Gondolatok a „szakértői” kormányról

Posted on Posted in Pörgés

A szakértői kormány ugyebár azt jelentené, hogy nem politikusok, hanem az egyes „ügyek” szakértői irányítanák a különböző minisztériumokat. Most próbáljuk meg pusztán elvi alapon, vagyis a jelenlegi politikai felállástól elvonatkoztatva vizsgálni a kérdést. Ez esetben a következő problémákkal fogunk szembesülni:

1. Magyarországon négyévente országgyűlési választásokat tartanak, ahol a választópolgárok elsősorban pártpreferenciáik, másodsorban lokális szimpátiájuk alapján szavaznak. Vagyis nem azon az alapon, ki lehet a legalkalmasabb a honvédelmi, egészségügyi, oktatási miniszteri posztra. Ennek eldöntését a kormányra került pártokra bízzák, azok belügyének tekintik. Még akkor is, ha elvben akár az a szempont is szemük előtt lebeghet, vajon melyik párt képes az egyes tárcák vezetésére alkalmasabb személyeket találni. A lényeg nem ez, legfeljebb a miniszterelnök-jelölt személye szokott még szavazatokat hozni az egyes pártoknak. szakert1.jpg

2. Ha már itt tartunk: a miniszterelnök vajon milyen szakértelmet képvisel a szakértői kormányban? Egy reneszánsz polihisztorra kell-e gondolnunk, vagy a tudományos akadémia elnökére – aki azonban maga is csak egy adott szakterületen jártas? Ki vezesse a szakértői kormányt? Netán egy olyan személy, aki a közigazgatás szakértője? Igen ám, de neki is pártfüggetlennek kell lennie…

3. Ez a harmadik probléma: ki tekinthető pártfüggetlennek – illetve kik azok a szakértők, akiknek a személye egyaránt elfogadható legalább a két legnagyobb politikai erő számára? Párttag nyilván nem lehet az illető, sőt, olyan szakértő sem, aki eddigi élete során elkötelezte magát valamelyik politikai erő mellett. Magyarul a szakértői kormány tagjai nem lehetnek köztudottan bal- vagy jobboldali személyek, de még liberálisok sem.

Összegezzük. Ha visszafelé haladunk fontossági sorrendben, akkor először is olyan szakértőket kell találnunk, akik nemcsak pártfüggetlenek, de politikai, ezzel együtt világnézeti elkötelezettséggel sem rendelkeznek. Vagy feltételezhetik róluk a nagy pártok, hogy képesek elvonatkoztatni politikai nézeteiktől. Szerintem a dolog itt megbukott. Magyarországon az elismert szakértők – legyenek azok pénzügyi, egészségügyi, honvédelmi, oktatási szakemberek – egytől egyig beskatulyázhatók politikai nézeteik alapján. Hála az évtizedek óta tartó megosztottságnak, ma minden elismert szakember baloldali (vagy liberális) a jobboldal szemében, vagy jobboldali a baloldal szemében. 

Tegyük fel, hogy mégis találunk valahol az országban tíz olyan szakembert, akiknek nem közismert a pártpreferenciájuk. Továbbá egyetlen kormány idején sem kaptak semmilyen elismerést, vagy éppen mindegyiktől, és egyforma értékűt. Momentán nem jut eszembe egy olyan szakember sem, aki úgy elismert a többi szakember által, hogy ennek semmi jelét nem adta az állam. Vagy éppen minden politikai erő egyaránt elismeri. Mert, ugye, ez nem jött össze még sem államfőjelölésnél, sem ombudsmannál, sem alkotmánybírónál. De ne zárjuk ki a lehetőségét, hogy mondjuk, van az országban egy olyan honvédelmi szakértő, aki nem a minisztériumban dolgozik, viszont 1990 óta minden kormány felkérte tanácsadásra, elégedett volt a munkájával, bár kitüntetést nem adott neki. És ugyanilyen szakértőre van szükség még legalább tíz területen.

szakert.jpg

Aztán jöhet a szakértő kormány feje. Ez lehetne elvileg a pártok felett álló államfő is, de hát ugye, az nem úgy volt, kérem… Sólyom Lászlót az MSZP nem választotta államfőnek. Elő kell húzni tehát a félhomályból vagy egy mindenhez értő ezermestert, vagy egy mindenki számára elfogadható közigazgatási csodát. Olyan univerzális szakember, aki mindenhez ért, nincs. Marad a pártfüggetlen, el nem kötelezett közigazgatási zseni. És ő vajon hol szerezte tapasztalatait? A rendszerváltás előtt biztosan nem, mert akkor „kommunista”. Azóta is csak olyan szférában tevékenykedhetett, amit sem a bal-, sem a jobboldal nem köthet a másikhoz. A közigazgatásban Magyarországon ez csak úgy lehetséges, ha 1990 óta közmegelégedésre dolgozott a közszférában, kormánytól függetlenül. Háááát… Kormányváltáskor nálunk általában elég komoly tisztogatás zajlik a közszférában. Aki liberális vezetésű önkormányzatnál dolgozott legalább osztályvezetői szinten, az gyanús lesz a jobboldal számára – és fordítva. Minél magasabb szinten volt, annál gyanúsabb. Ráadásul egy helyi önkormányzat valamely közigazgatással foglalkozó osztályának vezetőjét nem valószínű, hogy elfogadnák országos szintű szakértői kormány vezetőjének. Nem is lenne alkalmas rá. Egy polgármesteri kabinet vezetője meg eleve nem számít pártfüggetlennek, ahogy a miniszterelnök, illetve a miniszterek tanácsadói sem. Államtitkár, helyettes államtitkár stb. kizárva. Olyan országos szintű közigazgatási szakember kell, aki politikailag semleges tanácsadással foglalkozott. Vagy egyszerűen csak a szervezéssel. Igen ám, de… Az is kizáró ok, ha például elkötelezte magát a „megyék helyett régiókat” program mellett, hiszen akkor máris az egyik politikai erő programja mellé állt. Legjobb, ha soha nem foglalt állást fontos kérdésekben – ez egyébként a szakértő kormány többi tagjánál is alapvető elvárás lenne.

Tegyük fel, hogy van ilyen ember. Ez már végképp utópia, de vigyük végig a gondolatmenetet. Ez esetben ugyanis még mindig marad egy aprócska elvárás: a szakértő kormányt demokráciában, bizonyos értelemben a népnek, a népakaratnak is legitimálnia kell. Nagyon leegyszerűsítve: ha egyszer én a Fideszre vagy az MSZP-re szavaztam, és ők győztek, akkor olyan minisztereket szeretnék, akik az ő soraikból kerülnek ki. Nekem mondhatják, hogy professzor doktor Gipsz Jakabot a Fidesz és az MSZP egyaránt kiváló szakembernek tartja, ha szerintem viszont nem szolgálja a jobb- vagy baloldali érzelmű választók érdekeit.

Ezért mondják egyre gyakrabban, hogy a szakértő kormány csak átmeneti jellegű lehet: gyakorlatilag két legitim kormány között egy olyan, amelynek nem közvetlenül a választók, hanem a képviselők adják a legitimitását. Ez abban a helyzetben rendben is lenne, hogy kivételes esetben egy kormánypárt is felkérhet ellenzéki vagy éppen „független” szakértőket miniszternek azért, hogy kisebbségi létét megkönnyítse. Ez egyfajta engedmény szokott lenni az ellenzék felé, éppen az ország működőképessége érdekében. Ám ekkor sem egy teljesen új és tökéletesen független kormányról beszélünk, csak egy alapvetően pártalapon, vagyis a képviseleti demokrácia szabályai szerinti népakarat által legitimáltan működő kormány engedményéről. Teljes mértékben pártfüggetlen szakértői kormány még „átmenetileg” sem lehetséges. Nemcsak gyakorlati, de (valószínűleg, további kifejtést igényelve, stb.) elméleti okokból sem.

Benedetti Gábor

 

0 thoughts on “Gondolatok a „szakértői” kormányról

  1. Cathcart: Hogy hívják magát?
    Őrnagy: Őrnagy vagyok, uram.
    Cathcart: Nem a rendfokozatát, hanem a nevét kérdeztem.
    Őrnagy: Én százados vagyok uram. Nem a rendfokozatom, a nevem Őrnagy. Őrnagy százados vagyok.
    Cathcart: Hát ez világos, mint az éjszaka.
    Korn: Pontosan olyan világos, ezredes.
    Cathcart: Felteszek magának egy kérdést, százados. Ismerte Duluth őrnagyot, a századparancsnokot?
    Őrnagy: Igenis, ismerem. Remek ember.
    Cathcart: Volt.
    Őrnagy: Tessék?
    Cathcart: Duluth őrnagy meghalt.
    Őrnagy: Jaj Istenem! Borzasztóan sajnálom, uram.
    Cathcart: Akármennyire is sajnálja, meghalt. Ma délután lőtték le Perugia fölött. Kellett neki bevetésre repülnie, ahelyett hogy az irodájában kuksolt volna!
    Őrnagy: Nem értem, hogy mi közöm nekem ehhez.
    Cathcart: Új századparancsnokra van szükségünk jóember.
    Korn: És maga az egyetlen őrnagy, százados, az egész vezérkarban.
    Őrnagy: De az Őrnagy a nevem, nem a rendfokozatom.
    Cathcart: Tökéletesen értem a dolgot. Mától fogva tekintse magát őrnagynak.
    Őrnagy: De uram, én azt sem tudom, mi fán terem a századparancsnokság.
    Cathcart: A haza mindnyájunktól áldozatot követel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük