Ez volt a 21. téli játékok, ami mint tudjuk, nyerő szám. Voltak többen is, akik felejthetetlen sikerként élték meg ezt a két hetet, és persze, voltak nagy vesztesek is.

Egy kis történelem

Téli  olimpiát először 1924-ben rendeztek, méghozzá a franciaországi Chamonix-ban. Míg az első téli vetélkedésen 11 nő és 247 férfi vett részt, addig a 2010-es vancouveri játékokon 82 ország 2600 sportolója mérte össze tudását.

A téli lebonyolítás mindig ki van (volt) szolgáltatva az időjárás szeszélyének, így mindig nagyobb volt az izgalom és több könyörgés szállt az égiekhez megfelelő hőért, jégért, hideg időért. 1964-ben például Insbruckban a hóhiány és az enyhe idő miatt fájt a rendezők feje, 1984-ben, Szarajevóban pedig a hirtelen leesett hatalmas hómennyiség okozott gondot. Érdekes volt  a New York állambeli, a tengerszint felett mindössze 568 méterrel fekvő Lake Placidben kétszer is megrendezett olimpia, hiszen az elsőre vasúton érkezett a hó, a másodikon már hóágyúk termelték a lejtőkre kerülő havat.  

Ahogyan a nyári olimpiai játékoknál, úgy a télieknél is egyre nagyobb hangsúlyt kap az üzlet, így aztán élesedik a harc a megrendezés jogáért. Az országnak presztízs, a rendező városnak pedig soha nem látott fejlesztési lehetőséget jelent egy téli olimpia is. Szinte a földből nőnek ki a felkészülési idő alatt az új felvonók, sípályák, stadionok és természetesen az oda vezető  utak, vasutak, légi útvonalak, ráadásként ott az olimpiai falu, valamint a hatalmas számú nézőközönség elszállásolásához szükséges szállodák stb...

I. téli olimpia – 1924, Chamonix: A Mont-Blanc tövében fekvő városban a nyáron rendezett párizsi olimpia téli folytatásaként „téli nemzetközi sporthetet” rendeztek, amely  utólag a „téli olimpia” elnevezést kapta. A játékok műsorán a jégkorong és a műkorcsolya mellett megjelentek az északi síversenyek, a gyorskorcsolyázás és a bob, bemutató jelleggel pedig feltűnt a curling és a sílövészet. Az első olimpia egyik legnagyobb szenzációját kétségtelenül a svájci bobosok szolgáltatták, akik tombolán nyerték fából készült járművüket, és igazi pályán Chamonix-ban siklottak le először. A langy időnek és a megolvadó jégnek köszönhetően, végül széles nyomtávú faalkotmányukkal megszerezték az aranyérmet a kásás jégen lelassuló, modernebb felszerelésekkel induló csapatok előtt. Az éremtáblázatban az élen Norvégia végzett, megelőzve Finnországot és Ausztriát.

A jég Amerikában terem

Nagyon gyorsan elszaladt ez a két hét, és sokkal kevesebbet láttam a versenyekből, mint szerettem volna. Inkább csak villanások jutottak ebből a téli csatározásból. Nagy pillanatok voltak, amikor a sífutók iszonyatos energiával hajtották magukat a pályán, majd a célba érkezve, minden mosoly nélkül földre rogyva, percekig meg sem szólaltak. Ilyen a sport: csodálatosan szép, egyben embertelenül könyörtelen? Talán, de ugye, van az a pénz...

Számomra a legfelháborítóbb volt, amikor a koreai női váltótól, akik fölényesen verték a mezőnyt, technikai hibára hivatkozva elvették az aranyérmet. A koreai edző álla leesett, és a keleti udvariasságot meghazudtolva verte a pultot, és talán koreaiul káromkodott..., hiába. Igaz, így a magyar váltó az ötödik lett, de szerintem az ő boldogságukba is vegyült egy kis keserű méz.

A műkoriban a női szabadprogram döntőjét is élőben láttam a tévében. Ugye, az sem volt mindennapi, hogy a királyi televízió a stúdióból követte nyomon az olimpiát, mert az eklézsiában nem találtak pénzügyi lehetőséget a személyes részvételre, pedig mi vagyunk azon kevés országok egyike, akik minden téli olimpián ott lehettek. Bár a hírközlési forradalom korában interneten és száz más csatornán is elérhető volt annak, akit érdekelt...

Szóval, a lányok. A lányok szinte kivétel nélkül  szépek voltak, kecsesek és ügyesek, és mint a lányok általában, nagyon izgultak és sok aprót rontottak. A versenyt kivételesen az esélyes koreai  Yu-Na Kim nyerte, a második a japán  Mao Asada  lett, míg a  harmadik helyet  a kanadai Joannie Rochette foglalta el. A győztes a hagyományok szerint kék ruhában futott (állítólag csak kék ruhában lehet olimpiát nyerni), míg a harmadik helyezett lány tiszteletre méltó lelkierőről tett tanúbizonyságot, hiszen a játékok megkezdése előtt néhány nappal vesztette el édesanyját.

A jég mindezek ellenére Amerikában terem? Mint kiderült, szinte az összes számottevő versenyző az USA-ban tanul és edz, és többségüknek orosz edzője van a tengerentúlon. Persze, hogy az orosz lányok is itt élnek, és oroszul-angolul küldik a puszikat a mámocskának és pápocskának meg a haveroknak. Az „est” (délelőtt láttam) fénypontja egy másik japán versenyző volt, aki kint él az USA-ban, orosz az edzője, egyben ő a koreográfusa is. A keleti lány fáraójelmezre hajazó kűrruhácskában, török hastáncra emlékeztető koreográfiával kápráztatta el a nézőket és a zsűrit. Ja, kérem, ilyen a globalizáció...

Az a huncut gumikorong...

Bár az olimpia záróeseménye a férfiak 51 km-es sífutása, a játékok csúcspontja mégis a mindenkori jégkorongdöntő, amit 2010-ben Kanada vívott az USA válogatottjával, mint nyolc évvel ezelőtt is. Szerintem a csapatsport a néző számára mindig egyfajta állásfoglalás. Kevés csak a sport szépségéért nézni, az ember a meccs közben odaáll egyik csapat mellé, így teszi magának is izgalmasabbá a látottakat. A bronzmeccsen Finnország az utolsó harmadban nyújtott nagyszerű teljesítményének köszönhetően megszerezte a győzelmet Szlovákia ellen. Az eseményhez méltó mérkőzést láthatott, aki megnézte a döntőt. Kanada készült a csoportmérkőzésen elszenvedett vereségért a visszavágásra, meg ugye, harmincmillió kanadai szorított értük az ország elnökével együtt. Az USA pedig igyekezett megtartani veretlenségét.

Részemről rögtön állást foglaltam, és a szakértők szerint árnyalattal esélytelenebb Kanadáért szorítottam. A csapatom 2:0-val indított, akkortól már nem kuporogtam, hanem finoman hátradőltem a székben. Egészen addig tartott az átmeneti nyugalom, míg az USA nem juttatta kapuba a kis gumikorongot, ekkor 2:1-re vezettünk. Ez az állapot tartott a befejezés előtti 24. másodpercig, ekkor kiegyenlítés történt, na meg  jött a az első gólig tartó hosszabbítás, a hirtelen halál, melyben négy a négy ellen küzdöttek a csapatok. Kevesebb mint nyolc perc elteltével Jerome Iginla passzát a fiatal NHL-játékos, Sidney Crosby kapuba lőtte, megszerezve ezzel a győzelmet. Kanada lett a férfi-jégkorong olimpiai  bajnoka is, mert a nők már győztek. Végre egyszer a győztes mellé álltam...

A vancouveri téli olimpia záróünnepélyén a magyar zászlót a csapatból legjobban szereplő versenyző, Huszár Erika vitte. A rövidpályás gyorskorcsolyázó 1500 méteren kiharcolt hatodik helyezésével ismét pontot szerzett, és az ötödikként végző váltónak is tagja volt.

Az olimpiára 1,6 millió belépőjegyet bocsátottak ki, s a szurkolók összesen félmilliárd dollárt költöttek a helyszíneken kínált különböző emléktárgyakra. A tévéképernyőkön keresztül kb. 3,5 milliárd néző követte figyelemmel az olimpiát. Legközelebb Szocsi fogadja a téli sportok kiválóságait és szerelmeseit.

(Szy)

1 hozzászólás

1. idézem 2010.03.05. 15:58
   Na ja, érdekes ez az időjárás-kérdés... Pekingben már annyit megoldottak, hogy ne essen az eső - itt nem lőtték szét a hófelhőket, volt is probléma elég. De így azért természetesebb!