Mi fán terem a kínai bor?

13 júl, 2012

A lap közepén – nem kis meglepetésemre – terjedelmes interjú és bemutatás-bemutatkozás szerepelt a kínai Grace Vineyard – van-e ki e nevet nem ismeri? – elsőszámú vezetőjével, Judy Leissnerrel. Az alábbiakban, nem szószerinti fordításban és fűszerezve néhány saját gondolattal, ez lesz olvasható.

A cikk kiindulási tétele, hogy mintegy 10 évvel ezelőtt a mindenütt, még Kínában is jelenlévő szkeptikusok gyakran tették fel a kérdést, miért kellene Kínában bort készíteni. Judy, a 2002-ben még csak 24 éves, friss diplomás, sikeres vállalkozásra éhes fiatal kínai hölgy azonban a kérdést emígy tette fel: Miért ne készítsek bort Kínában? És igaza lett, mert ha dolgokat egészen új nézőpontból tudunk szemlélni, máris ésszerűnek tűnhet az első látásra őrültségnek tekintett dolog vagy jelenség.

Közhelyszerűen hangzik, de a 2002-es év vízválasztó volt Judy életében. Sikeres hongkongi pénzügyi karrierjét hagyta ott a családja által 1997-ben Shanxiban alapított borászat vezetése érdekében. Ahogy felidézi, az akkori időkben meglehetősen sokan fogadtak volna ellene és merészsége ellen. Legelsősorban nem tudott semmit a borokról, sem a kínai borpiacról. Másodsorban sokkal fiatalabb és ezért tapasztalatlanabb volt, mint munkatársai. Harmadsorban pedig iszonyúan kevés ideje volt a tanulásra, mert a raktárban lévő borokat el kellett adni, hogy pénzt szerezzen a napi számlák kifizetéséhez. Tipikus kisvállalkozói dráma, amelyet egy angol lóversenyen decens urak szivarfüstbe burkolózva „triple handicap” kifejezéssel illetnének. És ha valóban lóról és lóversenyről lenne szó, akkor az ilyen paci rövid úton sörös lóként végezné, míg zsokéja bánatában a sárga földig inná le magát. Sörrel, természetesen.

Nem így történt ez egy olyan mindenre elszánt ember esetében, aki tetejébe nőként még várandós is volt első gyermekével. Mi magyarok azt mondanánk: „Innen szép nyerni!”. Judy megfogalmazása szerint „a problémák olyan mértékben tornyosultak fölém, hogy csak a nyeretlen kétévesekre jellemző önbizalmamnak és elszánt tudatlanságomnak köszönhetem, hogy bele mertem vágni. Az emberre leselkedő ismeretlen veszélyek teljes figyelmen kívül hagyása gyakran elképesztő kockázatok vállalására vesz rá bennünket.”

A jó humorérzék és a „nem kell betojni” típusú gondolkodás segített átlendülni a kezdeti nehézségeken. Példaként jegyzi meg Judy, hogy munkája elején az illetékes kínai vezetők a sofőrjét nézték a főnöknek, vele akartak tárgyalni. Álmukban sem gondolták, hogy a fiatal, szemrevaló hölgy vezeti a céget. Jót nevetett mindezen, és mostanra már hibátlanul navigál a kínai bürokrácia látható és láthatatlan sziklaszirtjei között. „Csaknem 35 kormányzati szervvel állunk rendszeres kapcsolatban, és mindezt be kell szorozni öttel, mert ez a helyzet községi, megyei, városi, tartományi és országos szinten. – magyarázza Judy ma már magától értetődően. „Minden egyes hivatalos látogatás 5-25 fő érkezését jelenti, ami külön vendéglátó csapat felállítását igényelte. (Nem is értem, hogy a magyar kisvállalkozók mire panaszkodnak?!)

Amíg a szkeptikusok folyamatosan megkérdőjelezték elvégzett munkája értelmét, addig Judy szünet nélküli erőfeszítése eredményeként a korlátozott erőforrásokkal rendelkező és állandóan deficites kisvállalkozás, a Grace Vineyard nyereséges üzletté vált. És ami még fontosabb, hogy boraik egyre több nemzetközi elismerést gyűjtenek be. A pincészet a 2011. szeptemberi londoni Decanter World Wine Awards alkalmából egy-egy ezüst és bronzérmet kapott 2008-as Tasya’s Reserve Cabernet Sauvignonért és ugyanazon évjáratú Deep Blue márkanevű boráért. A Deep Blue volt egyébként az első, ami elnyerte a „Legjobb Bor” minősítetést a Cathay Pacific által is szponzorált 2011-es hongkongi International Wine and Spirit Vásáron. Így ez az egyetlen hazai, azaz kínai bor, amelyet a CP repülői első és üzleti osztályán szolgálnak fel az utasoknak.

Judy borait számos sanghaji top hotel és étterem is forgalmazza, és keresett a luxuskategóriás „Aman Resorts” üdülőhelyein is. Mindez óriási fegyvertény a kínai léptékkel szerény méretű vállalkozás számára egy valóban dübörgő piacon. „1,2-1,5 millió palackozott bort készítünk évente. De nem könnyű kisvállalkozásnak lenni Kínában, hiszen nagyon jelentős összegeket kellett az infrastruktúrába fektessünk. Mivel a semmi közepén vagyunk, ezért saját áramfejlesztőnk, víztisztítónk van, továbbá lakásokat is építettünk dolgozóinknak. Mindez olyan méretű és jellegű problémát jelent, amellyel más országok pincészeteinek nem kell szembenézni.” Ugyanakkor tökéletesen tisztában vannak a korlátaikkal, és ezért csak a kínai piacra koncentrálnak. „Nem tudunk a nemzetközi piacra szállítani, ezért exportban nem is gondolkodunk.”

Mivel a kínai piacon úttörők, sok a tanulnivalójuk még. Több mint 200 hektárjuk van Shanxi, Ningxia és Shaanxi (Nem elírás!) tartományokban, ahol Judy és csapata komoly szőlészeti kísérleteket is folytatnak. Ma még sokan vannak, akik erősen megkérdőjelezik, hogy Kína területe és éghajlata egyáltalában alkalmas-e a szőlőművelésre, éppen ebből kiindulva Judy számos tényezőt különösen hangsúlyosan kellett figyelembe vegyen, úgymint a talajadottságok, a klimatikus viszonyok és nem utolsó sorban a megfelelő szőlőfajta klón kiválasztása. A Grace Vineyard jelenleg cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és chardonnay fajtákkal dolgozik, de a következő évtizedben a célkeresztbe kerül a shiraz, a pinot noir és a rizling is.

A pincészet növekvő népszerűsége és hírneve miatt sokan vannak, akik tévesen a Grace nevet tulajdonítják a fiatal vállalkozónőnek. Jót kacag rajta, majd szerényen megjegyzi: „Messze vagyunk még attól, hogy sikeresek legyünk. A jó időzítés azonban kulcstényező volt. Amikor bevezettük borainkat, nagyon kevés pincészet koncentrált még a minőségre, így a mi minőségünk önmagát adta el. Alig költöttünk a marketingre, minden pénzt a pincészetbe forgattunk vissza.”

Napjainkban a Grace már nem az egyetlen olyan kínai vállalkozás, amely garanciát vállal a minőségi borkészítésre. A mai kínai piacnak megfelelni óriási kihívás, és Judy Leissner szerint egyre több csúcsminőséget előállító pincészet lesz Kínában. Ugyanakkor, ahogy a Kínában készített borok egyre kifinomultabbakká válnak, úgy igaz ez a kínai fogyasztó ízlésére is. „6-7 évvel ezelőtt nyitottuk az első borszaküzletünket.” – eleveníti fel. „Akkoriban a betérő vevők csak a legdrágább bort kérték, míg ma már a cabernet és a merlot fajtákat keresik, sőt már az egyes évjáratokat is ismerik.”

Nem ülnek a babérjaikon, a fejlődés következő lépéseként éppen most fejezték be a pincészeti feldolgozó felújítását, és mellette 11 újonnan épített apartman és egy helyi ételspecialitásokat felszolgáló étterem várja a vendégeket. Judyn jól látszott az interjú készítésekor is, hogy mennyire elfoglalt az egyre növekvő számú vendég fogadásával. Nem könnyű kihívásokkal néz szembe, de a pénzügyi mágusból bortermelővé előlépett hölgy kezében komoly ütőkártyák vannak a siker eléréséhez: „Nem biztos, hogy életemben megtalálom azt a szőlőt és borstílust, ami Kínát reprezentálhatja a világban, de legalább része vagyok ennek a folyamatnak.”

Ha mélyenszántó tanulságok nem is vonhatók le fenti esetből, ha nem is reprezentatív ez a minta, mondanák a statisztikusok, elgondolkodni érdemes. Mert a kínai(ak) bizonyítani akarása egy számukra évezredekig idegen területen több mint meggyőző.

AB

2 comments

Tweet