A jövő elekzdődött!

Posted on Posted in Pörgés

IGEN! IGEN! IGEN!

Már most, itt az elején, megnyugtatom a Nyájas Olvasót, egyfelől nem kívánom újrakezdeni a fenti mondattal a korábbi kormányzati propagandát, másfelől diszgráfiás sem vagyok. (Bár ez utóbbi önmagában nem lenne szégyellni való.)

A címben szereplő elírás tudatos, szándékolt, akaratlagos. Jól szimbolizálja az öncélú modernitás ellentmondásosságát.

Tegnap este, amikor is több időm volt átnézni a különböző magyar és idegen nyelvű virtuális lapokat, célzottan az elmúlt napok eseményeiről, kiváltképp a még látványként is megrázó erejű brüsszeli robbantásokról, elolvastam mindent, amit csak tudtam. A neten való keresgélés közben találtam a mellékelt képet, bár inkább gyöngyszemet kellene írnom, mert nem tagadom, hogy hatása frenetikus volt és némi rozé hozzáadásával asszociációs mezőim olyan terekbe nyíltak át, mintha egy csillagkapun beléptem volna a jövőbe.

A kép a jelenlegi magyarországi állami felsővezetők terrorellenes tanácskozását mutatja. Mint az jól látható, a XXI. század tartalomkészítő és kommunikációs vívmányai telítik az asztalt: papír, toll, ceruza, agenda és néhány vezetékes telefon formájában. Talán csak a falon részben látható tévé képernyőjén futó M1 adás és a nagy kivetítő lógnak kis a sorból.

Az első, ami képen látható csapatról, technikai felszereltségükről és nyilatkozattételi magabiztosságukról eszembe jutott, persze hogy tinédzser kori élmény. Kiemelten kedvenc filmjeim közé tartozik a Dutyi dili (Stir Crazy) az utánozhatatlan Richard Pryorral és Gene Wilderrel. Remélem, mindenkinek megvan az előzetesbe kerülő 2 balfácán nagyjelenete, de azért segítek egy kis emlékeztetővel:

https://www.youtube.com/watch?v=SREDBbcXjww

A filmrészletet teljes hosszában érdemes végignézni, de az „Azok vagyunk. Nem tévedés! Ah-hha……” kezdetű mondatoktól már megfekszik az ember, nem beszélve az „Egy sz@rt hagyunk magunkkal sz@rakodni! Sz@rok bele sz@rni rátok!” kijelentésekről, amelyektől  én mindig gurulva röhögök, és meggyőződésem, hogy illően adja vissza a mellékelt kép hangulatát. (Itt azért szeretnék egy kis emléket állítani Sztankay István zseniális szinkronhangjának is.) Másodikként az Európa Kiadó dala „Ez egy igen, igen kemény, kemény világ” refrénnel jutott eszembe, sajnos ehhez is kellően öregnek kell lenni, különösen, hogy az ember átérezze azt, amit ez az underground együttes és zenéje szimbolizált az 1980-as években. Bizony, kemény, immár terrorisztikus világban élünk, de hát nagyjaink, kormányunk – mint azt megnyugodva láthatjuk – rajta tartja az ujját a terrorizmus elleni nemzetközi harc ütőerén, ott áll a vártán, és csapással válaszol csapásra.                 A harmadik asszociációs sík akkor bontakozott ki, amikor belefutottam Andy Grove (Gróf András) halála alkalmából írt nekrológokba, akiről tudjuk, hogy migráns volt, magyar (egyéb viselt dolgaiba ne is menjünk bele), és az élete, az agya, a szelleme szinte minden komputerben ott van, amit ember használ a Földön. Vélhetően ő is abakusszal (szcsoti a gyengébbek kedvéért) kezdte a számolást az általános iskolában Magyarországon, aztán nagyon elege lett – többek között a magyar oktatásból – és azzá lett, aki, szerintem a XXI. század – de vélhetően a következő századok – egyik információ-technológiai megalapozója és 70 felett is annak aktív használója. Ha valaki enyhe iróniát vél felfedezni soraimban, nem véletlen. A képet hosszan nézve kezdtem el igazán félni a terroristáktól, hiszen úgy tűnik, hogy mi leginkább összevont szemöldökkel és morcos tekintetekkel védekezünk a gonosz ellen a valóságos és virtuális háború világában. Vagy lehet, hogy mégsem? Lehet, hogy mindez álca? Tekintsünk a képre újból, alaposan vegyük szemügyre és gondoljunk bele a még mélyebb rétegekbe, hagyjuk kibomlani a valóság minden szeletét. Mert kis hazánkban – tudjuk ezt mi jól – az a gyanús, ami nem gyanús, itt mindennek a visszáját kell nézni, hogy az igazi szándékot megértsük. Amiként a terroristák butatelefonokkal kommunikálnak egymással és előkerült körükben a papír és ceruza az üzenetváltásoknál, lehet, hogy a magyar terrorellenes DRÍM TÍM már annyira elől jár a gonosz (többek között migráncsok) elleni harcban, hogy még a fentieken is túllépve mutatja, mit és hogyan kell tenni?  Legyen így igaz! És éppen ezért jól figyeljünk oda, hiszen a terror elleni harc agytrösztje okozhat még nekünk meglepetéseket.

 

 

 

 

AB

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük