Gálavacsora Hongkongban (és annak talán nem is szubjektív értelmezése)

Posted on Posted in Maholnap

A napokban arra gondoltam, éppen elegendő idő telt el november 7-e, az esemény óta – gyakorlatilag 1 hónap – hogy mégoly szubjektív értékelésem is ülepedjen, beérjen. Most már túl tudok lépni a kezdeti lelkesedésen, és bizonyára tárgyszerűbb leszek. Ebből kiindulva szeretnék az Olvasókkal néhány – talán többek számára érdeklődést kiváltó – gondolatot megosztani a magyar borokról, és azok viszonylagos külföldi sikeréről és sikertelenségéről. Mindenekelőtt kérem őket, hogy ne legyenek restek és vegyék a fáradtságot a fenti menüsor végig böngészésére – erősen biztatok rá mindenkit, megéri – hogy több fontos következtetést vonhassunk le. Igen, így többes számban, mert azt remélem, nem leszek egyedül a konzekvenciáimmal. Ugyanakkor örömmel venném az ellenvéleményeket, kételyeket is.

Természetesen toljuk félre az elsőként ilyenkor feltoluló irigységet. Ezzel, mint következtetéssel ne is számoljunk, és miután megszabadultunk attól a pszichológiai tehertől, amit a magyaroknál már szinte kötelező irigység (SI faktor) indukál, fordítsuk figyelmünket a lényegre.

Ezek után merem leírni a talán legfontosabb következtetést: valóban kiemelkedő magyar borok lettek házasítva azon a Gálavacsorán, 2015. november 7-én Hongkongban, a Dynasty étteremben, amelyet Ho Yuk Chi úr – 15 éve üzleti partnere a TIARA Csoportnak – adott magyar és kínai ügyfelei, barátai egy része számára.

Hongkong Gala Dinner 2015

A második fontos konklúzió, bár ezt már csak az angolul értők tanúsíthatják igazán, na meg akik otthonosan mozognak a távol-keleti konyhaművészetben, hogy a kínai ételek is nagyon átgondoltan lettek kiválasztva és a borokhoz társítva. Gasztronómiai szempontból nagyon izgalmas, kissé már a fúziósba hajló ételeket fogyaszthattunk. Vagyis nem egyszerűen az Európában és különösen Magyarországon megszokott „kínai kaját”, hanem az egyik ilyen szempontból legizgalmasabb kínai régió, a kantoni konyha ételeit kombinálva páratlan magyar borokkal.

 

A figyelmes olvasó joggal állapíthatja meg, hogy a sorrendiség, különösen, ha jól ismeri a felszolgált magyar borokat, nem igazán megfelelő, nem a borfogyasztó óvilág etikettjében megszokott sorrendet követi, hiszen szerepel például vörösbor a fehérek előtt, és a borok erősorrendje sem tökéletes. Ennek magyarázata a kínaiak miénktől eltérő étkezési kultúrájában rejlik, akik, – eléggé el nem ítélhető módon – vagy másfél milliárdan nem az „ortodox” európai rendet és trendet követik, hanem „unortodox” módon (már vagy 5000 éve!), saját felfogásuk szerint alakítják kulináris szokásaikat. Mindezekből az világlik ki, hogy van a világnak egy olyan, nem is kicsiny szelete, amelyik biztos, hogy nem alkalmazkodik hozzánk, és nem fogadja el a mi szokásainkat. Ezért a helyes következtetésünk az lehet, – tudom, talán szájbarágós, – ha ott sikereket akarunk elérni, nekünk kell alkalmazkodni az ő világukhoz, elfogadni elsőre mégoly faramucinak tűnő szokásaikat.

Mielőtt további következtetéseket vonnánk le, leírom, hogy a vacsora, az étel és ital párosítások és különösen azok harmóniája, és nemcsak azért mert potya pia és kaja volt, komoly elismerést vívott ki a jelenlévő, hozzáértő magyar borászok – igazán fiatal generáció, akik már nyelveket is beszélnek és sok táján jártak a világnak – és szakértők körében. Mindez újból megerősítette és érdemei szerint értékelte hongkongi partnerünk képességeit, aki személyesen vett részt a párosítások kigondolásában és egyeztetésében.

Önként adódhat ezek után az a gondolat, hogy az általunk, és sajnos csakis általunk felmagasztalt magyar borok piaci sikere, azok ismertsége nem kis mértékben akkor tud kialakulni és megerősödni, ha a világ egyes részein – alkalmazkodunk az egyes kultúrákhoz, különösen a célpiacaink konyhaművészetéhez, praktikusan, azok étel-ital fogyasztási szokásaihoz. Ne próbáljuk meg – gyakran nagyon szánalmas nyelvi tudással – boraink mégoly csodálatos és egyedi voltát ecsetelni, mert a kutyát nem érdekli. A célpiacaink gasztronómiai szakembereinek (mérvadó séfektől, sommelier-ken át a gasztrobloggerekig, stb.,) megkeresése, az ottani ételek és a mi boraink velük együtt történő összekóstolása, étkezési szokásaik feltérképezése, lehetőség szerint teljes kulináris kultúrájuk megismerése lenne a kezdet az úton, majd ezen ismeretanyag alapján elindítani azon magyar borok exportját és népszerűsítését, hosszú távon gondolkodva, következetesen és nem kapkodva, amelyek az előzetes közös tesztelések alapján sikerre tarthatnak számot.

Hadd jegyezzem meg, hogy mindez nem egetverő újdonság, nem az én fejemből frissen kipattant zseniális szikra (Sajnos!), hiszen számos hozzánk hasonló ország végzi ezt a munkát, figyelemre méltó sikerekkel. Elég Ausztria példáját kiemelni. A „labancokét”, akiknek borait a magyarok nagy része legjobb esetben lesajnálja. Mindez nagyon veszélyes és folyamatos önbecsapás, önhitegetés, a még el nem ért, ám mindig vindikált Bor Parnasszus (a tökély és halhatatlanság jelképe az ókori görögöknél) magasából. És hát ezzel alapvetően az baj, hogy az ilyen és egyéb hasonló magyar Parnasszusokról inkább előbb, mint utóbb kiderül, hogy az nem más, mint egy hatalmas méretű lócitrom.

Fentiekből, az én gondolkodásom szerint, még az is következik, hogy tilos lenne a borfogyasztás – a tömegfogyasztás – árversenyes területeire lépnünk, mert ott csak elvérezhetünk. Ámbár ismerve a magyar lelkületet, tudom, ez mindig jó ok arra, hogy utána nyalogathassuk sebeinket és ráfogjuk a világra, annak szereplőire („a szemét, a rohadt ………”, és ide mindenki vérmérséklete és meggyőződése szerint azt helyettesít be, amit, és akit akar) és általában világméretű praktikáikra a kudarcainkat. Jóllehet a hiba az esetek döntő többségében a mi elégtelen felkészülésünkben és felkészültségünkben van. Pedig a hongkongi példa jól illusztrálja, hogy a sajnos mégoly szerény eredményeket is csak nagyon alapos és tudatos felkészültséggel és sok munkával lehet elérni. Persze az nem baj, ha a szerencse ránk kacsint. De ilyenkor is igaz, amit Pasteur-nek tulajdonítanak, ezért álljon végezetül itt szabad fordításban: „Csak a felkészült elmékre mosolyog rá a szerencse.”

Hongkong 2

 

AB

 

 

 

 

One thought on “Gálavacsora Hongkongban (és annak talán nem is szubjektív értelmezése)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük