Nincs veszve semmi avagy Szorgos népünk győzni fog

Posted on Posted in Pörgés

Aki vet egy pillantást a mellékelt 2 képre, igazol engem. Lássuk a képek mögötti történetet, ami – szokás szerint – nem tanulságok nélkül való.

lom1

Szűkebb pátriámban, a XII. kerületben évek óta április végén, május elején lomtalanítanak. Mint mindenhol Budapesten, de különösen egy ilyen gazdagnak vélt városrészben (bár ez igaz több más, zsírosnak vélt budai kerületre is), napokkal, sőt az utóbbi években hetekkel a hivatalosan titokban tartott lomtalanítási nap előtt megjelentek – ne szégyelljük leírni – elsősorban roma származású honfitársaink és közlekedési eszközeikkel elfoglalták a parkoló területek egy részét úgy, hogy az általában péntekre szervezett lomtalanítás legértékesebb darabjait ezekből a pozíciókból megszerezhessék.

lom2

Már ez is mutatja, hogy az olyannyira lenézett honfitársaink fejében, illetve mögöttük mennyire összehangolt és tudatos stratégia rejlik, vagyis komoly felkészülés és szervezés előzi meg a lomtalanításokra történő „rárepülést”. Korábban még csak lerobbant autókkal álltak lesbe a szemétvadászok, és olykor be-befizettek némi parkolási díjat az automatáknál, bár legtöbbször már akkor is csak a büntető cédulák szaporodtak az ablaktörlők lapátjai alatt. (Amiket aztán a lomtalanítás éjszakáján gúnyosan röhögve dobtak el, mikor végleg otthagyták a rozsdás szegekkel és csavarokkal dúsan terített tett helyszínét.)

Az elmúlt évek hangos veszekedései és időnként csaknem véres verekedésekkel teli közelharcai az értékesebb lomok-koncok felett végül is olyan mértékben zavarták a lakók nyugalmát, hogy az önkormányzat kénytelen volt megtiltani mindezt és a járművek kényszeres elszállításával és járőrözéssel vélte orvosolni a helyzetet.

Nos, aki persze ebben az országban született, és akár csak néhány évet élt itt, ami első sorban az agyi barázdálódást, az elmebéli dörzsöltséget és a túlélési technikák magas fokú elsajátítását biztosítja, már akkor tudta, hogy a lomisok pozíciószerző kreativitását fenyegetőzéssel, büntetések kilátásba helyezésével, folyamatos terület-felügyeleti járőrszolgálattal, stb., stb. sem lehet legyűrni, vagy ha tetszik, felülmúlni.

 

És íme, lőn! Ecce homo! Sőt, Ecce homo sapiens!

 

A gondolkodó ember megoldást talált a hivatal packázásaira, és így saját érdekeinek, a létfenntartásának biztosítására. Mert ugyan mit lehet tenni akkor, ha valaki egy autónak látszó tárgy ablakában szabályos „rokkantkártyával” leparkol egy olyan megüresedő területen, ahol egyébként fizetős a napközbeni várakozás a nem ott lakóknak? Jobb érzésű embernek talán még az is átfut a fején, hogy szegény mozgássérült, bizony nem lehet könnyű az élete.

No, persze a fent említett dörzsölt magyarországi bennszülöttek már a környéken megjelent ismeretlen rendszámú, ezeréves, leharcolt állapotú autó és a „rokkantkártya” kombójából kitalálhatták, hogy a lomisok ismét túljártak az állami hivatalnokok, vezetőik, és a köztisztasági vállalat dolgozói, na meg a nyugalomra vágyó lakók élethalál harcban nem pallérozódott eszén.

Vagyis kiderült, hogy csak van igazsága Darwinnak, és evolúció elméletének, miszerint a természetben az élőlények versengenek egymással a fennmaradásért és mindig a legrátermettebb fajok választódnak ki és maradnak fenn. Ezért aztán a jövőnket illetően megnyugodhatunk: nincs veszve semmi!

 

adobe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.