Ágyban, párnák között

05 jan, 2012

Jó, nem a legjobb bevezető mondat. Valóban izgulni kell a befektetések, a folyószámlákon tárolt, kvázi virtuális pénzek, az állampapírban tárolt vagyonkák eltűnése miatt? Ember legyen a talpán, aki erre a kérdésre korrekt választ képes adni.

Valami jön, az biztos, és akár így, akár úgy, kevéssé lesz pozitív hatással a hétköznapi megélhetésünkre. (hétköznapi = tej, kenyér, zokni, sampon…). Mert mi lesz, ha barátkozik velünk az IMF? Hosszútávon növekedés, az is lehet, hogy a következő iskolakezdésre már csak 318 Ft lesz egy euró. Ezekhez persze ugyanúgy kapcsolódnak majd a megszorításnak nem nevezett, nyilvánosan komoly országmentő folyamatnak titulált pontok, hiszen az IMF ugyanúgy garanciát kér a működtetésre.

Mi történik, ha nem barátkozik velünk az IMF? Semmi extra. Marad a fenti tematika – kivéve a valóságban. A valóságban mind be leszünk zárva egy olyan villába, ahol nincsen időkérési lehetőség, nincsen “majd valaki megcsinálja”, nincsen “ma te lapátolod a szemetet”. A mi való világunkban – ha szerencsénk lesz – egészségtudatos táplálkozás, és biotisztálkodás jön: vizes zsemle, vizezett tej, semmi kávé, úgyis ártalmas, zoknit lehet stoppolni (egy számmal megnöveszteni mondjuk nem, de akkor majd kettőből varrunk egyet), sampon helyett tiszta víz, de mindegy is, hiszen úgysem lesz zselénk, lakkunk, ki mit használ… amíg tudunk vízdíjat fizetni.

Nagymamáink is túlélték, nem is egyszer az ínséges időket, már az én időmben is volt kemény időszak, bár akkor gyerekfejjel csak annyit értettem, hogy nincs párizsi, a világgazdasági összefüggéseket nem nagyon.

Tegnap felszisszentem a gyerekek előtt a 322 forintos eurót hallgatva. Mivel érdeklődő és egészen logikus gyerekekről van szó, próbáltam egyszerűen elmagyarázni, miért olyan nagy a gond azzal, hogy mennyit ér egy forint. Sajtburger példát hoztam, mert egyrészt elég régen jutottunk el sajtburgerezni, másrészt azt valahogy megfoghatóvá lehet tenni. Értették. Aztán teljesen elszomorodtak. Merthogy nekem akkor mennyit kell dolgoznom egy burgerért. Azt már elő sem hoztam, hogy hiába dolgozunk többet, ha így haladunk boldogok leszünk a vajaskenyér-paprika kombótól is…

Szóval, nem tudom van-e még megtakarításuk, vagy sem, gondolják át, mi a jobb megoldás a megőrzésére. Ágyban, párnák között nem kamatozik, de legalább megvan. Amíg még ér valamit.

opal

1 comment

Tweet