A hét kávézója: Choco Cafe Váci Csokizó

27 júl, 2011

Vác főtere egyike azoknak a vidéki fejlesztéseknek, amire a budapestiek csak csodálattal vegyes irigykedéssel tekintenek. A római kori emlékekkel, szökőkúttal, impozáns burkolattal és teraszokkal tarkított tér templom felőli oldalán, egy pavilon mögött található a Choco Cafe, ami sokak szemében nem egy kávézó, hanem „a Csokizó” Magyarországon.

Ami mindenekelőtt feltűnik a betérő koffeinéhes vendégeknek, az a hely otthonossága. A süteményes pultok mögött végtelenül kedves kiszolgáló-személyzet üdvözöl minket, majd azt kell eldöntenünk, vajon a belső, kényelmes fotelekkel és gyerekjátékokkal teli kuckóban foglalunk-e helyet, vagy az egykori pesti kávézókat idéző szobában. Merthogy az egész olyan, mint egy kis kétszobás lakás – könyvespolcokkal, friss napilapokkal, családias, de legalábbis bensőséges hangulattal.

Amikor még kicsik voltak a gyerekek, mindig rohantunk a belső részbe, ahol senkit sem zavartak a mesekönyvek lapozgatása vagy a társasjátékozás közben. Ma már nem ragaszkodunk ehhez, egyébként is egy babakocsis anyuka szürcsölgette bent a teáját. Így a pulthoz közelebbi részen ültünk le, s elkezdtük nézegetni a nyárra kibővített itallapot.

A Váci Csokizó erőssége az óriási választék: az itallapon számtalan tea, csoki, kávé, jegeskávé, jeges tea – és legújabban jeges csokoládé szerepel. Ez utóbbi különösen felkeltette érdeklődésemet, ráadásul a sokféle ízesítés közt öt alkoholos változattal is találkoztam. Valamiért a whisky-s jeges csokoládéra esett a választás – valahogy a whiskyt, rumot vagy a konyakot tudom leginkább elképzelni a csokihoz, rumot viszont nem iszom, konyakos változat pedig nincs. Feleségem fahéjas jeges kávét rendelt, a gyerekek gyerek forrócsokit sok tejjel és habbal, illetve egyet a 36 féle bonbon közül.

Mármost, a jeges kávé és a jeges csoki közül nem tudtuk, melyik melyik, így először az alkoholmentes, fahéjas kávé került hozzám. Ez sokkoló volt. Ilyen csodálatos ízhatást utoljára a belvárosban, az Azték csokizóban éreztem, de jeges kávénál még soha. Krémes, illatos, erősen fahéjas és nagyon édes, vaníliafagyi-gombóccal megspékelt íz varázs – csakhogy egy pillanattal később felébresztettek az álmomból. Nejem ugyanis jelezte, hogy az övében lehet a whisky – ő viszont vezet, így cserélnünk kell.

Na, ezzel vége is lett a csodák sorozatának. A whiskys jeges csoki ugyanis nagyon gyengécske volt. Én hülye, ugyanis nem vettem figyelembe, hogy a jég nyilván felhígítja a forrón annyira krémes csokoládét. Innentől inkább a hideg zacskós kakaó ízvilágát idézte az ital, és az sem derült ki számomra, vajon mit érzett a párom whisky helyett. Mert én csak egy furcsa mellékízt, ami lehet, hogy whisky volt, akkor valószínűleg nem a magazinunk cikkeiből ismert márkák egyikéről van szó. Ami a jeges csokiba került whiskyként, épp arra volt elég, hogy tovább rontsa a felolvadt jégtől vizes csokivá vált italt. Az egész annyira elkeserített, hogy kénytelen voltam rendelni egy szelet gyümölcsös sajttortát, ami azért valamelyest feledtette a rossz csoki-választást. A gyerekek muffinnal zártak (teljesen odavoltak a gyönyörűségtől), így rajtam kívül mindenki elégedetten ment ki az egyre jobban szakadó esőre. Ez nem az én napom volt, de a Váci Csokizóban még teszek egy-két kísérletet.

K. V.

7 comments

Tweet