Orlando

Posted on Posted in Pörgés

Embernek lenni csak látszatra könnyű, jóllehet annak születünk. Jellemzői időben és térben változhatnak, de közülük az emberi élet tisztelete – bárkié légyen az – mindig és mindenhol az elsők között szerepel. Embernek maradni talán még nehezebb, hiszen naponta történnek velünk és körülöttünk olyan események, amik kivetkőztetnek emberi mivoltunkból. Vagy lehet, hogy akkor mutatkozik meg az igazi arcunk? Ezek az ijesztő gondolatok a vasárnap hajnali újabb és minden eddigit felülmúló USA-beli fegyveres vérengzés kapcsán jutottak eszembe. Továbbgondolva a történteket, jól látható, hogy a fehér emberek „uralta” Európán és Észak-Amerikán túl naponta zajlanak le a fentinél sokkal véresebb, az emberi életet – az ott élők másságát, legyen az etnikai, vallási hovatartozás, nemi identitás szerinti, stb. – játszi könnyedséggel semmibe vevő mészárlások. Mi több, gyakran éppen a másságban keresik és találják meg a gyilkos atrocitásokhoz elengedhetetlen ürügyet. Ezen tragédiák fölött bizony könnyen átsiklunk, azokat az ottani élet – már-már szinte természetes – velejárójának tekintve. Innen indult ki a jelen cikk írása, no meg azokból az asszociációs bakugrásokból, amelyek olyannyira jellemzőek rám.

Itt a művelt Euróban, ha a címben szereplő szót halljuk vagy látjuk, minden bizonnyal Virginia Woolf talán legizgalmasabb és egyben legzseniálisabb (ha lehet ilyet és így írni a „Mrs. Dalloway”, „A hullámok”, „A világítótorony” és nem utolsó sorban nagy kedvencem a „Flush” szerzőjéről) regénye juthat eszünkbe, amelyből a 90-es évek elején film is készült. A regény és a film egyként arról a sajátos, elbűvölően (sokaknak vélhetően unalmas és visszataszító) elmélkedő időutazásról szól, amely I. Erzsébet korától a XX. századig ível, és a főhős férfiből nővé változását mutatja meg. (Vagy érését? Ezt sosem tudtam eldönteni.) Kísérteties egybeesés van az idézett regény és Virginia Woolf magánéletének egyik alapproblémájában, valamint a most már hírhedtté vált floridai városban történt fegyveres mészárlás vélelmezhető hátterében. A saját nem iránti vonzódás, és ennek a másságnak az ambivalenciája, annak el nem fogadása, sőt zsigeri gyűlölete mindig és mindenhol a felszín alatt lappang konfliktusforrásként. Nyílt megítélése napjainkban is – pedig emberekről van szó – jó esetben elhárító, de inkább elutasító, sőt leggyakrabban kiközösítő.

Ha tovább haladok, még mélyebbre ásva, követve Thomas Mann gondolatát, miszerint „Mélységes mély a múltnak kútja” (József és testvérei), eszünkbe kell jusson a fenti cím kapcsán Ludovico Ariosto főműve is, eredetiben „Orlando furioso”, azaz Őrjöngő Lóránt, amelyből a mi csodálatos Arany Jánosunk fordított le 38 versszakot. Ezt a töredékfordítást azért érdemes fellelni a virtuális térben és elolvasni, mert bár nyelvezetét korunkban már nem könnyű megemészteni, de Arany káprázatos verselése – példaként a „Családi kör” vagy a „Toldi” világa juthat azonnal eszünkbe – keveredik a reneszánsz olasz költő eposzának hol fennkölt, hol gunyoros, de egyként zseniális tartalmával és stílusával. Hogy mennyire különleges és ugyanakkor időtlenül modern ez a XVI. századi olasz eposz, álljon itt egy részletének leírása idézetként:

„Orlando megőrül, mert Angelica nem viszonozza szerelmét, sőt egy másik férfiba szerelmes. Barátai döbbenten veszik tudomásul, hogy elvesztette eszét. De hát, ami elveszett, azt meg lehet keresni. Kiderül, hogy a Holdban van az Elveszett Dolgok Hegye. Ez egy óriási szemétdomb. Ami a földön elvész, az odakerül. Tehát meg kell találni. A barátok egy holdsugáron felkúsznak a Holdra, elérkeznek az Elveszett Dolgok Hegyéhez és a limlomok közt keresik Orlando eszét. Először egy elveszett varrótűt találnak, utána a szomszédasszony elveszett becsületét, majd egy hadvezér elvesztett csatáját. Végre néhány eldobott, használhatatlan rongy alatt megtalálják barátjuk elveszett eszét. Fel is veszik, visszakúsznak vele a földre, és az őrjöngő lovagba belerakják elkallódott józan eszét. Abban a pillanatban Orlando újra józan, értelmes lesz.”

A fenti sorok a megőrülésről, az esztelen és érthetetlen viselkedésről, az emberi lépték elveszítéséről írnak groteszk szelídséggel, és ez volt a másik gondolatszál az írásra késztetésben.

Na, de most már aztán tényleg vakarhatja a fejét a kedves Olvasó, mi végre született ez a cikk a botcsinálta szerző tollából.

Itt az ideje, hogy rátérjek. Lapos közhely, hogy az élet mindig felülírja a művészetet és a művészeket, hiszen a „legagyafúrtabb” írói képzelet sem képes a valóságot felülmúlni. Gondolok itt arra, hogy vasárnap óta, az Orlando szó már nem írókat és műveket, békés emberi csodákat idézhet fel bennünk, hanem az esztelen, őrjöngő, visszataszító, egyszersmind megmagyarázhatatlan öldöklést, a mások létének teljes semmibe vételét, hiszen 2016. június 12-én vasárnapra virradóra az amerikai Orlando nevű város egyik melegbárjában 50 embert gyilkolt le ok nélkül, és további több mint 50-et sebesített meg egy férfi. Hangsúlyozva és minden jelző nélkül leírva: 50 embert. 50 olyan emberi lényt, akik bár másként vélekedtek a nemi identitásokról és identitásukról, de vélhetően ugyanúgy kedvelték a regényeket, költészetet, művészetet, az életet általában, mint bárki más.

Nehéz pontos és elfogulatlan módon írni a fenti eseményről, a hírek, információk, kommentárok, magyarázatok, hozzászólások stb. is meglehetősen szóródnak az elképzelhető végpontok közötti skálán. Az azonban megfigyelhető, hogy változatlanul mindennapos bennünk embertársaink lebecsülése, lenézése, előítéletek alapján történő meg- és elítélése. Pedig éppen emberi mivoltunk felül kell(ene) írja előítéleteinket.

Levezetésként 3 idézetet választottam, 3 nagyon különböző hírességtől, akik egyként az embert és annak emberi mivoltát tartották és tartják fontosnak, minden előítélet felett. Remélhetőleg segít az elgondolkodásban.

Az első John Donne, akitől az idézet már ismerős lehet. Meglehetősen patetikus, de nincs pontosabb megfogalmazás 300 éve:

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel”

Most ugorjunk csaknem 200 évet, a ma már lassan a feledés homályába merülő, de életében és a létező szocializmusban magasztalt íróig, Gorkijig, akiről tudjuk, gyarló ember volt, telis tele hibákkal. Mégis megható a hitvallása az Éjjeli menedékhelyben:

„Ember! Ez gyönyörű! Ez büszkén… hangzik! Ember! Tisztelni kell az embert!”

Végezetül egy idézet – nem megfeledkezve arról, kiket gyilkoltak le Orlandoban – napjaink jó értelemben vett sztárjától, Ferenc pápától. Vallási vezetőként mondta, de az emberségről, emberiességről szól. Sajnos a fordításból kimaradt a „jó szándék”. Éppen ezért a vájtfülüek kedvéért először olaszul, s aztán magyarul idézem:

Se una persona è gay e cerca il Signore e ha buona volontà, ma chi sono io per giudicarla? Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?

Higgadt fővel az előítéletek és az embertelenség szánni és megmosolyogni való dolgoknak tűnnek. De jól tudjuk, Közép-Európában (is) ennek az „emberi” attitűdnek gazdag múltja van, a jelene is bőséges, és nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy állítsuk, a jövőben is fekélyként és szabadon burjánzik majd. (Azt pedig, hogy céltáblának lenni mennyire embert próbáló feladat, mutatja az a felháborodás a magyarok körében, amelyet a nem kicsit és nem nagyon burkoltan előítéletes minapi osztrák vasúttársasági reklám váltott ki.)

Józanul hisszük, hogy a szűklátókörű előítéletesség és az abból kicsírázó, majd dús szárba szökkenő pökhendi és brutális embertelenség mindig visszaüt. Csak az a legnagyobb baj, hogy legtöbb esetben nem azokra, akik ezt a tulajdonságot tudatosan vagy öntudatlanul „ápolják és gyakorolják”.

 

 

AB

3 thoughts on “Orlando

  1. Jeg bliver nød til a spørge, hvor den kjole er fra?.. Ved godt den er gammel, men tænk hvis jeg kunne finde den, et eller andet sted Jeg sÃ¥ dig i den, da du var med i ’til middag hos’ eller ’4 stjerners middag’ og prøved alt , for a skaffe den, skrev enda ogsÃ¥ til et eller andet blad, om de kunne hjælpe .

  2. If you have been blogging that, and you feel that what you are doing is not making any difference to anyone, stop. However, if you share good content and an inspiring messages, continue on! Believe me, there are those who you have touched in one way or another. The reasons here are all based on my own personal experiences. Maybe you have other reasons, if so, please share them with us. We truly enjoy getting feedback from you, your valued readers.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.