Merj változtatni!
14 aug, 2012
Néhány hete Sándor Piroska mediátor tanácsadó megosztotta velünk tapasztalatait arról, mennyire fontos, hogy egyes konfliktushelyzeteket szakszerű segítséggel próbáljunk feldolgozni, megoldani. Most közzétett gondolatai egy egyre inkább ránk nehezedő problémáról szólnak: a kiégésről. Hamár csak annyival segítesz magadon, hogy végigolvasod a szakember véleményét, már akkor tettél valamit! Ne állj meg! Merj változtatni! Merj tanácsot kérni!
Amikor felmerült az igény, hogy a kiégés szindrómáról írjak, öntelten azt gondoltam, hogy én, aki még mindig látom a felhők alakjában a boszorkányt, aki úgy tudok autózni a Zemplénben, hogy majd az árokba hajtok a egy fa szépségétől, és botrányosan tudok nevetni a barátnőimmel, mit is írhatnék a depresszióról, vagy az életuntságról. De ez nem volt mindig így, és tudom milyen érzés az, amikor az ember kilátástalan helyzetben van, amikor robotszerűen gyűri a hétköznapokat, és bedarálják a kötelességek.
Ma már tudom hol van az a pont, amikor ki kell törni, mert az embert lehúzza az örvény.
A kiégés, vagy angolul burnout, hosszú távú, fokozott érzelmi vagy fizikai megterhelés következtében létrejövő hitevesztett állapotot jelent.
A leglelkesebb embereket fenyegeti a legjobban, akik a legnagyobb energiát fektetik a vállalkozásukba, és a legtökéletesebb munkát akarják kiadni a kezükből. Ha pedig nem így alakul, önmagukat ostorozzák érte. Ugye ismerős? Pedig nem lehet egy életen át maximálisan teljesíteni.
Manapság óriási stressznek vannak kitéve a felsővezetők, a politikusok, a vállalkozók, multinacionális cégek dolgozói, de az orvosok, pedagógusok és a segítő szakmában dolgozók is.
A kiégés nem egy gyorsan bekövetkező „betegség”, hanem egy folyamat következménye, ezért ha odafigyelünk magunkra és egymásra, még az elején meg lehet állítani. Ha azt látjuk egy családtagunkon, vagy munkatársunkon, hogy kimerült, unott, fásult, közönyös ajánljuk fel a segítségünket, vagy küldjük szakemberhez.
A stádiumai a következők:
Lelkesedés: magas érzelmi fokon, lelkesedéssel végzett örömteli munka
Stagnálás: csökkenő munkakedv, rutinszerű munkavégzés
Frusztráció: ingerlékenység, kimerültség
Apátia: fásult tekintet, unalom, közöny
Depresszió: teljes motivációvesztés, betegségek, befelé fordulás
Kiégettség: önpusztító szenvedélyek, (alkohol, drog, játékszenvedély) munkaképtelenség
A kiégésnek lehetnek belső, a személyiségből fakadó okai: ha valaki perfekcionista, túl magasra teszi magának a lécet, önbizalom hiányos, vagy ha állandó támadásnak van kitéve a munkahelyén, nem látja a munkája eredményét, sikertelen, túlhajszolt. De okozza a lassú, vagy épp túl gyors előmenetel, nagy felelősség, rideg munkahelyi környezet, kapcsolatok hiánya, monoton munkavégzés, alacsony elismerés, bizonytalanságban tartottság. Kiégettség érzést okozhat, ha valaki elszigetelten él és dolgozik, nincsenek barátokkal töltött programjai, ha valami hosszan fennálló, megoldhatatlannak vélt probléma nyomasztja, és belefásul.
Amint látjuk ezek mindennapos stressz tényezők az életünkben, ezért fontos, hogy időben megállítsuk ezt az önpusztító folyamatot. A munkaadóknak és munkavállalóknak figyelembe kell venniük, hogy nem használható ki a végsőkig a munkaerőnk, folyamatosan fel kell töltődni, hogy folytatni tudjuk a munkát.
A kiégés gyógyítása a kiváltó okok kivédésével, csökkentésével történhet. Ezt könnyű mondani, de a valóságban nehéz megvalósítani, hiszen nem léphetünk ki a munkából egyik napról a másikra, nem oldódnak meg a gondjaink egy varázsütéstől. Mégis lépéseket kell tenni, mert annál nehezebb a gyógyulás, minél előrehaladottabb stádiumban van a betegség. A kimerültséget még lehet egy kiadós alvással, hétvégi lazítással, környezetváltozással orvosolni. Ám az apátiás, depressziós fázis, és a szenvedélybetegségek gyógyítása hosszadalmas, keserves, és költséges.
Minden tevékenység, ami kizökkent, örömet szerez, legyen az bármilyen apróság, segít a lelki egyensúly fenntartásában. A munkahelyi csapatépítő tréningek összekovácsolhatják a munkatársakat. Más hozzáállással dolgoznak az emberek, ha jobban megismerik egymást a munkahelyen kívül is. A természetszeretet, a sport, egy jó könyv, film, a gyerekek őszinte társasága mind-mind jó hatással vannak testre és lélekre. A belső hozzáállásunkon is változtatni kell, tudni kell nemet mondani, és néha lemondani a tökéletességről, elfogadni az elégségest, elfogadni a hibázást. Vizsgáljuk meg az értékrendünket, és lehet, hogy változtatnunk kell a fontossági sorrenden. Esténként csináljunk egy gyors összesítést a napunkról, és ha a „ma még nem nevettem” jön ki, gyorsan pótoljuk be. A humor nagy feszültségoldó. Az alkohol vagy drog jó gyorssegélynek tűnik, de itt nem ecsetelem a hosszú távú romboló hatását. Nagyon hatásos, – és nem véletlenül van Amerikában, általunk még mindig lenézetten, szinte mindenkinek pszichológusa, – ha hetente egyszer valakinek kibeszélhetjük az épp aktuális problémáinkat. A „kibeszélés” könnyít a lelkiismereten, rendezi a gondolatainkat, kisebbíti a problémák jelentőségét. Ezt a lelki karbantartást mindenkinek folyamatosan végeznie kellene.
A kiégésig, főleg annak előrehaladott stádiumáig senkinek nem lenne nem szabad eljutni. Idejében tegyünk lépéseketl a testi-lelki egészségünkért.
Sándor Piroska
Hasonló bejegyzések
No Comments
-
augusztus 15, 2012
Nagyon időszerű és nagyon nehéz kérdések merülnek fel cikkben. Ma már szerintem nyilvánvaló, hogy ha az ember nem kezd sürgősen foglalkozni magával ott legbelül, ha nem néz azzal szembe, hogy boldogtalan, akkor ennek komolyabb egészségügyi vonzatai is lehetnek! A belső hozzáállás, pedig, igenis változtatható! Aki nem hiszi járjon utána!
-
augusztus 18, 2012
Az élet nem habos torta, a munkahely nem rózsalugas. Ez már megint valami huszonkettes csapdája, mint a scientológusoké. Menj el egy pszichológushoz, vagy guruhoz, az majd gondoskodik róla, hogy találj magadban valami olyasmit amit jó pénzért ápolgathat. Pedig csak lehet, tényleg elfáradtál egy húzós nap, vagy hét után. Na és? Ja, a másik oldalon meg azt várják, hogy 150%on teljesíts? Valahol ennek kellene rendben lenni és akkor nem kellene agykurkászokra költeni a pénzt.
-
augusztus 18, 2012
Na, pont ezért, amit mondtál, kedves Vanek, ezért kell a segítség. A világ nem afelé halad, hogy ha a melóhelyedet meg akarod tartani, akkor nem kell újra és újra 150%-ot teljesíteni! Van, akinek segít a szakember és van, akinek nem.
-
augusztus 20, 2012
Vannak rendes munkahelyek is! Szerintem aki ilyen idegölő munkahelyen dolgozik, annak nem is saját magát, hanem a főnökét kellene egy tanácsadásra elküldenie… Mondjuk ahhoz is kultúra kell, hogy valaki felismerje, hogy ő a feszültségek forrása, és szüksége van segítségre…
-
augusztus 20, 2012
Kedves macsek! A 150%-ot nem azért kell teljesíteni, mert kiégett vagy, hanem mert ez az elvárás. És szerintem ezt is lehet bírni, ha az ember nem az üres négy fal közé megy haza, hogy egy sörrel a kezében aludjon be a tv előtt… Ha valaki megkapja otthon a kellő lazítást, és nem egy házisárkányt, akkor nincs szüksége egy olyan szakemberre, aki bár legyen profi, ügyes, de már szakmai szempontok miatt is a legfontosabb hiányozni fog a terápiából – az érzelem, a szeretet…
-
augusztus 21, 2012
Nem értek veled egyet Vanek. Lehet, hogy régen így működött, de ma annyi egyéb ‘ártó’ tényező is van. Abban egyetértek, hogy a szerető, gondoskodó család sokat segít, de nem old meg mindent. Pl. jelzáloghitel, kamasz gyerek stb. Lehet, hogy a párkapcsolatodat pl. úgy tudod megőrizni, hogy bizonyos problémákkal elmész szakemberhez. Egyéni …
-
augusztus 21, 2012
Igazad van macsek! A család nem megoldja a jelzáloghitelt, kamasz gyereket, hanem előidézi
Egyébként, tényleg sok igazság van abban is amit mondasz, aki úgy érzi egyedül nem tud megbirkózni az élet súlyával, keressen segítséget. A szomorú az, ha kívülről kell hívni valakit, mert akkor sokkal nagyobb gondok vannak – és nem is biztos, hogy a munkával, csak ott jelentkezik. -
augusztus 21, 2012
Vanek, hogy te mekkora sügér vagy! Azt el se tudod képzelni, hogy valakit nem pátyolgat apuci, anyuci, szerető férjecske, feleség? Egyedül kell előteremtenie az albérletre valót, a mindennapi megélhetésre valót, a gyereknek tanszert, mindent? Akkor kihez menjen, ha már úgy érzi összeroppan? Egy idő után a a barátok is megunják és elfordulnak az embertől! Nekem szükségem van segítségre, és mert a pszichológusommal meg tudom beszélni a lelki megpróbáltatásaim, még nem érzem magam bolondnak!
-
augusztus 24, 2012
Hűűű már megint megy a vita, hogy kell- e szakember! Szerintem az embernek a legfontosabb, legérzékenyebb része a lelke, pszichéje! Egy tüdőgyulladást se a lódoktorral, vagy a szomszéd nénivel gyógyíttatunk, de még az autómat is profi szerelőhöz viszek. Pont a lelkem bízzam kontárokra?
Ha feszít a stressz ajánlom a specialistát! Megéri! -
augusztus 28, 2012
Én pedig ajánlom Piroskát, a legjobb szakemberek egyike! Aki nem hiszi, járjon utána!
-
augusztus 30, 2012
Én magamra ismertem a sorok olvastán. igen, vállalom, hogy kiégtem és soxor rohadtul nincs kedvem újra kezdeni a napom meg a többi sok kényszer dolgot. Bele ragadtam valamibe amit csak a megélhetés miatt csinálok. Ha visszagondolok évek kellettek ahhoz, hogy beálljon nálam az agyhalál, de vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a lelkemben szunnyadó tűzmadár újra magára találjon és szárnyaljon?
-
augusztus 30, 2012
Ursula, ez biztos egyéni, néha egy-két jól irányzott mondat csodákra képes, máskor hosszabb ideig tart egy másik út megtalálása. A lényeg, hogy próbálkozzunk!
