Bébel = Quatre-vingts

Posted on Posted in Kép-Szöveg-Kotta

A cím a mindenhol (legtöbbször már a spájzban) ott ólálkodó ellenség megtévesztésére szolgál. Valójában Jean-Paul Belmondoról van szó, aki 2013. április 9-én ünnepli születésnapját. Legyünk méltók az ünnepelthez – „Les jours s’en vont je demeure” – és emlékezzünk rá a hozzá illő, bájosan darabos és darabosan bájos módon.

Amikor ma korán reggel szörföltem a neten és megláttam a hírt, nosztalgikus emlékek, képek rohantak meg. Gyermekkoriak, tinédzserkoriak, és szánom-bánom, de még későbbi korokból is érkeztek. Mert a „Kellemes húsvéti ünnepeket!” ma is az egyik kedvenc filmem. És a „Javíthatatlan” is, csakúgy, mint a „Szabadlábon Velencében” vagy a „Betörés”, vagy a „Nagy zsákmány”,  vagy a „Profi” vagy a „Kifulladásig” vagy az „Ászok ásza” vagy a „Borsalino” vagy a ….., hosszan tudnám még sorolni. Szöget is ütött a fejembe a gondolat, tudnék-e hasonló sort egy mai celeb színész filmjeiből. Aligha. Lehet, hogy Bébel filmjei nem pörögn(t)ek úgy, mint az „ámerikai” akcióvígjátékok, de emberközeliek voltak. Az ott megtörténtek, akár velünk is megtörténhettek volna. Leszámítva azt, hogy a 1970-es és 80-as évek Franciaországát mi majd talán 2070, 2080 környékén ér(het)jük el. Tehát időben és térben tág kifutása lesz a Belmondo nosztalgiának

A szocializmus utolsó és már gyengédebb rúgásainak idején, meg persze már előbb is, a külföldi filmek magyarországi vetítését eldöntő korifeusok valahogy könnyebben átengedték az öreg Európából származó filmeket. Különösen igaz volt az a francia és olasz filmekre, bár azok esetében is csak meghatározott irányú alkotásokra. (Nem beszélve a baráti Szovjetunióban készített, az élet küzdelmes mindennapjait hűen ábrázoló remekekről.) Mert a „zamerikai” filmek mindenféle veszélyeket hordoztak magukban. Az azokban látható világ, bár gyakran mesterkéltnek éreztük, még távolabbi jövőképként merülhettek csak fel előttünk. És ez a pangás időszakában különösen vergődő cucilista embertípust erőteljesen megzavarta volna a mindennapi küzdésben.

Persze Bébel, ahogy a franciák nevezik sem csak a magas művészetek oltárán áldozott, jóllehet azt kevesen tudják róla, hogy filmsikerei után és mellett szívesen és kiemelkedően jó játszott színpadon. Sok filmje emlékezetes, nemcsak a színészi játék, de a rendezés és a filmzene csodálatos ötvözete miatt. Szerencséje, bár a szerencse csak a felkészülteket pártfogolja, hogy egy olyan korszakban játszott, amikor különös, korábban nem ismert egységbe ötvöződött a rendező – forgatókönyvíró – zeneszerző – színész – színésznő munkája. Nem utolsó sorban azért, mert az előbb felsorolt „szakmákból” soha nem látott tehetségek dolgoztak akkor a francia filmművészetben. Mint Bébel, akiről el se lehet hinni, hogy már 80 éves.

AB

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük