Egy kontinenstorna margójára

Posted on Posted in Bőr-Golyó

Hol is kezdjem…

Bizonyítottunk! Ezek a srácok 2 hét alatt bebizonyították egész Európának, hogy nem szabad Magyarországot elfelejteni. Visszahelyeztek minket Európa focitérképére. Tették mindezt úgy, hogy senki nem várt tőlük, még csak csoportkörből továbbjutást sem. Erre jött az első mérkőzésünk, ahol a jóval esélyesebbnek tartott Ausztriát legyőztük 2-0-ra. Fociztak. Semmi szerencse nem volt abban a győzelemben (kivéve talán Alaba kapufáját ott az első pillanatokban, de ennyi kell is). Egy olyan magyar csapat lépett pályára, amilyet én még életemben nem láttam. Kimentek, és elhitték, hogy itt nyerhetnek, mert tudnak focizni. Valaki elhitette végre velük, hogy tudnak focizni. Bernd Storck elhitette velük, hogy nem kell csilliárd eurókért

Szalai gólja Ausztria ellen
Szalai gólja Ausztria ellen (forrás: origo.hu)

váltogatni a csapatokat Európa top színterein ahhoz, hogy ki tudjon állni egy ember a gyepre, és legyőzze ellenfelét, legyen az akárki. Kleinheisler és Szalai mesteri összjátékát követően klasszikus befejező csatári mozdulattal gurított Szalai Ádám a hálóba. Az angol tévé szakértői Messi és Suárez megmozdulásaihoz hasonlították az első magyar gólt. Az érzés, amit kiváltott az emberekből, az leírhatatlan. Évtizedek sikertelenségéből fakadó szenvedés tűnt el egy pillanat alatt, és helyét a felhőtlen boldogság vette át.  A magyar szurkolók félelmetes ünneplésbe kezdtek. Nem csak Bordeaux városában, hanem a világ összes pontján. Budapest utcáin megállt az élet. Mindenki a csapatot éltette.

 

A következő gólnál bennem még élt a jól megszokott magyar pesszimizmus. Szegény Stieber, gondoltam magamban, óriási helyzetben van, el fogja izgulni. De ami azután következett, az minden fentebb említett szavamat igazolja. Világsztárokat megszégyenítő higgadtsággal és precizitással pöccintette a kimozduló kapus felett a labdát a hálóba a fiatal szélső. A kommentátor hangja is elcsuklott hirtelen. A körülöttem lévő emberek könnyeikkel küszködtek. Örömkönnyeikkel. Én is. Nem hittem el, amit láttam. Ezek a fiúk TÉNYLEG tudnak focizni. És ezek szerint akkor is tudtak, amikor nem Storck, vagy éppen Dárdai ült a kispadon. Nem az ő tudásukkal volt baj. A probléma annál sokkal mélyebben gyökerezett. De kit érdekel ez most? Itt vagyunk, nyertünk és kész!

Egy ilyen kezdés után pedig természetesen mindenki elkezdett álmodozni. Most akkor tényleg továbbjuthatunk a csoportkörből? Miért ne? A csoport két esélyese közül egyet legyőztünk, miért ne nyerhetnénk ezek után Izland ellen? Az ellen az Izland ellen, amely egyébként szintén bravúros eredménnyel kezdte meg szereplését a kontinenstornán. 1-1-es döntetlent játszott a világsztárokkal teletűzdelt portugál nemzeti 11 ellen. Nem játszottak nyíltan, viszont fegyelmezett védekezésüknek, és a portugálok siralmas helyzetkihasználásának köszönhetően megszületett a döntetlen. Így az első meccs után 4 nappal két, sikertől feltüzelt „kis” csapat találkozott.

Izland ellenünk sem vállalta fel a nyílt támadó játékot, bár az első félidőben többször is eljutottak Király Gabi kapujáig, mégis csak egy büntetőből tudtak betalálni. Az a tizenegyes. Amit senki az égvilágon nem értett, hogy mire fújta be az orosz játékvezető. Minden játékos és szurkoló dühöngött, és próbálta meggyőzni a sporit, hogy nem úgy volt az. De természetesen a bíró nem változtatott döntésén, Sigurdsson pedig higgadtan értékesítette az ajándék büntetőt. Ami viszont a második félidőben zajlott, még ha csak egy öngóllal is tudtunk egyenlíteni a végén, az maga volt a csoda. Gyakorlatilag az egész második félidőben egykapuztunk. Igazi labdatartós, labdajáratós „tiki-taka” focit játszottak 45 percen keresztül a fiaink, és erre a tényre külön büszkének kell lennünk. A befejezéseink hagytak kívánnivalót maguk után, de a mezőnyjátékunk félelmetesen jó volt. A szurkolókban, itthon és külföldön pedig megint nem kellett csalódni. Ezt a döntetlent is győzelemként ünnepelték. És tulajdonképpen szinte győzelem is volt. Mivel a portugáloknak egy 0-0-s döntetlent sikerült csak játszaniuk az osztrákokkal, ezért az utolsó fordulóban egyetlen olyan eredmény születhetett volna a kilencből, amivel nem lett volna 100% a nyolcaddöntős szereplés.

Mire eljutottunk az „F” jelű csoport utolsó fordulójához, a többi csoport végeredményeinek köszönhetően, Magyarország válogatottja már biztos továbbjutóként futhatott ki a gyepre a portugálok ellen. Itt már azzal sakkozhattunk, hogy milyen ellenfelet kapunk a legjobb 16 között. A mieink tehát különösebb nyomás nélkül léphettek pályára, ellenben a portugáloknak, két döntetlent követően, úgy kellett a pont, mint egy falat kenyér. Látszott is rajtuk, idegesen kezdtek. Idegesen, de agresszívan is. Ám akkor eljött a 19. perc, és egy szöglet után kipattant labdát, nagyjából a 16-os vonalától, Gera Zoli varázslatosan tekerte ballal, kapásból a hosszú alsóba. Ezt a gólt később az egész csoportkör legszebb góljának választották. Emlékszem, úgy fordultam oda a gólnál egy jó barátomhoz, hogy Az bent van, b.szdmeg! Pár másodperces fáziskéséssel reagált a söröző közönsége. Senki nem hitte el elsőre, hogy az bement. Akkor kezdett tudatosulni, amikor a tévében az ünneplő Geráékat mutatták, hogy akkor ez bizony gól volt. Sajnos azonban a portugálok még az első félidőben ki tudtak egyenlíteni, egy csodálatos kiugratást követően Nani tekert erőből

Gera lövése Portugália ellen (forrás: index.hu)
Gera lövése Portugália ellen (forrás: index.hu)

a rövid alsóba, ballal. Király Gabi ezt már nem érhette el. A félidőt követően, szinte azonnal szabadrúgáshoz jutottunk a portugál kapu előtt. A szög ideális volt Dzsudzsáknak, aki egy kis segítséggel a sorfaltól, de betekerte, extázisba küldve ezzel az összes magyart. Másodszorra is megszereztük a vezetést. A portugál válogatott ellen. Iszonyatos teljesítmény. Ám erre is tudtak válaszolni az ibériaiak, és egy szélről belőtt, egyébként pontatlan labdát, Cristiano Ronaldo helyezte sarokkal a hálóba. Pazar mozdulat volt, ilyenekre csak a legnagyobbak képesek. Versenyeztek is később Gerával a legszebb találatért. Nem sokkal később, szinte ugyanonnan, mint a második gólnál, megint szabadrúgáshoz jutottunk. Természetesen ismét Dzsudzsák állt a labda mögé. Ez a lövése viszont most lepattant a falról, de egy szép visszahúzós cselt követően, és egy újabb portugál játékoson megpattanásnak köszönhetően, ismét Rui Patrício kapujában kötött ki a labda. Hihetetlen! 3. gólját szerezte csapatunk a portugálok ellen. Kétszer kiegyenlítettek, de a fiúk harmadszorra is megszerezték a vezetést. Ez már bizony futball a javából. Az egész EB-n nem láttunk még ehhez hasonlóan jó és izgalmas mérkőzést. Sajnos Ronaldo az Európa Bajnokságon eddigi legjobb formáját mutatta ellenünk, sikerült még egy gólt ezúttal fejjel a kapunkba juttatnia, néhány perccel a harmadik gólunk után. De ezzel a végeredmény is beállt, 3-3. Mivel a másik mérkőzésen Izland 2-1-re győzte le Ausztria válogatottját, ezért Magyarország ezzel csoportelsőként jutott tovább. 44 év szünet után, az esélytelenek nyugalmával kiállva csoportelsőként.

Nem tudom szavakkal leírni az érzést, szerintem senki nem tudná. Az addigra már ikonikussá vált Soho Party nóta szólt egész éjjel az országban, a Ria! Ria! Hungária! és az Allé! Allé! mellé. Egy egész nemzet ünnepelt. Még az este folyamán az is kiderült, hogy a legjobb 16 között Belgiummal nézhetünk farkasszemet. Egy olyan világsztárokkal felálló együttes ellen játszhatunk, ahol a Bajnokok Ligája döntőjében gólt szerző támadó, Yannick Carrasco csak a cserepadon tud helyet foglalni. Na, ez kihívás lesz! gondoltam magamban. Az egész ország futball lázban égett. Úgy várták a június 26-át, mint a Messiás eljövetelét.

Sajnos hiába. Bár a mérkőzés előtt mindenki fejében az járt, hogy igazából miért

ne tudnánk megfogni a belgákat. Ha ugyanazt a játékot tudjuk produkálni, mint a csoportkörben, akkor miért ne. Ugyan egy korai Alderweield fejessel megszerezték a vezetést, nem volt egyértelműen övék a meccs. A mezőnyben alkalmanként sima fölényben játszottunk, helyzeteket dolgoztunk ki, csak a befejezésekbe csúszott hiba. A belgáknak is rengeteg veszélyes helyzetük volt. De Bruyne-nek volt egy, körülbelül 16-18 méterről elvégzett csodálatos szabadrúgása, amit Király Gabi bravúrral tudott csak felsőlécre tolni. Később kiderült, el is tört az ujja. De őt ez nem állíthatta meg, végig védett, és az EB legtöbb védését mutatta be egy meccsen. Sajnos a mérkőzés utolsó harmadára nagyon elfáradtunk, és a technikailag iszonyatosan fejlett, gyors, precíz passzokkal operáló ellenfél ezt kihasználva berámolt még nekünk 3 gólt, ezzel beállítva a 4-0-s végeredményt. De ez a fiainkat nem zavarta, még 4-0-nál is mentek, hogy legalább egy gólt összeszedjünk. Nem sikerült. Ez pedig a szurkolókat nem érdekelte. A meccs lefújása után nem a nyavalygás meg a mindenkit szidás kezdődött el, hanem az éltetés. 4-0-ra kikaptunk, de a szurkolók győztesként ünnepelték a csapatot a stadionban és itthon egyaránt.

 

Igazából nyertünk is. Európa legjobb 16 csapata közé jutottunk, és a végső győzelemre is magasan esélyes belga válogatott ellen búcsúztunk. Ezen semmi, de semmi szégyellni való nincsen. Sőt! Büszkéknek kell lennünk ezekre az emberekre. Amit véghezvittek, az felér egy csodával. És nem csak itthon nyerték el mindenki szívét és elismerését. Egész Európa és a fél világ minket csodált 2 hétig. Király Gábor és a mackónadrágja az egész futballvilágban ikonná vált, Gera Zoli gólját még évekig emlegetni fogják, Kleinheisler küzdőszellemével több nagyobb klub figyelmét is felkeltette, nem kevésbé Nagy Ádám, a mindössze 21 éves középpályás, akit fél Európa körberajong, és a magyar foci egyik legnagyobb ígéretének tartják.  A torna során felfigyelt a világ a magyar tehetségekre, és ez az egész magyar focinak hatalmas előrelépést hozhat.

Nagy Ádám védekezik Eden Hazard ellen (forrás: origo.hu)
Nagy Ádám védekezik Eden Hazard ellen (forrás: origo.hu)

Most pedig pihenünk egy kicsit, de nem túl sokat. Válogatottunk ugyanis szeptember 6-án megkezdi világbajnoki selejtező mérkőzéseit, idegenben, a Feröer-szigetek ellen. Reméljük két év múlva újabb nagy tornán mutathatjuk meg a világnak, hogy nem szabad minket félvállról venni…

-Bálint-

2 thoughts on “Egy kontinenstorna margójára

  1. A svájci és Feröer-szigeteki válogatottakkal szembeni kudarc viszont egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar foci ugyanannyit ér, mint a magyar kormány. Egy nagy rakás sz@rt! Pofázásból már világbajnok mindegyik, amiért fizetik őket, abból viszont ott vannak, ahol Galvani mester kísérleti állatának a lábai összeérnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.