Divat a szocializmusban – „In memoriam Ökrös Zsuzsa” – Kalandozás a múltban

Posted on Posted in Archív, Trendelő

Ökrös Zsuzsa (1931–2005), ismert és elismert divattervező hagyatékát lánya a múzeumnak ajándékozta. Ez az anyag jelentette a mostani kiállítás kiindulópontját.

  okroszuzsa.jpgA látogató egyszerűen belecsöppen a második világháború és a rendszerváltás közti időszakba. A vetítőteremben akkori filmhíradórészletek idézik fel a korszak eseményeit, hangulatát. A kiállítótérben harminc ruha, több mint száz kiegészítő – kalapok, kendők, lábbelik, táskák, kesztyűk, harisnyák, bizsuk –, valamint közel kétszázötven dokumentum – fotók, rajzok, plakátok, meghívók, divatlapok, katalógusok – eleveníti fel a látogatók számára a mintegy félszáz esztendő divatját…

Az államosítások kora

A háború után, 1948–49 folyamán államosították a textilgyárakat, a szabócégeket, a divatszalonokat, s tulajdonképpen magát a divatot is. A konfekcióipart két központ: az OKISZ Labor és a Ruhaipari Tervező Vállalat, később pedig a Magyar Divat Intézet (MDI) látta el tervekkel.

Ez utóbbit 1951-ben alapították, az intézmény volt az államosított ruházati ipar fellegvára. 1952-től az MDI minden évben részt vett a KGST-országok ruházati iparának seregszemléjén, ahol hasznos és kevésbé használható együttműködési lehetőségek adódtak. A vállalat ’60-tól Divatirány címmel albumot adott ki. A kiadványban a tervezőosztály munkatársai tájékoztatást adtak a szezon divatszíneiről, anyagairól, szabásvonalairól az ipar és a kereskedelem szakemberei számára.

Szervezett divat

divattrend68.jpg

1974-től ezek a kiadványok, az ún. trendtájékoztatók már nemzetközi információk, hazai felmérések alapján, igen tudatosan készültek. Évente kétszer volt trendbemutató a szakma részére, valamint évente két alkalommal reprezentatív divatbemutatót is rendezéstek a Duna Hotel Intercontinentalban.

A Budapesti Nemzetközi Vásáron is rendszeresen zajlottak divatbemutatók. „Mint a Divat Intézet cipőtervezője, én is részt vettem a trendek kialakításában. Komolyan vettük a munkánkat. Felelősségteljes, egyben jó érzés is volt, hogy »mi irányítjuk az ország divatját«.”

Munkászubbony és lódenkabát

  lodenkabat.jpgDe ne szaladjunk ennyire előre az időben! Nézzük, mi is volt a helyzet közvetlenül a háború után. A munkászubbony és a traktorosruha egy ideig még elviselhető volt, de már az 50-es évek második felében előtérbe került a dolgozó nők csinos öltözködése. Az állami intézmények látványos divatbemutatókkal igazolták, hogy a magyar nő bárkivel felveszi a versenyt.

Pedig kurrens holmikhoz csak a feketepiacon, illetve külföldi rokonoktól, ismerősöktől érkezett csomagokból juthattak a „nyugati divat befolyása” alá került nők… Sokan otthon varrták meg ruháikat, divatlapok modelljei alapján. Szerencsére divatos ruhaanyagokat – némi utánajárással – a jobb belvárosi üzletekben már lehetett kapni.

„Sokszor eszembe jutnak édesanyám 50-es, 60-as évekbeli divatos ruhái, melyeket nagymamám varrt. Édesanyám barátnője Olaszországból hozta a szabásmintákat is tartalmazó divatlapokat. Emlékszem arra is, hogy édesanyám kalap nélkül ritkán ment el otthonról, és mindig használt rúzst. Sőt, bizonyos alkalmakkor divatos kesztyűt is viselt. A kiállításon is látható ilyen kesztyű és kalap. Csak ámultam, hogy ilyen elzártságban is jól öltözöttek és divatosak voltak a magyar nők.”

A férfiakról se feledkezzünk el, az 50-es évek jellegzetes ruhadarabja volt a lódenkabát és a micisapka. Az egyik vitrinben láthattuk azt a bizonyos szkájkalapot, amelynek viselőiről terjedhetett el, hogy óvakodjunk a kalapban vezetőktől. Lehet, hogy van ebben valami igazság?!

A lázadás évei

caola50.jpgA kiállítás számomra felidézte fiatalságomat, a 60-as, 70-es éveket, „a lázadás korát”. Korosztályom beleszületett a szocializmusba, így valamilyen szinten elfogadta, avagy nagyon nehezen megváltoztathatónak látta az akkori körülményeket. Í

gy csak bizonyos területeken volt lehetséges a lázadás. Ilyen terület volt az öltözködés és a zene világa. Nekünk elég volt egy farmernadrág, persze, márkásnak kellett lennie. Nagyon nehéz volt divatos, márkás farmert szerezni, hiszen ilyen a hazai üzletekben nem volt kapható, ezt csak külföldről lehetett beszerezni. Ha valaki „nyugati” ruhát hordott, az már menőnek számított.

Érzékenyen érintett a kiállítás abból a szempontból is, hogy viszontláthattam volt kolléganőimet a fotókon és a filmeken, valamint rajzaikat és az általuk készített – már rég elfeledett – öltözékeket. Jól ismertem Ökrös Zsuzsát, Lendvay Ilonát, Nádor Verát – sajnos, már nincsenek köztünk. Lendvay Ilona 1991-ben készült Kodály–Bartók kollekciójából láthatók modellek a kiállításon.

1961–1975 között Pesti Divat címmel a Magyar Divat Intézet, Nádor Vera szerkesztésében adott ki új divatlapot, ami már tényleg követte a divatot. A bemutatott modelleket a vállalat tervezői készítették, illetve nemzetközi hírügynökségektől vették át. Ismerős arcok néztek rám a divatlapok oldalairól is, a korszak ismert modelljei.

Miniszoknya és zsákruha

  miniszoknya.jpg

A 60-as évek végétől a saját tervezővel dolgozó ruhagyárak kollekciói határozták meg az utcaképet. Ekkor jelent meg a sok vitát kiváltó miniszoknya és az egyenes szabású zsákruha.

A tömegkonfekciót árusító áruházak mellett az áttörést a Luxus Áruház megnyitása jelentette, ahol már „nyugati” holmikat is forgalmaztak. Emlékszem a 70-es években megjelenő Módi Butikokra és az S Modell hálózatra, valamint a kisebb, maszek üzletekre, ahol külföldi minta alapján varrt ruhákat árusítottak. A 70-es, 80-as években, aki tehette, a Burdából kivett szabásminták alapján készítette el ruháit. Ma már hihetetlen, hogy milyen egyeduralkodó volt ez a lap, amit kizárólag külföldről lehetett beszerezni. Nekünk szerencsére ez nem volt gond, hiszen a Magyar Divat Intézetbe jártak külföldi lapok. Így én is a Burdából varrtam.

Áruházak kora

1976-ban egymás után épült fel két korszerű, nagy áruházunk, a budai Skála, majd az óbudai Flórián Üzletközpont. 1984-ben nyitotta meg kapuit a főváros akkori legnagyobb áruháza, a Skála Metró. A kor meghatározó cége volt a Hungarotex, mely a külföldi utakat, divatbemutatókat, valamint a hazai gyárak bérmunka-partnereit szervezte. 1985-ben, Kijevben én is részt vettem egy divatbemutató rendezésében. Döbbenten láttam, hogy tőlünk keletre is van élet. Szép és jól öltözött nők sétáltak az utcákon, az üzletekben gyönyörű anyagokat lehetett kapni. Valószínű, hogy mi is úgy voltunk a Szovjetunióban élőkkel, mint a nyugatiak velünk. Nyugatról érkezők gyakran kérdezték tőlem, hogyan lehet az, hogy a magyar nők ilyen divatosak, ápoltak?

A divat krémje

  rotschild70.jpgA kiválasztottak öltözködését két szalon határozta meg. Az egyik a Rotschild Klára vezetésével működő Különlegességi Női Ruhaszalon (később Clara Szalon), a másik a Fővárosi Tanács Mértékutáni Szabóságának Divatszalonja volt.

Rotschild Kára valutáért árulta ruháit a Magyarországra látogató külföldieknek, diplomatáknak. A sikeres szalon a pártvezetés asszonyainak reprezentációját szolgálta.

Itt varratott magának Tito felesége, valamint természetesen Kádár Jánosné és Münnich Ferencné is. Kádár Jánosné egyik kiskosztümje, kígyóbőr cipője és táskája látható a kiállításon. Ismertebb színésznők – Psota Irén, Házi Erzsébet, sőt, Gábor Zsazsa is – itt készíttették ruháikat. Rotschild Klára halála után a szalon irányítását Nádor Vera vette át.

A mai fiataloknak már minden természetes, ami nekünk még nem volt az. Nemcsak a világ változott nagyot, hanem a technika is soha nem látott gyorsasággal fejlődött. Az internet segítségével – kis hozzáértéssel – könnyedén értesülhetünk a legújabb divatirányzatokról, megnézhetjük világhírű tervezők modelljeit. Vágyainknak már csak a pénztárca szabhat határt, hiszen bárhova eljuthatunk, bármit beszerezhetünk. Mi, a korszak tervezői nosztalgiával gondolunk az elmúlt évekre, arra, hogy az adott körülmények között megtettünk mindent, hogy a magyar nők is jól érezzék magukat a bőrükben.

Pirityi Éva, a Magyar Divat Intézet volt tervezője, divatiskolai tanár, színszakértő

Fotók: kiállítás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük