Bizalom, stílus

Posted on Posted in Trendelő

Coco Chanel szerint a divatnak a gondolatainkhoz van a legtöbb köze. Félretéve a divat és minőség párbaját, mellőzve a „mi illiket”, fontos alapkérdés, hogy valójában milyennek szeretnénk látszani, mivé szeretnénk válni és mi akadályozhat minket ebben – egyelőre. Mi a stílusosság alapja az esztétikai profizmuson túl?

Werle Mariann személyi stylisttal beszélgettünk.

Mivel foglalkozik egy személyi stylist és shopper?

Azok a vendégek, ügyfelek, akik esetleg időhiányban szenvednek, vagy szimplán diszkréten kívánnak a stílusukkal foglalkozni, igénybe vehetik a személyi stylist segítségét, aki egy kiadós beszélgetést követően felméri az igényeket, az ügyfélnek időt spórolva végigjárja az üzleteket, majd az ügyféllel ellátogat a kiválasztott boltokba, és a javasolt darabokat az ügyfél felpróbálja. Együtt megvitatják, az ügyfél miben érzi jól magát, miben kevésbé, mivel szemben van averziója és miért. Összeállítanak egy alapdarabokból álló ruhatárat. Igény szerint a stylist megadott keretre vásárol is. Ez utóbbit elsősorban az elfoglalt üzletemberek veszik igénybe és ez erős bizalom függvénye is.

Nehéz terepre tévedhet, aki olyan férfit öltöztet, akinek napi szinten fontos, akár mások sorsát befolyásoló döntéseket kell hoznia. Öltözéket tekintve Ön szerint milyen az igazi férfi? Mik a személyes tulajdonságai?

A férfi nagybetűs Férfi. Férfias, jól öltözött, összhangban van a külseje a gondolataival, az öltözékéből le lehet mérni, milyen belső tulajdonságai lehetnek, mert azokat a (maga)viselete ténylegesen tükrözi. Még ha kevésbé is ismerem, jól érzem magam a társaságában, mert a külső megjelenését meg tudja tölteni pozitív személyes tartalommal. Hiszem, hogy a külső megfog, a belső megtart.

A hazai utcakép vegyes képet fest. Mi a véleménye a magyar férfiak viseletéről?

Néha bizony kiábrándító, hiszen a legtöbb férfinek nincs ízlése, vagy nincs olyan a környezetében, aki tudná segíteni, esetleg nem kér segítséget, pedig lenne kitől – a legrosszabb esetben pedig igénye sincs arra, hogy ízlésesen öltözzön. Sokszor nagy úr a kényelem, és emiatt fordulhat elő, hogy öltönyhöz kalandszandál társul. Véleményem szerint itthon fejlődőképes az öltözködés, de azért még sokszor lerí egy férfiről, ha külföldi, vagy hosszabb időt töltött külföldön, mert láthatóan makulátlan ízléssel válogatja össze a ruhadarabokat.

Mi a teendő akkor, ha valakiben van hajlandóság, mégis rosszul azonosítja a személyiségéhez illő stílust?

Ilyenkor érdemes külső segítséget kérni olyan személytől, akinek megbízunk az ízlésében. Azt hiszem, elsősorban az számít, hogy a segítőnkbe fektetett bizalom által – idővel – biztonsággal mozogjunk egy olyan közegben, amelyben egyébként kényelmetlenül éreztük magunkat. Mert mi is a bizalom? Hagyni magam vezetni a másik által, mert biztos vagyok benne, hogy jót akar nekem, és mindezt azért teszi, hogy én jobban érezzem magam, sikeresebb legyek, nőjön az önbizalmam, ezáltal jól érezzem magam. Ez idővel kamatozik, hiszen a kialakult harmonikus megjelenés előidézheti másokban is a bizalmat. Viszont azt, amit közvetítek, saját magamnak kell megszolgálni, hiszen előfordulhat az is, hogy többnek látszom, mint ami vagyok. Ez disszonáns, mert az öltözék ebben az esetben csak szerep és ez ki is derül mások számára. Probléma lehet még, hogy nem tudjuk viselni a ruhákat, amelyek bizonyos viselkedési formulákat megkövetelnek.

A stíluskeresés egy tanulási folyamat és csak másodsorban szól a textúrákról, szabásról vagy színekről.

Mi a legfontosabb a stylist és megbízó kapcsolatában?
Úgy ne adjunk tanácsot, hogy nem látjuk a befogadásra a hajlandóságot. Beszélgetni kell, amelyből ez azonnal ki is derül. Kérdés továbbá, hogy a megbízó kivé szeretne válni, és ebben mi akadályozza. Legtöbbször a válasz az, hogy a pénz, idő, energia, de később kiderül, hogy például egy elnyomó családtag, szülő, főnök vagy önmaga, pl. a neveltetése korlátozza, az, hogy mit hozott otthonról. Előfordul, hogy egy öltözködése által önmagára találó férfi ráébred arra, hogy már mások az igényei, többet vár magától és esetleg a kapcsolataitól. Ugyanakkor egy megújuló, önmagára találó fél inspirálóan hathat a partner számára, hogy ő is a legjobbat hozza ki magából.

Sok váratlan dologgal szembesülhetünk egy változás során…

De legalább önmagunknak ne hazudjunk. Csapda lehet továbbá az is, hogy a megbízó olyanná szeretne válni, amely nagyon messze van az aktuális személyiségétől, még be kell járnia azt az utat, aminek a céljáért áhítozik, ezen pedig egyelőre az öltözék sem fog segíteni.

Milyen más csapdák fordulhatnak még elő?

Ismerek olyan hölgyet, aki tisztában van az adottságaival, mégsem él velük, mert a gyermekkori tragédiái miatt rejtőzködik. Ajánlhatom én a megfelelő darabokat számára, ő mégis szeretne a csigaházában maradni, mert ott érzi magát biztonságban. Gyakran nem is arra van szükség, hogy stílusjavaslatokkal éljünk, hanem hogy csendben maradjunk. Mert előfordulhat, hogy tanúja leszünk annak, hogy az ügyfél akaratlanul szembesül azokkal a valós okokkal, amelyek miatt mostanáig nem találta a saját stílusát. Segít az empátia, a szeretetteljes figyelem. Természetesen nem a stylist dolga feloldani a traumákat. A másik jelenség a túlzott kompenzáció. Néha azért kiabálnak az emberek, hogy végre valaki figyeljen oda rájuk. Valaki ezt öltözékkel jelzi. A sajátként felfedezett stílus, a jól öltözöttség felszabadulttá tud tenni, képes min

denféle személyes benső vagy külső elnyomásból kiszabadítani.

Ehhez általában a megbízó partnerének is lehet egy – két szava.

Amennyiben egy férfinek van arra igénye, hogy a felesége segítse az öltözködését, és tegyük fel, a feleségnek jó ízlése is van, előfordul, hogy nincs ideje, hogy segítséget nyújtson a darabok kiválasztásában, de az alapvető hatékony kommunikáció is hiányozhat az időn és energián kívül. Ez a jobbik eset. Kellemetlenebb, ha a férfiakat szándékoltan hagyják stílustalanságban, hogy ne legyen mások számára vonzó. Él az az elv, hogy a férj külleme nem a férjet minősíti, hanem a feleséget. A legtöbb sikeres férfi mögött egy nő áll, ez különösen a felsővezetőknél igaz, és ezt magam is tapasztalom.  És itt ismét visszatér a bizalom témaköre: ha én bízom a férjemben és a bizalom alapja a szeretet is lehet, akkor én nem félek attól, hogy a férjem a bizalommal visszaél, hanem büszke vagyok arra, hogy stílusos, hogy mások számára is jól néz ki. Amennyiben feleségként vagy férjként tudom magamról, hogy nem fogom tudni segíteni, akkor még mindig kérhetem más segítségét. Ez pedig erős jellemre vall.

Mi a titka annak, hogy elfogadják a véleményét?

Nem arra kell fókuszálni, ami nem jó, hanem arra, ami előnyös. Úgy gondolom, hogy a szép szó vaskapukat nyit, és szeretetteljes hozzáállással minden olyan darab, amelytől esetleg egy ügyfél idegenkedhet, idővel szerves része lehet egy adott stílusnak. Természetesen semmi sem kötelező, minőségi párbeszéd nélkül viszont nincs értelme belefogni.

Mit tanácsol azoknak, akik nem találják a stílusukat?

Nem butikot, nem is plázát javaslok, inkább idézek egy klasszikustól. Coco Chanel mondta: „Elképesztő, mennyi gondjától megszabadul az ember, ha úgy dönt, mostantól nem valami lesz, hanem valaki.” Mégis, kivé szeretne válni? Az „önmagam” szó nem elég, ruházza fel élő, valós tulajdonságokkal. Csak ezután következik az öltözék, stílus.

                                                                   ********************************

Werle Mariann

személyi stylist & shopper, feleség, egy nagylány édesanyja, a divat és a gasztronómia szerelmese

kedvenc szín: fekete és fehér

kedvenc ruhadarab: általában farmer, egyébként alkalomhoz illő

kedvenc hely: ahol nyugalom van

ikon, ha van: Coco Chanel

kedvenc virág: mezei virágok, rózsa

kedvenc étel és ital: minden, ami finom; szénsavmentes ásványvíz

amitől mindig békére lel: családom

ami nélkül elveszik: holdnaptáram

    (elérhetőség a szerkesztőségben)

 

 

2 thoughts on “Bizalom, stílus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.