Oszama és Obama

02 máj, 2011

Az egyszerűség kedvéért fogadjuk el, hogy Barack Obama nem hivatalos választási kampányának kezdetén tényleg azzal számoltak le, akivel kellett. De vajon mennyit érnek ezek az áldozatok? Megelőzött, vagy épp előkészített egy súlyos helyzetet az Egyesült Államok? S egyáltalán: a leszámoláson (likvidáláson) kívül tehetett volna másképp az Egyesült Államok kormánya?

Valamit érezhetett a veszélyből az az al-Káida tag, aki épp egy héttel Bin Laden kivégzése előtt Európában elrejtett atombombáról beszélt, amit Oszama meggyilkolásakor fognak működésbe helyezni. Talán már köztudott volt az iszlamista terrorszervezetben, hogy küszöbön a főnök elfogása.

Szó se róla, tíz évig bujkálni a világ legjobb titkosszolgálata elől így is szép teljesítmény. Ehhez olyan szolidaritás szükségeltetik, ami talán csak az iszlám társadalomban képzelhető el. Az egykor a szovjetek ellen harcoló afganisztáni veteránokból létrehozott al-Káida szaúd-arábiai megalapítója valami oknál fogva igen népszerű lehetett bizonyos pakisztáni rétegeknél, bár ez is nehezen magyarázza, miért nem sikerült csaknem egy teljes évtizedig a nyomára bukkannia az amerikai hírszerzésnek (állítólag 2010 augusztusában találtak rá, s mostanáig készítették elő az akciót). Sokan már arról suttogtak, talán nem is létezik a nyugati világot videó-üzenetekkel sokkoló szakállas, turbános, és nem utolsó sorban sokszoros milliomos terroristavezér – mások csak odáig mentek, hogy az USÁ-nak nem is áll érdekében elfogni Bin Ladent.

Mindkét elmélet arra épített, hogy egy vélt vagy valós első számú közellenség sokkal hasznosabb „a világ csendőreinek”, mint egy megsemmisített ellenség – akit egyrészt ki tudja, hány millió túlbuzgó, önjáró „kisterrorista” követ majd a halálhírre, másrészt mennyivel egyszerűbb egyetlen főördögből ellenségképet kreálni, mint sok-sok kisördögből. Sokan gondolják úgy, hogy a világ csak most kezdhet el igazán aggódni.

A probléma ugyanis nyilvánvalóan nem Oszama Bin Laden volt. Nem azért vállalkoznak iszlamista kamikázék berepülni a gazdagságot, hatalmat jelképező tornyokba, intézményekbe, mert nem bírnak ellenállni egy nagyszakállú vállalkozó őrült terveinek. Nem azért szerelnek bombát magukra a végsőkig elkeseredett fanatikusok, mert utána esetleg jó sok pénzt kap a családjuk, vagy mert azt hiszik, hogy ezáltal a muszlim mennyországba jutnak. Nem. A probléma gyökere pontosan ugyanaz, mint az egyiptomi, szíriai, tunéziai, jemeni éhséglázadásoké. Nem egyszerűen a szegénység, hanem az, hogy ma már a szegényeknek viszonylag pontos képük van mások gazdagságáról. A jobb élet utáni vágyakozást sikerül egyeseknek kihasználni eszement politikai céljaik érdekében, s átalakítani „a Nyugat” iránti általános gyűlöletté. Ti azért vagytok szegények, mert a nyugatiak (keresztények és zsidók) gazdagok – hangzik az egyszerű érv, ami pontosan magyarázza, miért épp a világkereskedelmi központ lett a célpont 2001. szeptember 11-én.

Oszama halott, Obama most él és virul igazán – de a történetnek biztosan nincs vége.

Jura

4 comments

Tweet