szint.

A pince kialakítása nem boxos, hanem két légterű, a belső térben két társasági asztal, egyébként kettő és négyszemélyes asztalok, illetve állópultok az utcaszintre néző ablakoknál. A falakat faragott hegyaljai címerek és hordófedelek borítják, a kiszolgálás pultnál történik. A törzsközönség délután idősebb, 50-60 éves, este 6-tól 9-ig inkább fiatal. 9-kor zárás, aki nem bír a vérével, lehet átmenni a szembe levő sörözőbe (de borra sör meggyötör!).

Az árak korrektek (110 ft/decitől a csillagos égig), sör csak üveges változatban, de van néhány pálinkaféle. A kiszolgálás pedig egyenesen tökéletes: itt soha nem vernek át, alapvetően kedvesek, de ha kell, határozottan rászólnak a magáról megfeledkezett vendégre (szinte csak tízen-huszonéves társaságban fordul elő).

Szóval, aki Budapesten jár, irány a Jászai Mari tér, aztán csak menni az orrunk után!

Jura

2 hozzászólás

1. idézem 2011.11.21. 03:24
   • sac longchamps
   Illyés Gyula ugyanakkor azt találta
2. idézem 2011.11.21. 03:25
   • NFL Jersey Wholesale
   s bár inkább Széchenyi mellett tettem