A boldog pápa
09 máj, 2011
A lexikon szerint a boldoggá avatás (beatificatio) annak az ünnepélyes kijelentése a római katolikus egyházban, hogy az elhunytat Isten felvette azon boldogok közé, akik Isten színe látására jutnak. Hogy miért épp öt évet kell erre várnia az egyháznak az elhalálozás után a szentté avatási procedúrával? Valószínűleg azért, mert ennyi idő szükséges általában a csodatétel bizonyításához, illetve az esetlegesen felmerülő, boldoggá avatás ellen szóló életrajzi körülmények kivizsgálásához.
A boldoggá avatás része a szentté avatási folyamatnak, de még nem jelenti azt, hogy az egész egyháznak kötelező II. János Pál liturgikus tisztelete. Így nem állíthatják ki nyilvánosan az ereklyéit, valamint nem emelhetnek templomot a tiszteletére.
A kereszténység első századaiban csak Máriát, Keresztelő Jánost, az apostolokat és egyes vértanúkat tiszteltek szentként, s a szentté avatás csak az első ezredforduló után került a pápa illetékességi körébe (hivatalosan csak 1215-ben). Az egyetemesen elismert szent (sanctus) és a csak helyi szinten tisztelt boldog (beatus) fogalmának megkülönböztetése a 170. pápától, III. Sándortól ered. Ő többek közt a szüzességi fogadalmat tett Hitvalló Edward angol királyt, Claivaux-i Bernátot, a katharok elleni „szent háború” meghirdetőjét, valamint Thomas Becket canterbury érseket – történészek szerint a 12. század legrosszabb brit személyiségét – avatta szentté…
A hamis csodatételek miatt a szentté avatási procedúra már vagy ezer éve egyfajta bizonyítási perré vált: például hiteles szemtanúkra is szükség van. Mármost, hogy Hitvalló Edward milyen csodát tett azon kívül, hogy szűzen halt meg (és ki volt a hiteles szemtanú), annak utána lehetne nézni, de általában olyan gyógyulásokról van szó, ahol csak a szent közbenjárása lehet a magyarázat. Árpádházi Szent Erzsébetnél rengeteg esetről számoltak be: megszállottságból kigyógyult lányról tudunk, vízkóros nő felépüléséről, látását visszanyert asszonyról, vízbe fúlt kislány föléledéséről, púpos kislány gyógyulásáról, poliptól megszabadított özvegyről, epilepsziás néma megszólalásáról, életre kelt akasztott emberről, stb.
De vannak más jellegű csodák is. Szent Kolumbán ír szerzetes 565-ben Skóciában magával a Loch Ness-i szörnnyel találkozott. Épp a vízi szörny egyik áldozatának temetésén volt, amikor előjött a szörny, és mindenki jól megijedt. Kivéve Kolumbánt, aki felmutatta a keresztet, mire a szörny azonnal visszavonult.
De a szentek haláluk után is képesek a csodákra. Szűz Mária 1531-ben Mexikóban jelent meg egy megkeresztelt indiánnak, és vele üzente meg a püspöknek, hogy építtessen templomot. Amikor a püspök kételkedni kezdett, csodák történtek: télen rózsák nyíltak (na jó, Mexikóban…), az indián köpenyén pedig egy Mária-portré jelent meg. 1858-ban Lourdes-ban jelent meg egy barlangnál, forrást fakasztott – ma ez az egyik leghíresebb kegyhely a világon.
Egy portugál faluban, Fatimában, 1916-ban három gyermek legeltetett, amikor angyal jelent meg, s hírül adta Szűz Mária eljövetelét. Ő meg is jelent minden hónap 13. napján, s három titkot árult el: a harmadik éppen II. János Pál pápa elleni merénylettel volt összefüggésben. A pápa ezért a testéből eltávolított golyót a fatimai templomnak ajándékozta, ami ma a kegyszobor koronájában található.
A pápa boldoggá avatásának csodája Marie Simon-Pierre francia apáca Parkinson-kórból való megmagyarázhatatlan gyógyulásához kötődik, ami két hónappal II. János Pál halála után történt, de az apáca előtte az ő közbenjárását kérte Istennél. A csodaelemzést egy orvosokból álló bizottság is elvégezte, leletek és zárójelentések alapján. A további vizsgálatokat a Kongregációban végzik az ügyvivők, akár teológusok és történészek bevonásával. A bíboros és a püspökök végül szavazással döntenek, de az utolsó szót a pápa mondja ki. II. János Pál pápa esetében mintegy 120 embert hallgattak meg, köztük politikusokat is. Ezt követően hirdette ki XVI. Benedek, hogy „Isten szolgája az egyház megalapozott és legjobb meggyőződése szerint üdvözült, és ezt az Úr csodával hitelesítette”.
E. E.
