Keményen kritizálja Orbánt a Washington Post

www.origo.hu – 2010. 07. 19.

A cikk megemlíti, hogy az új Orbán-kormány első intézkedései között volt a határon túli magyarok kettős állampolgársághoz jutását megkönnyítő törvény meghozása, amely a szlovákiai, a romániai és a szerbiai magyarokat célozta meg. Mivel az első kettő uniós tagállam, a harmadik pedig tagjelölt, a cikk szerint nem igazán volt szükség erre az intézkedésre. Orbán újra azokkal cimborált, akik soha nem tudták elfogadni az 1920-as trianoni szerződést – vonja le a következtetést az amerikai lap cikke. A szerző megjegyzi, hogy ezt az intézkedést még le lehet írni egyszerű szimbolikus lépésként, de a kormány második húzását, amellyel kontroll alá akarja vonni a médiát, már nem.

A cikk sorra veszi a Fidesz médiát érintő törvényjavaslatait: az információs monopólium megelőzésére vonatkozó rendelkezés bevezetését az alkotmányba, a közszolgálati műsorszolgáltatást szabályozó médiahatóság és médiatanács felállítását, amely a magán-műsorszolgáltatók felett is ellenőrzést gyakorolna. A tanács vezetőjét Orbán nevezné ki, tagjait pedig a kormánypártok – sorolja a cikk, amely a magyar szocialista párt vezetőjére hivatkozva azt írja: ezeknek a törvényjavaslatoknak a hatása az lenne, hogy a közmédia pártmédiává válna. A cikk szerint a kommunizmus összeomlása óta nem láttak ilyet Közép-Európában.

Még aggasztóbbnak nevezi a Washington Post, hogy a kormányzati kontroll a javaslatok szerint kiterjedne a magánkézben lévő sajtókiadványokra és a bloggerekre is. (A médiacsomaghoz tartozó törvényjavaslatok a benyújtás óta több ponton változtak, L. Simon László módosító javaslataival kisebb-nagyobb engedményeket tett a Fidesz.) A cikk felidézi, hogy a médiát érintő törvényjavaslatok parlamenti megtárgyalását elhalasztotta a kormány a nemzetközi, sajtószabadságért küzdő szervezetek és az újságírók ellenkezése után. De néhány magyar megfigyelő szerint Orbán csak Sólyom László államfő távozására vár, akit Orbán egyik szövetségese fog leváltani – utal a cikk Schmitt Pálra.

A publicisztika végén a lap arról ír, hogy Orbán győzelme parlamenti demokráciában szokatlanul nagy hatalmat adott a kezébe, és ez lehetőséget teremtett arra, hogy keresztülvigye azokat a gazdasági reformokat, amelyekre Magyarországnak nagy szüksége van. „Ha ehelyett a demokratikus intézményeket gyengíti, azzal csak azt éri el, hogy újra nemkívánatos személlyé válik a nyugati fővárosokban” – olvasható a Washington Postban.

56 nap

www.magyarhirlap.hu – 2010. 07. 23.

Már hosszú ideje várják a politikai túloldalon Orbán Viktor „őszödi beszédét”. A nagy beismerést. Hiszen ő sem tud mást, mint Gyurcsány Ferenc vagy éppen a válságmenedzser Bajnai Gordon. Utóbbiak sikereihez, persze, kétség sem fér: míg az egyik az államcsőd szélére juttatta Magyarországot, a másik – társadalmi megállapodás híján – több mint ezermilliárd forintos megszorítással kezelte a krízist.

Amúgy fogadásom van arra: nem lesz őszödi beszéd Orbántól... Azt várhatják!

Ehelyett az új kormány gazdasági akcióterv keretében intézkedéssorozatot hajt végre, és ledönt néhány politikai és gazdasági tabut – de erről majd később.

A lényeg, hogy Orbán Viktor – miniszterelnökként is – kérlelhetetlen: mélyreható változásokat akar, európai léptékkel. Ennek jegyében telt az új kormány elmúlt 56 napja. Nem szándékunk a mögöttünk hagyott két hónapot sikersztoriként láttatni, ez egyébként sem a mi dolgunk, ám tény, hogy az új Országgyűlés a cselekvés helyszíne lett, és számos területen jelentősebb változásokat hajtott végre, mint elődei nyolc év alatt.

A nagy kérdés az: milyen környezetben?

Nos, Magyarország éppen hogy úrrá tudott lenni a múlt évi, úgyszólván egy valóságos sokkal felérő gazdasági visszaesésen, azonnal hitelezői fogságába került. Pontosabban: az új kormány. Megítélésünk szerint az IMF-es tárgyalódelegáció túllépte hatáskörét. Szuverén ügyeinkbe próbált beavatkozni, majd ránk csapta az ajtót. Így van ez: amilyen baráti gesztusokat tett az IMF–EU–Világbank-trió a korábbi szoclib kabinet felé, olyan kekeckedő a jobboldali kormánnyal szemben.

Mégis, Orbán Viktor kormányfőként köszöni, hogy a Nemzetközi Valutaalap 2008 őszén segített. Akkor, amikor – hangsúlyozzuk újból – hazánkat az államcsőd fenyegette. Ez a miniszterelnöki gesztus korrekt. Dacára annak, hogy az IMF – budapesti képviseletén keresztül – tegnap, egy nem túl baráti hangvételű közleményben, ismét kimutatta a foga sárgáját.

Mindenesetre, legalábbis ha jól vesszük ki a kormányzati terveket, a valutaalapos partnerségnek a közeljövőben vége szakadhat. „Szeretnék a Nemzetközi Valutaalapnak köszönetet mondani, és bejelenteni azt a tényt, hogy a szerződés három évre köttetett, és októberben lejár – jelentette be a kormányfő a nemzetközi pénzügyi tárgyalásokkal kapcsolatban. – Az IMF-szerződésünk idén kifut, az abban foglaltakat teljesítjük” – tette még hozzá a kormányfő.

Néhány apróság idekívánkozik. Hazánk tárgyalási pozíciója teljesen más most, mint amikor a Gyurcsány-kormány felvette a húszmilliárd eurós gigahitelt. A magyar államháztartás a piacról finanszírozható – s ez jó hír, nagyon-nagyon jó hír. Továbbá: az idén a magyar gazdaság már növekedést mutathat fel, ha pedig a kormányzati gazdaságpolitika rásegít a pozitív folyamatokra, akkor végleg magunk mögött hagyjuk a sötét éveket.

Nem pusztán energiára, folyamatos lendületre van ehhez szükség, hanem – miként Orbán Viktor is fogalmazott – néhány tabu ledöntésére. Az új kormány azonnal képes volt az adócsökkentésre, a bankadó „kivetésében” pedig nem hátrált meg. A pénzügyi szektor tavaly – mikor is az ország mély recesszióban volt – több mint 300 milliárd forintos nyereséggel zárt. A 2009-et megelőző években pedig mindegyik bank „tarolt” nálunk – két számjegyű profitrátákkal.

Miközben a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok gazsuláltak a multiknak, a hitelintézeteknek, nem kezelték viszont szent tehénként a magyar adósságspirál alakulását. Márpedig emiatt kerülünk állandóan a csődkockázati rangsorok élére. E vonatkozásban megnyugtató, hogy a kormány „kőbe véste” az államadósság lefaragását is.

Rögzítsük tehát, miben is változik a közélet: kisebb lesz a parlament, lesz bankadó és adócsökkentés, hatósági energiaár, továbbá a múlt bűnei nyomán elszámoltatás, és nem kötünk új megállapodást a gazdaságpolitikánkat gúzsba kötni próbáló IMF-fel.

Megérte ez az 56 nap.

Összeállította: Petre Gyöngyi

3 hozzászólás

1. idézem 2010.07.26. 12:16
   • babafej
   Na, hát most melyiknek higgyek? Azt, viszont helyből cáfolom, hogy megérte az 56 nap. Kinek? Hol? Ne hülyéskedjünk már?
2. idézem 2010.07.27. 17:05
   • hami
   hát nekem eggyáltalán nem érte meg.
3. idézem 2010.07.28. 12:07
   • ami
   Mi köze ennek az 56 napnak a Gyurcsányhoz? Öszödhöz? Nem lehetne már abbahagyni?