1 2 3 4 5 6 7 8 9 előző következő
Néha a „nomen est omen” mondás nem passzol. Fekete József festőművész a neve alapján egy sötét egyéniség lenne, vagy csupa depresszív, melankolikus alkotást kellene gyártania. De legalább talpig dárkba öltözve sejlene fel ott, ahol megjelenik a világvégéről beszélgetni.
Ha egy ponton szeretnénk megragadni, mi kötötte össze a Tiara Klubban vetített Caravaggio-filmet, illetve Réti Máriának a vetítést követő előadását, egyértelműen az olasz mester lázadó, forradalmi hevületét – és festészeti forradalmát kell kiemelni. Caravaggio ugyanis mind életvitelében, mind művészetében igazi lázadó volt – talán ezért fedezték fel újra a XX. században, a forradalmak évszázadában.
A félreértések elkerülése végett nem a molyirtóról lesz szó, hanem Heltai Jenő színdarabjáról. A Radnóti Színház március 21-től tűzte műsorára Heltai zenés bohózatát, amely három felvonásos könnyed kikapcsolódás. A Naftalin Heltai egyik legtöbbet játszott darabja, premierje 1906. június 6-án volt a Vígszínházban.
Ugyan gálával ért véget a 42. Magyar Filmszemle, de úgy fest, ettől még senkinek sem lett jókedve. Kiosztottak bár 30 díjat, a szakma részéről igazából csak két filmről beszéltek igazán: a rendezői díjat elnyert Mundruczó-filmről, és Kocsis Ágnes Pál Adrienn című munkájáról, de erről nem a filmek és alkotóik tehetnek.
Közvetlenül a 42. Magyar Filmszemle kezdete előtti időpontra időzítette Andrew Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos azt a bejelentést, hogy az idén 3-4, jövőre – és utána évente – 8-10 magyar játékfilm készülhet el állami támogatással.
Gyanítom, ha nem születésnapján lenne a Magyar Költészeté, már József Attilát is hasonlóképp elfeledték volna, mint a ma 125 éve – 1886. április 14-én – született Tóth Árpádot. Nem egy nyerő típus volt, mai szóval élve, ráadásul 42 évesen a tüdőbaj vitte el. Persze nem beszélni vagy írni kell róla, szóljanak e helyett a művei. Mint az alábbi.
Dehogynem, természetesen! Az Atlanti óceán másik partján is voltak, vannak és lesznek értékek és értékes emberek. Nemcsak Európában! Ezek jutottak eszembe a Magyar Színház egyik – bár többször elmaradt – előadásának szerzője kapcsán. Ilyen például a március 26-án 100 éve született Tennessee Williams. A kerek évforduló okán számos egyesült államok beli város színháza – a Newsweek és a Time cikkei nyomán írom – tűzte műsorára újra felfedezésként darabjait, és azok nagy sikerrel futnak. Ki gondolná, de Tennessee Williams aktuálisabb, mint valaha. Nem véletlen, hiszen nyugalmat, megállapodottságot, biztonságot kereső zaklatott idegállapotú hőseiben, hősnőiben magukba nézhetnek, magukra ismerhetnek a mai amerikaiak.
1905. április 11-én megszületett József Attila, a korai gyermekéveitől megpróbáltatásokkal teli úton járó, rendkívül korán elhunyt költő. Igazán csak halála után ismerték el költészete fontosságát, posztumusz Baumgarten- és Kossuth-díját követően 1964-től ünnepeljük születésnapján a magyar költészetet. 1937. december 3-án hunyt el.
Megnyílt Takáts Márton kiállítása a Kogart Galériában.
Végleg itt a tavasz, a fiatalság, a harsogó színek évadja, méhecskés-beporzós virágos kikelet. Jönnek a szabadtéri fesztiválok, nyitnak a kerthelységek, lehet kérem andalogni. Ehhez az andalgáshoz ajánlunk egy instrumentális zenei formációt, a SoNaR-t. Ízig-vérig elektronikus underground, persze nem kell megijedni, nem valami hardcore polifónikus gépzenét nyomnak, hanem igazi vájtfülű lazulós elektronikát. Mondjuk a Caffe delMare-nál azért húzósabb, picit. De hosszú távon is élvezhető, egyszerre lendületes és lazulós, igazi autós zene, olyan utazós, hungarian road moviehoz tökéletesen alkalmas.